Filozófiát iszok!?!

~ Szabó Tamás

Hülye hasonlattal kezdem, miszerint a borfogyasztásnak vannak szintjei, mint a WSET oktatásnak. Van, aki megragad a kőbe vésett keretek közt, van, aki filozófiai szintre emeli, de abban mindannyian egyet érthetünk, hogy aki kicsit is komolyabban érdeklődik a borok iránt, végigmegy egy evolúciós úton, mint ahogy egykor a homo sapiens felegyenesedett. Az út persze mindenkinek más, ami közös benne a végpont: megtalálni önmagunk, saját ízlésünk. Mindeközben az sem árt, ha elfogadjuk mások nézőpontját, véleményét. Nincs egy igaz út, nincs egy igaz technológia. Csak mi vagyunk, az aktuális ízlésünk és a bor, na meg persze Isten. Hogy miért keverem ide a hitet?  Continue reading “Filozófiát iszok!?!” →

Kadarka körkép

~ Alföldi Merlot

Voltak és talán vannak is még illúzióim a kadarkával kapcsolatban. Azt gondoltam – önkéntelenül mégiscsak átbillentem múlt időbe -, hogy a kadarka teljesen egyedi figurát hoz/visz, ami ráadásul illeszkedik az új nemzetközi fősodorhoz, vagyis érdemes a benőtt ösvényt újra kitaposni. A most kóstolt kadarkák alapján én inkább új nyomvonalat keresnék a taposáshoz. Continue reading “Kadarka körkép” →

A Bordeaux-puska, amivel te is célba találsz

~ Alföldi Merlot

Sociando mallet
Jó vétel 2012-ből (fotó: www.millesima.fr)

Magamból kiindulva azt gondolnám, hogy itthon minimális a kereslet a válságból-válságba bukdácsoló Bordeaux boraira, az elmúlt években mégis rendszeresen kaptam privát kéréseket, hogy segítsek a bordeaux-i évjáratokban eligazodni. Okosabbat ilyenkor én sem tudok tenni, mint felütni az online kalauzokat, aztán átlagolni és megérzés alapján súlyozni. Igazság szerint nem nagyon bízom ezekben a kalauzokban, az a gyanúm, hogy túl udvariasak és elnagyoltak (Montalcino, Rioja és Dél-Rhone tekintetében van némi hitelesítési alapom). No de ez a mostani aranyat ér. Egyrészt nem hordómintás ködszurkálás, másrészt nem a csapadékmennyiségből és a napsütéses órák számából próbál tudományt faragni. Nem, ez színtiszta érzéki tapasztalat huszonegynéhány harcedzett és jegyzett borkereskedőtől és szakértőtől. Ráadásul, mivel sorrenden alapul, így nincs esély a gyengébbek mentegetésére. Continue reading “A Bordeaux-puska, amivel te is célba találsz” →

Ezzel nem lehet versenyezni

~ Németi Zoltán

Öt és fél euró. Egy átlagos villányi portugieser áráért ez a spanyol Villányból és Szekszárdból nem hogy a hasonló árfekvéssel, de majd a teljes középosztállyal feltörli a padlót. A Jamie Goode-i fejtegetés szerint a spanyolok a borkészítési szakértelem mellett dúskálnak a kiváló alapanyagban (megfelelő talajok, napos klíma és öreg tőkék szolgáltatta szőlő), ami ha megússza a drágaboros sminkelést (tölgykoktél) a pincében, akkor a világ legjobb árértékű vörösboraként landol a piacon. Itt az élő példa: acélban erjesztett és érlelt mourvedre (a fajtára hamarosan bővebben is kitérek) Jumillából, olcsó és határtalanul élvezetes, ráadásul a palackdizájn is fenomenális. Ezúttal még a parkeri pontszámmal sem tudnék vitatkozni (89).

Wrongo Dongo 2011

Modern, de újvilági kliséket kerülő spanyol vörös, árához képest szenzációs beltartalommal. Karakteres illatában szegfűbors, boróka, étcsokoládé, feketére aszalódott cseresznye és cukorkás szeder, sötét, édes és fűszeres, a fajtára jellemzően kevésbé hivalkodó gyümölcsösséggel. Egy kis datolya is bevillan, délies, érett, de nem túlérett. Kóstolva lehengerlően zamatos és intenzív; húsos, tömör, közepes test, korrekt savak, sejtelmesen, mégis gazdagon gyümölcsös íz sötét bogyósokkal. Élvezetes, jellegzetesen “poros” érzetű mourvedre-tanninja markáns és tapad a finisben, mégis teljesen már érzetet ad, mint sok villányi durva cseressége. Utolsó porcikájáig szimpatikus, igazi örömbor. 12-13 pont.