Hungarian Riesling – Laposa Rizling2 2017

~ Alföldi Merlot

It was excellent in 2016, and though 2017 was much warmer, therefore not necessarily any better for whites, I had high hopes for this wine. It may not reach the heights I was envisioning but this is still a very good wine and one that I really came to like. Having tasted it side by side the 2017 Pannonhalmi Apátsági Pincészet Riesling I had the distinct impression that the Laposa was fermented with ambient yeast. I was factually wrong but poetic justice may still be on my side. Continue reading “Hungarian Riesling – Laposa Rizling2 2017” →

Népi syrah – Syrah d’Ogier 2015 & 2016

~ Alföldi Merlot

Örök kedvencem két kiemelkedő évjáratból. Mindkét bor kiváló, de másként. A konszenzus szerint 2015 forró év vastagabb borokkal, 2016 mérsékeltebb év karcsúbb, elegánsabb borokkal. Az én két palackom sem lett volna összetéveszthető, ám ebben a redukciónak és a palackérettségnek legalább akkora szerep jutott, mint az évjáratoknak. Continue reading “Népi syrah – Syrah d’Ogier 2015 & 2016” →

Syrah for the masses – Syrah d’Ogier 2015 & 2016

~ Alföldi Merlot

A perennial favourite from two outstanding vintages. Both are excellent but in different ways. 2015 on paper was a hotter vintage yielding a brawnier style while 2016 had more temperate weather resulting in leaner, more elegant wines. With my Syrah d’Ogier bottles the differences were quite marked but I suspect this had more to do with reduction and bottle age than weather patterns. Continue reading “Syrah for the masses – Syrah d’Ogier 2015 & 2016” →

Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016

~ Alföldi Merlot

The older I get the more my tastes are shifting from art and self-expression towards fun and wit. As an adolescent I produced my fair share of poetry brimful of self-expression but without any fun or wit. However popular culture still leaves me cold and even after 30 years I feel genuine outrage when I think of Neil Tennant’s (Pet Shop Boys) bon mot: „We’re the Smiths you can dance to” (though I must admit it’s witty). I can see the mischievous wink in Andy Warhol’s soup cans but in my eyes it falls short of art. Anyway, what I’m getting at is this: self-expression coupled with craft and irony thrills me, but I find no joy in laboured exhibitionism or shameless playing to the gallery. Continue reading “Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016” →

Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016

~ Alföldi Merlot

Ahogy öregszem, úgy tolódik az ízlésem a művészet és az önkifejezés felől a szórakoztatás és a szellemesség irányába. Kamaszként én is olyan versek írásával kezdtem, amelyekben túlcsordult az önkifejezés, ellenben a legkevésbé sem voltak szórakoztatóak vagy szellemesek. Ugyanakkor a mai napig hidegen hagy a pop kultúra, 30 év távlatában is szentségtörésnek tartom Neil Tennant (Pet Shop Boys) aranyköpését, miszerint „We’re the Smiths you can dance to” (bár elismerem, hogy szellemes). És Andy Warhol konzervdobozaiban is csak a kacsintást látom, a művészetet nem. Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy az esztétikus önkifejezés, a szellemes (ön)irónia szórakoztat, a véres, verítékes magamutogatás viszont éppen úgy nem, mint a varieté jellegű közönségcsiklandozás. Continue reading “Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016” →

Édes vörös – Második rész

~ Alföldi Merlot

De lássuk, mire mentek a vidéki magyarok a britek szivar-, kéksajt- és karácsonyi puding borával. Nem próbáltunk meg egy seggel két lovon ülni – a szivar eleve kiesett -, ezért a portóit csokoládéval párosítottuk. Mutatóban azért akadt egy csipetnyi kéksajt is. A mezőnyt négy vintage-pótló, egy 10 éves tawny és egy fehér portói alkotta. A hangsúly a vörösborok felől könnyebben értelmezhető ruby-LBV vonalra helyeződött, a tawny-t kontrasztnak, a fehéret érdekességnek szántuk.  Continue reading “Édes vörös – Második rész” →

Édes vörös – Első rész

~ Alföldi Merlot
A Quinta do Noval szőlői (fotó: http://www.quintadonoval.com/en/the-douro-valley)

Már a cím is féligazság, de a kis kitételek és a mély félhomály világában, ahol a 10 éves nem azt jelenti, hogy tíz éve szüretelték, és még csak nem is azt, hogy ez a házasított tételek átlag kora, stílusidegen túlkapásnak hatna szimpla hazugságnak minősíteni. Mindenesetre, jó pedagógusként, a címben foglalt szókapcsolattal nem sokkoltam a vendégeinket. Valószínűleg tudták, hogy a portóiról illene tudniuk, hogy édes, talán nem is fehér, de leginkább az járhatott a fejükben, hogy miért rángattam őket bele ebbe a drága kalandba. És hogy hogy jön ide a csokoládé. Continue reading “Édes vörös – Első rész” →