Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Ennek a posztnak egy új, méregdrága balatoni vörösről kellene szólnia. A legújabb bizonyítási kísérletről, hogy az északi parton is lehet vörössel megrendítően nagyot ütni. És ez remek alkalmat adna arról értekezni, hogy egy balaton-felvidéki „nagy bor” miben tér el az általában vett nagy bortól. De a surranópályán valaki ellopta a sót és a mennydörgést.
Nem annyira pikáns, mintha Orbán Viktornak hívnák, de azért megértem, hogy a feleségem összerezzent, amikor a postás kopogtatott az ablakon és közölte, hogy Lázár Jánostól kaptunk csomagot. Utólag könnyű okosnak lenni: a Lázár egyáltalán nem ritka családnév, a János pedig valamikor az Istvánnal és Lászlóval versengett a keresztnév toplistán, vagyis elég sok Lázár János életét keserítheti meg, hogy a legendás vadász, vasutas és varieté színész árnyékában élnek.
Aránytalanul hosszú időt töltöttem már a kékfrankos elhelyezésével a saját bortérképemen, és lehet, hogy soha nem érek a végére. Szóval, a kékfrankos, az olyan, mint egy sangiovese, illetve olyan is, mint egy syrah, és kétségtelenül sokban hasonlít egy menciára, saját kronológiám szerint haladva. Amikor tizenvalahány éve a kékfrankisták első szecessziós szalonjában jártam, akkor még a bordói paradigmából való kirángatás és a burgundiba való átterelés volt a fő csapásirány. Fáziskéséssel ugyan, de ebben már utolértük Ausztriát. Continue reading “Értékálló – Homola Kékfrankos és Syrah 2017”
Ha valaki még nem hallotta volna, a balatonfüredi Zelna borászat belépőszintű olaszrizlingje az idei Decanter World Wine Awards-on 97 pontot szerzett és platina érmet kapott. Emlékeim szerint ez magyar száraz borral csak egyszer fordult elő, a Figula Kövessel (60% szürkebarát, 40% olaszrizling). A siker értékét fokozza, hogy ezt nem 32500, hanem 1500 forintért árulták (a Lidlben, de teljes áron is csak 2000). Continue reading “Bajnokok reggelire”
You must be logged in to post a comment.