Pannon rosso. A magyar vöröst én kékfrankosként képzelem el. Nem kizárólagosan, hanem alapértelmezésben. Ahogy sangiovesére vágyom, ha toszkán bort akarok inni. Continue reading “Túl jó hiperbe – Lajvér Szekszárdi Kékfrankos 2019”
Tag: best buy
Bordeaux okosban – Chateau Brehat 2016 Castillon
Ezt a palackot eredetileg azért vásároltam, mert a hónap végén kaliforniai borokat fogunk kóstolni, és okosban akartam megoldani a Bordeuax-val való szembesítést. Az elmúlt öt évben teletömték a fejemet azzal, hogy Bordeaux az alsó végeken és a széleken ontja az olcsó és jó borokat, a Ch Brehat-ról pedig annyira pozitív képet festettek a Vinatis oldalán, hogy beadtam a derekam. A palackot kézbe véve, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel nem mehetek vendégségbe: nemcsak olcsó, de annak is látszik. Így besoroztam a magyar bordóias küvék mellé őrmesternek. Continue reading “Bordeaux okosban – Chateau Brehat 2016 Castillon”
Így is lehet? – Szentesi Kétii Érintés 2018
Visszhangkamrámban régóta verik a tamtamot, hogy a nadapi csodarabbi ismét nagyot alkotott. És valóban, ez egy zöld levelibéka a varangyok teadélutánján: elegáns, nagyvilági jelenség a kisvárosi kávézóban, ahol az Omnia zaccot kanalazva Párizsban hiszik magukat. Continue reading “Így is lehet? – Szentesi Kétii Érintés 2018”
Bolyki Királyleányka 2020
Semmi nem változott, csak az évjárat. Minden más a régi: egyrészt királyleánykát fajtaborként alig kapni – még tömegtermelt, alsópolcos opcióban is csak elvétve, nem hogy minőségre kihegyezve -, másrészt továbbra is úgy gondolom, hogy ez a karakteres szőlő többre hivatott, harmadsorban pedig a Bolyki most is ütős.
A megtáltosodott bisztróbor – Sebestyén Indigó 2020
Bevallom, nálam sem a zweigelt, sem Sebestyénék nem futottak be nagy karriert. Egy-egy villanásra emlékszem, egyre homályosabban. Az Indigóra is csak baráti unszolásra szántam rá magam, mentségére legyen mondva: alacsonyra tett lécet régen ugrott át bor ilyen magasan. Az Indigó a megtáltosodott bisztróbor, a felnőtt gyümölcskoktél, a rágómentes beaujolais nouveau, a kigyúrt rozé. Continue reading “A megtáltosodott bisztróbor – Sebestyén Indigó 2020”
Lesz még nyár – Bardos Verdejo 2020
Ha létezik fajta, amely joggal mondhatja el magáról, hogy a semmiből jött és szerzetesi türelemmel kivárta a sorát, akkor az a verdejo. A ma legnépszerűbb spanyol fehér Afrikából származik, a mozarabok hozták magukkal és már a 11. században feltűnt Ruedában. Illetve fel nem tűnt, mert a kutyát sem érdekelte, a borvidék – ahogy a szomszédai, Toro, Ribera del Duero – vörösboros volt. Esélyt akkor kapott, amikor a filoxéra megnyomta a reset-et, ám közel egy évszázadon át oxidált, erősített, sherry-szerű borokat készítettek belőle. A ma ismert üde, ropogós gyümölcsbomba horizontális géntranszferrel jött létre: a riojai óriás, a Marques de Riscal a hetvenes években azzal bízta meg Émile Peynaud-t, hogy varázsoljon valami frisset a nyárra ruedai verdejo alapon. Continue reading “Lesz még nyár – Bardos Verdejo 2020”
Az év vörösbora – St. Andrea Áldás 2018
Magyar vörösbor még soha nem szerepelt a Decanter magazin “Az év borai” listáján (száraz is csak Tokajból (Gizella Barát Hárslevelű és Kikelet Kassai Hárslevelű)). Most az 50 vörös között, valahol a mezőny közepe táján felbukkant a 2018-as St. Andrea Áldás. Amikor először meghallottam a hírt, csak a fejemet csóváltam. Pedig nem blöff. Continue reading “Az év vörösbora – St. Andrea Áldás 2018”
Pannon rosso – Teleki Villányi Kékfrankos 2018
Amikor egy ennyire hétköznapi, minden sarkon kapható alsópolcos kékfrankos talál így be, akkor én tényleg elgondolkozom, hogy miért nem úgy a mi fajtánk ez, ahogy lehetne. Hogyne, a legnagyobb területen telepített kékszőlőnk, mégis, többnyire csak megtűrt örökség a franc-ok és merlot-k árnyékában. Continue reading “Pannon rosso – Teleki Villányi Kékfrankos 2018”
Szexi svájcibicska – Bodega de Arte Claroscuro Malbec 2017
Lassan nekem is kezd leesni a tantusz, hogy napjaink multifunkcionális bordói fajtája a malbec. Lehet, hogy a cabernet-k és a merlot szexepíljét csak a megszokás koptatta el, és eredetileg hasonlóan meggyőző és csábító volt a fellépésük, de ki emlékszik rá? Én biztosan nem. A malbec nagy előnye, hogy eléggé ismerős ahhoz, hogy fusson a meglévő operációs rendszer alatt, mégis eléggé újszerű, hogy kiváltsa a felfedezés izgalmát. Lehet belőle tekintélyt parancsoló bullmasztiffokat tenyészteni éppen úgy, mint pajkos, agilis foxikat. Egy dolog nem változik: az aromák intenzitásában mindig a versenytársai előtt jár. Continue reading “Szexi svájcibicska – Bodega de Arte Claroscuro Malbec 2017”
Sötét fellegek, derűs borok – Pósta Borház Siller és Amfórás Kadarka
Mint valószínűleg minden korombéli, én is átvészeltem már néhány időszakot, amikor az ember behúzza a nyakát, befogja a fülét, becsukja a szemét és várja, hogy a vihar odébbálljon. Ezt a blogot és a bort mint hobbi, szórakozás, utazás és műélvezet próbálom koronamentes övezetként kezelni. Nem utolsósorban azért, mert egyébként úgy habzsolom a Covid-19, az immunrendszer, a fertőzési, halálozási és gyógyulási rátáról szóló cikkeket, mint korábban a Liverpool Echo foci-rovatát, és ez a sötétség szíve körüli legyeskedés elfeketíti az ember lelkét. A kedélyem állagmegőrzésénél azonban mégiscsak fontosabb probléma, hogy borász ismerőseim szavaiból és hanghordozásából azt olvasom ki, hogy félve várják a pillanatot, amikor a szorongás majd átcsap pánikba, a közösségi felelősségvállalás a saját irhájuk mentésébe. Continue reading “Sötét fellegek, derűs borok – Pósta Borház Siller és Amfórás Kadarka”
You must be logged in to post a comment.