Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Luka Enikőé az egyik legmegbízhatóbb élvonalbeli magyar borászat. Magas érettség, magas alkohol, édes tónus, sok hordó jellemzi a borait, ami nem éppen a zsánerem, viszont soha nem hibásak és vakteszteken rendre a legjobbak között végeznek. Continue reading “Fáziskésésben – Luka Madárlátta Merlot 2017”
Fajtaválasztékát leszámítva, a Heimann Pince igencsak konzervatív vonalat visz. Ám a közelmúltban megtapasztalva, hogy hová jutott a 2007-es és 2009-es Barbár, vagy a 2007-es Franciscus bennem is felébredt a hagyományőrző, és most már félve gondolok arra, hogy a progresszió nevében esetleg újraírják a receptet. Mivel a birtokon a borászati munkát egyre nagyobb mértékben ifj. Heimann Zoltán irányítja, aki minden mai trendet ismer, és láthatóan ki is akar próbálni, kétség sem férhet ahhoz, hogy a konzervativizmus állandó ostrom alatt áll. Continue reading “Fejesugrás a korszellembe – Heimann Stílusgyakorlatok”
Nem ez a kedvencem az új Vida-címkék között, de így is magasan szárnyal az előzményekhez vagy a magyar átlaghoz képest. Grafikailag amúgy nem érheti kifogás, fenntartásaim alapvetően személyes jellegűek: soha nem rajongtam Pán Péterért (még kevésbé legfőbb rajongójáért). Continue reading “Friss fuvallat – Vida Ölelés Merlot 2016”
Not my favourite among the new batch of Vida labels but still way above the earlier ones or the Hungarian average. The graphic design is fine, my quibble is mainly personal: I never liked Peter Pan (even less so his best known fan). Continue reading “Breath of fresh air – Vida Ölelés Merlot 2016”
You must be logged in to post a comment.