Tag: olaszrizling

Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015

~ Alföldi Merlot

Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015” →

A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008

~ Alföldi Merlot
Szinte fillérekért hajították utánunk annak idején.

E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008” →

Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011

~ Alföldi Merlot
13 évesen pimaszul fiatal.

Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011” →

Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak

~ Alföldi Merlot
Csopaki szőlők (fotó: http://csopaki.hu)

Mivel a GM megszűnésével ez a poszt is eltűnt az éterben, és a 2017-es Csopaki Kódex-borokról írott posztjaim nehezen értelmezhetőek nélküle, ezért kivételesen az újraközlés mellett döntöttem.

Nagy ritkán megesik velem, hogy elindulunk valahová, de fogalmam sincs, hol kötünk ki. Az ilyen eltévedések ritkán ütnek ki jól, és idült control freakként a legkevésbé sem rajongok a meglepetésekért. Néha azonban jó irányban szaladunk túl a kiszámíthatón, beindul valami sajátos láncreakció, átszakad a téridő szövete, és a nyúlüreg szebbik végén lyukadunk ki. Continue reading “Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak” →

A folytatás előzménye – Csopaki Kódex 2016

~ Alföldi Merlot

A hónap végén vakteszten fogjuk kóstolni a 2017-es Csopaki Kódex-borokat. Ezt a mostani triót egyfajta főpróbának szántam. Na jó, őszinte leszek: inkább ellenpróbának. Azon belül is kétfrontos ellenpróbának. Én példamutatónak találom a Csopaki Kör munkáját, és amilyen mázlim van, még a borokat is szeretem. Ennek a látszólag eszményi felállásnak is megvan a maga buktatója: mi van, ha az eszem vezet az orromnál fogva? Azaz néha megkísért a kétely: tényleg olyan jók a borok vagy csak az én hozzáállásom kerekíti a pontszámokat fölfelé?  Continue reading “A folytatás előzménye – Csopaki Kódex 2016” →

Házi kedvenc – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2017

~ Alföldi Merlot

Ha az ember valamit megszeret, az kissé olyan, mintha nevére is venné. Kritikusnak nem szerencsés állapot, ugyanakkor fontos jelzés, hogy maradt még benne gyúlékony anyag. A 2016-os Sabar Olaszrizlinget annyira szerettem, hogy egyrészt kartonszám fogyasztottam, másrészt féltettem: rosszul esett volna, ha rosszat olvasok/hallok róla. A 2017-es megengedi, hogy a féltésből kicsomagoljam magam. Continue reading “Házi kedvenc – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2017” →

Pet – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2017

~ Alföldi Merlot

When you fall in love with something it’s a bit like adopting it. Not the best stance for a critic but I have comforted myself by the thought that it’s a sign of still being passionate about wine. I loved the 2016 Sabar Olaszrizling so much that not only have I emptied at least a dozen bottles over the last 18 months but I have also got protective about it: I was frightened by the idea that some people might diss it. The 2017 lets me out from this self-imposed cage of affection. Continue reading “Pet – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2017” →