Farewell Symphony – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017

Papa Haydn was the Buster Keaton of Viennese Classicism. Of all the examples of his deadpan humor none is more cheeky than his Symphony no. 45 in F♯ minor: as the final movement progresses towards its conclusion the musicians snuff out their candles on the music stands and leave the stage one by one until just two violinists are left to quietly repeat the closing motif. After a protracted season at Nicolaus Esterházy’s summer palace the musicians longing to return to their families asked Haydn to intervene who then decided to convey their wish through music (luckily the Prince got the message). Continue reading “Farewell Symphony – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017”

Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018

My attempts at finding out how long I’ve been smitten by Sabar wines came to nothing more than the realization I’m a senile, sentimental, old fool. Five years worth of our archives are inaccessable and this is not just an annoying search dead end, but also a sore reminder of failure that hurts more than I’m willing to admit. All I can remember is that my first encounters were less than convincing with the early Sabar wines offering more oaky aromas than the grapes could accommodate. The breakthrough came with the 2015 Kőmagas Kéknyelű which made it abundantly clear that this winery was destined for more than just holding promise. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018″

Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018

Próbáltam kinyomozni, hogy mióta vagyok Sabar-rajongó, de szégyenszemre csak az derült ki, hogy szenilis, szentimentális, vén bolond vagyok. Kb. 5 évnyi archívumunk elérhetetlen, és ez nemcsak keresési határzár, hanem személyesen is jobban fáj, mint amennyit hajlandó lennék bevallani. Annyira azért emlékszem, hogy az első találkozások nem győztek meg, a borhoz képest soknak találtam a fát. Aztán talán a 2015-ös Kőmagas Kéknyelű szakította át a gátat, akkor éreztem először, hogy többről van itt szó, mint bíztató jelek. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018”

A kis bice-bóca – Szászi Badacsonyi Olaszrizling 2018

Szászi Endre régi motoros az olaszrizling szakágban. A Kabócás mára ugyan kikopott a városi folklórból, de érdemes felidézni, hogy egykoron kategóriák között szökellő legenda volt. Szászi Endre elkötelezett biogazdálkodó, spontán erjesztő borász, az általa követett szőlészeti, borászati gyakorlatról itt olvashat az, akinek nem száll inába a bátorság, ha szóba kerül a csapok száma vagy a Gruber kultivátor hatékonysága.    Continue reading “A kis bice-bóca – Szászi Badacsonyi Olaszrizling 2018”

Tiszta forrás – Györgykovács Olaszrizling 2016

Györgykovács Imre (fotó: www.bortarsasag.hu)

Az angol nyelvű univerzumban Somló első számú kalauza Alder Yarrow, aki a 2012-es Pannon Bormustrán habarodott bele a juhfarkba, majd 2016-ban visszatért Magyarországra, hogy színről-színre láthassa álmai terroirját. A gondosan dokumentált többnapos látogatás során még egy eredeti és egészen hihetőnek tetsző magyarázattal is előállt a somlói borok különleges aromavilágának és textúrájának magyarázatára (spoiler: forrásvíz). Continue reading “Tiszta forrás – Györgykovács Olaszrizling 2016”

Liquid rocks – Györgykovács Nagy-Somlói Olaszrizling 2016

Imre Györgykovács (photo: www.bortarsasag.hu)

For the English speaking world there is no better guide to the wines of Somló than Alder Yarrow. His enthusiasm for the region which was ignited by the rare and highly distinctive juhfark variety seems to have no boundaries. In 2016 he returned to Hungary to explore Somló. In the process he has even managed to come up with an original and quite plausible explanation for the individuality of Somló wines (check the section on spring waters). Continue reading “Liquid rocks – Györgykovács Nagy-Somlói Olaszrizling 2016”

Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015

Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015”

A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008

Szinte fillérekért hajították utánunk annak idején.

E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008”

Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011

13 évesen pimaszul fiatal.

Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011”

Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak

Csopaki szőlők (fotó: http://csopaki.hu)

Mivel a GM megszűnésével ez a poszt is eltűnt az éterben, és a 2017-es Csopaki Kódex-borokról írott posztjaim nehezen értelmezhetőek nélküle, ezért kivételesen az újraközlés mellett döntöttem.

Nagy ritkán megesik velem, hogy elindulunk valahová, de fogalmam sincs, hol kötünk ki. Az ilyen eltévedések ritkán ütnek ki jól, és idült control freakként a legkevésbé sem rajongok a meglepetésekért. Néha azonban jó irányban szaladunk túl a kiszámíthatón, beindul valami sajátos láncreakció, átszakad a téridő szövete, és a nyúlüreg szebbik végén lyukadunk ki. Continue reading “Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak”