A kis bice-bóca – Szászi Badacsonyi Olaszrizling 2018

Szászi Endre régi motoros az olaszrizling szakágban. A Kabócás mára ugyan kikopott a városi folklórból, de érdemes felidézni, hogy egykoron kategóriák között szökellő legenda volt. Szászi Endre elkötelezett biogazdálkodó, spontán erjesztő borász, az általa követett szőlészeti, borászati gyakorlatról itt olvashat az, akinek nem száll inába a bátorság, ha szóba kerül a csapok száma vagy a Gruber kultivátor hatékonysága.    Continue reading “A kis bice-bóca – Szászi Badacsonyi Olaszrizling 2018”

Tiszta forrás – Györgykovács Olaszrizling 2016

Györgykovács Imre (fotó: www.bortarsasag.hu)

Az angol nyelvű univerzumban Somló első számú kalauza Alder Yarrow, aki a 2012-es Pannon Bormustrán habarodott bele a juhfarkba, majd 2016-ban visszatért Magyarországra, hogy színről-színre láthassa álmai terroirját. A gondosan dokumentált többnapos látogatás során még egy eredeti és egészen hihetőnek tetsző magyarázattal is előállt a somlói borok különleges aromavilágának és textúrájának magyarázatára (spoiler: forrásvíz). Continue reading “Tiszta forrás – Györgykovács Olaszrizling 2016”

Liquid rocks – Györgykovács Nagy-Somlói Olaszrizling 2016

Imre Györgykovács (photo: www.bortarsasag.hu)

For the English speaking world there is no better guide to the wines of Somló than Alder Yarrow. His enthusiasm for the region which was ignited by the rare and highly distinctive juhfark variety seems to have no boundaries. In 2016 he returned to Hungary to explore Somló. In the process he has even managed to come up with an original and quite plausible explanation for the individuality of Somló wines (check the section on spring waters). Continue reading “Liquid rocks – Györgykovács Nagy-Somlói Olaszrizling 2016”

Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015

Nem emlékszem, hogy kóstoltam volna korábban Siralomvágót, elnézve az árakat, nem valószínű, hogy fogok még valaha. A drága Lőczedombinál kétszer drágább, és mielőtt Figuláék magukhoz ragadták a kezdeményezést, ez lehetett minden idők legdrágább olaszrizlingje (igaz, a Köves nem tisztán OR). A név, mint sejthető, a kapaélcsorbító talajra utal. Érdekes módon ez a bor nem tartozik bele a Csopaki Kódexbe, aminek amúgy Jásdiék kezdeményezői és alapítói. Continue reading “Ungarische Melodie – Jásdi Siralomvágó Olaszrizling 2009-2015”

A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008

Szinte fillérekért hajították utánunk annak idején.

E sorozat nem jöhetett volna létre, ha nincs a 2008-as és 2009-es Kőkonyha Cuvée. Volt egy Tízen Túliak Társasága kóstoló – tokajiakra kihegyezve -, ahol a 2008-as remekül szerepelt, a 2009-es annál kevésbé. A tartalék palackok nálam kötöttek ki, és egy baráti társaságban felbontottam őket, hogy a 2008-ason keresztül megmutassam, milyen titkos kincsei vannak a magyar borászatnak. Continue reading “A szentek bevonulása – Kreinbacher 2008-2008”

Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011

13 évesen pimaszul fiatal.

Én jobban hiszek a fajtajellegben, mint a terroirban. És a borászban is jobban hiszek, mint a terroirban. Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne hinnék a terroirban. De azt gondolom, hogy amennyiben elém tennék három különböző borászat A-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok B-dűlőben készült olaszrizlingjét és mellé ugyanezen borászatok A-dűlőben készült furmintját, akkor egy vakteszten a fajtákat viszonylag könnyen beazonosítanám, valószínűleg a borászatokat is meg tudnám különböztetni, de azt aligha tudnám megmondani, hogy vajon az A-dűlőben készült olaszrizlingek vagy a B-dűlőben készült olaszrizlingek hasonlítanak-e jobban az A-dűlőben készült furmintokra. Continue reading “Elpusztíthatatlan – Fekete Pince Csopaki Olaszrizling 2006-2011”

Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak

Csopaki szőlők (fotó: http://csopaki.hu)

Mivel a GM megszűnésével ez a poszt is eltűnt az éterben, és a 2017-es Csopaki Kódex-borokról írott posztjaim nehezen értelmezhetőek nélküle, ezért kivételesen az újraközlés mellett döntöttem.

Nagy ritkán megesik velem, hogy elindulunk valahová, de fogalmam sincs, hol kötünk ki. Az ilyen eltévedések ritkán ütnek ki jól, és idült control freakként a legkevésbé sem rajongok a meglepetésekért. Néha azonban jó irányban szaladunk túl a kiszámíthatón, beindul valami sajátos láncreakció, átszakad a téridő szövete, és a nyúlüreg szebbik végén lyukadunk ki. Continue reading “Váratlan vendégség – Fekete Pince, Csopak”

A folytatás előzménye – Csopaki Kódex 2016

A hónap végén vakteszten fogjuk kóstolni a 2017-es Csopaki Kódex-borokat. Ezt a mostani triót egyfajta főpróbának szántam. Na jó, őszinte leszek: inkább ellenpróbának. Azon belül is kétfrontos ellenpróbának. Én példamutatónak találom a Csopaki Kör munkáját, és amilyen mázlim van, még a borokat is szeretem. Ennek a látszólag eszményi felállásnak is megvan a maga buktatója: mi van, ha az eszem vezet az orromnál fogva? Azaz néha megkísért a kétely: tényleg olyan jók a borok vagy csak az én hozzáállásom kerekíti a pontszámokat fölfelé?  Continue reading “A folytatás előzménye – Csopaki Kódex 2016”