Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A karantén kezdete óta másodszor tartottunk három helyszínes körkapcsolást, ezúttal négy borral. Két fehéret és két vöröset, két Figulát és két Jásdit kóstoltunk. Az erőviszonyok egyáltalán nem voltak kiegyensúlyozottak: fehérben 6:0-ra nyert a Figula Sóskút, vörösben 6:0-ra a Jásdi Ranolder. Continue reading “Puritánok kíméljenek! – Figula Sóskút Olaszrizling 2018”
Saját borbaráti körömben gyakorlatilag senki nem iszik tokaji szárazakat. Az utóbbi egy évtizedben én is inkább csak kötelességtudatból szondázgattam a mezőnyt: annyira mély volt a szakadék az olvasható presztízs és az én értékítéletem között, hogy szinte minden évben eljött a pillanat, amikor elfogott a kétely és győzött a kíváncsiság. Egészen mostanáig ezek a próbák csak bebetonozták az előítéleteimet. Continue reading “Nem délibáb – tokaji száraz zárlat”
2018 papíron nem tűnt egy évszázad évjáratának, fehérben, legalábbis egészen biztosan. A tartós nyári meleg, a lerövidült vegetációs időszak általában túlsúlyos, tunya, nemritkán megkeseredett borokat ígér. Az általam eddig kóstolt 2018-asok azonban kimondottan vonzónak és életvidámnak tűntek. Ennek tükrében a 2018-as Csopaki Kódex borokat felhőtlen derűlátással vártam. A Kódex szabályzat által megkövetelt alacsony alkohol eleve nem hagy teret az eltunyulásnak, más kérdés, hogy a sótlanságot sem zárja ki. Continue reading “Szomorú lecsengés – Csopaki Kódex 2018”
2018 on paper looked anything but promising for great whites. A rather short growing season coupled with sustained summer heat is usually a recipe for disaster, resulting in flabby, bland, sometimes tart wines. However, the handful of 2018s I have tasted so far seemed charming and inviting. So, I approached the 2018 Csopak Kódex wines with a cautiously optimistic mindset. With the moderate alcohol stipulated in the Kódex regulations heavy and heady were out of the question but that still left the door open to dullness. Continue reading “Unhappy end – Csopaki Kódex 2018”
Haydn József volt a bécsi klasszika Buster Keatonja. Fapofával előadatott tréfái közül a legpimaszabb talán a 45. Fisz-moll szimfónia: az utolsó tételben kiürül a színpad, a zenekar tagjai sorra eloltják a kottát megvilágító gyertyát és távoznak, végül csak két hegedűs marad, akik halkan ismételgetik a záró motívumot. A hosszúra nyúlt fesztiválszezon után hazavágyó udvari zenészek óhaját Haydn ezzel a burkolt üzenettel tolmácsolta Esterházy Miklósnak (a herceg szerencsére vette a lapot). Continue reading “Búcsúszimfónia – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017”
Papa Haydn was the Buster Keaton of Viennese Classicism. Of all the examples of his deadpan humor none is more cheeky than his Symphony no. 45 in F♯ minor: as the final movement progresses towards its conclusion the musicians snuff out their candles on the music stands and leave the stage one by one until just two violinists are left to quietly repeat the closing motif. After a protracted season at Nicolaus Esterházy’s summer palace the musicians longing to return to their families asked Haydn to intervene who then decided to convey their wish through music (luckily the Prince got the message). Continue reading “Farewell Symphony – Györgykovács Imre Nagy-Somlói Olaszrizling 2017”
My attempts at finding out how long I’ve been smitten by Sabar wines came to nothing more than the realization I’m a senile, sentimental, old fool. Five years worth of our archives are inaccessable and this is not just an annoying search dead end, but also a sore reminder of failure that hurts more than I’m willing to admit. All I can remember is that my first encounters were less than convincing with the early Sabar wines offering more oaky aromas than the grapes could accommodate. The breakthrough came with the 2015 Kőmagas Kéknyelű which made it abundantly clear that this winery was destined for more than just holding promise. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018″
Próbáltam kinyomozni, hogy mióta vagyok Sabar-rajongó, de szégyenszemre csak az derült ki, hogy szenilis, szentimentális, vén bolond vagyok. Kb. 5 évnyi archívumunk elérhetetlen, és ez nemcsak keresési határzár, hanem személyesen is jobban fáj, mint amennyit hajlandó lennék bevallani. Annyira azért emlékszem, hogy az első találkozások nem győztek meg, a borhoz képest soknak találtam a fát. Aztán talán a 2015-ös Kőmagas Kéknyelű szakította át a gátat, akkor éreztem először, hogy többről van itt szó, mint bíztató jelek. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018”
Szászi Endre régi motoros az olaszrizling szakágban. A Kabócás mára ugyan kikopott a városi folklórból, de érdemes felidézni, hogy egykoron kategóriák között szökellő legenda volt. Szászi Endre elkötelezett biogazdálkodó, spontán erjesztő borász, az általa követett szőlészeti, borászati gyakorlatról itt olvashat az, akinek nem száll inába a bátorság, ha szóba kerül a csapok száma vagy a Gruber kultivátor hatékonysága. Continue reading “A kis bice-bóca – Szászi Badacsonyi Olaszrizling 2018”
Az angol nyelvű univerzumban Somló első számú kalauza Alder Yarrow, aki a 2012-es Pannon Bormustrán habarodott bele a juhfarkba, majd 2016-ban visszatért Magyarországra, hogy színről-színre láthassa álmai terroirját. A gondosan dokumentált többnapos látogatás során még egy eredeti és egészen hihetőnek tetsző magyarázattal is előállt a somlói borok különleges aromavilágának és textúrájának magyarázatára (spoiler: forrásvíz). Continue reading “Tiszta forrás – Györgykovács Olaszrizling 2016”
You must be logged in to post a comment.