Átlapoztam a Decanter World Wine Awards különszámát. Azzal kellene kezdenem, hogy a Gizella 6 puttonyos aszúja „Best in show” lett. Ezzel is kezdem, de nem tudok mit hozzáfűzni, az édes, a tokaji nem az én asztalom (igyatok Gizellát!, ez az őszinte hozzáfűzésem, igaz, száraz). Arra viszont felkaptam a fejem, hogy a közelmúltban kétszer is kóstolt Kreinbacher Classic Brut mennyire jól szerepelt (96 pont, az aranyérem felső határa). Mert bennem is az a benyomás alakult ki, hogy ez most a legjobb magyar pezsgő. Continue reading “Az arany felső széle”
Tag: pezsgő
Nekik nem büdös a föld – kétkezi champagne
Jancis Robinson udvari költője, Tamlyn Currin két termelői champagne bemutatót is végigkóstolt. A beszámolóból én három pontot mazsoláztam ki. Az első, hogy megkerültek az elveszett fiatalok: “… ami feltűnő és örömteli volt, az a résztvevők átlagéletkora. A világvége-prófétáknak, akik szerint a Z generáció és a milleniálok már nem isznak bort, van egy fontos hírem: isznak, méghozzá termelői champagne-t. Londonban legalábbis”. Continue reading “Nekik nem büdös a föld – kétkezi champagne “
A méret látszik, de az idő számít
Ez az a párbaj, ahol senki nem tenne pénzt Dávidra, sőt, szurkolótábora sem lenne. És teljes joggal, illetve majdnem teljes joggal. Ismerősök bejegyzéseiből láttam, hogy a várbéli borfesztiválon kisebb felhördülést váltott ki, hogy Kreinbacherék bedobták a “nagykutyát”, amit a hozzájuk képest tacskó pezsgőmanufaktúrák bodyshamingnek vettek és kialakult egy kis kerítésmenti acsarkodás. A műbalhé feloldásaként Kreinbacherék tisztázták, hogy ők csak egy belsős poént, egy ártatlan szófordulatot vittek ki a nyilvánosság elé, a nagykutyával nem saját felsőbbrendűségükre utaltak, hanem a magnum palackokra, amelyek egyre nagyobb szerepet kapnak a kínálatban. Continue reading “A méret látszik, de az idő számít”
Olcsó champagne-nak madárkás a perlázsa?
Tavaly ősszel felkérést kaptam, hogy kalauzoljak egy nagyobb borturista csoportot Champagne-ba és -ban. A megérkezés estéjén, vacsora előtt és közben, bevezető-tárgyaló-befejező előadást kellett tartanom a buborék keletkezéséről, megzabolázásáról és Champagne fényes jelenéről. A főbb pontok szemléltetésére három tételt választottam az étterem széles és – magyar szemmel – barátian árazott itallapjáról. Continue reading “Olcsó champagne-nak madárkás a perlázsa?”
Ne szégyelljük, ha élvezzük! – évzáró pezsgők
A champagne-t is kezdjük igazi borként kezelni. Állítólag ez az elmúlt húsz év legfontosabb fejleménye a Champagne-univerzumban, legalábbis Peter Liem szerint, akit illik komolyan venni, merthogy ő az aktuális kötelező olvasmány és rezidens rezonőr. Ha jól értem Liemet, akkor Champagne két központi probléma megoldásán dolgozik, az egyik kitörni a technológiai bor skatulyából és feléleszteni a 20. század utolsó felében eltaposott és eltemetett terroirközpontú szemléletet, a másik, a dozázs szerepének helyes értelmezése, praktikusan szembeszállni a zéródozázs puritánokkal. Continue reading “Ne szégyelljük, ha élvezzük! – évzáró pezsgők”
Angol pezsgő – Nyetimber Classic Cuvée
Angol pezsgő. Szokni kell ezt a szókapcsolatot. Az első gondolatom az volt, hogy „Lehet-e ennél nyilvánvalóbb bizonyítéka a globális felmelegedésnek?”. A kóstolás után beláttam, hogy sem az angol pezsgő, sem a Nyetimber nem szolgáltak rá, hogy eltemessük őket egy ilyen menthetetlenül sötét kontextusban. Mennyivel jobban hangzik, ha azt mondjuk, hogy az angol pezsgő egy évszázadok óta rendületlenül szomjas ország álmának beteljesülése. Continue reading “Angol pezsgő – Nyetimber Classic Cuvée”
Pink pezsgő
Champagne-ban háromból két fajta nem fehér. A champagne mégsem vörös. Nemhogy nem vörös, de a legutóbbi időkig minden erőfeszítésük arra irányult, hogy még véletlenül se piruljon el. A champagne-iak művészete annak kiaknázásán alapul, hogy bár kék a héj, a lé fehér. Színeződés elhárításban nincs náluk jobb. Így aztán a „betyárból lesz a legjobb pandúr” perverz logikáját követve, ha akarnák, az elszíneződött fehérben is az első sorból rajtolhatnának. Hosszú időn át nem akarták. Continue reading “Pink pezsgő”
Trónviszály – Kreinbacher vs Carassia
Az én finom rezdülésekre kalibrált lelkemtől mi sem állhat távolabb, mint a drag race. Most mégis elkapott a versenyláz és a két legjobbnak gondolt magyar pezsgőt betereltem egy forgalomtól elzárt útszakaszba (a pimpeléstől eltekintettem). (Apropó, drag race. Feltételezem, hogy RuPaul nagysikerű sorozata a mai kelet-európai tinédzserek számára teljesen más vágányra állította a kifejezés értelmét, de az én nemzedékem, ha máshonnan nem a Grease-ből (Pomádé) tudhatta, hogy ez gyorsulási versenyt jelent. Continue reading “Trónviszály – Kreinbacher vs Carassia”
Korszakosan korrekt – Gróf Degenfeld Furmint Extra Brut 2017
Nem tudom, hogy a furmint mennyire alkalmas pezsgőalapnak, nem tudom, hogy egy olyan borvidék, ami a nemespenész megbízható felbukkanásából csinált karriert, mennyire alkalmas pezsgőkészítésre. Kóstoltam már fenolos, kesernyés tokaji pezsgőket és olyat is (Demeter Zoltán), ami meggyőzött arról, hogy lehet a fajtát és a borvidék boros stílusát nem megtagadó módon is érvényes megoldást találni a feladványra (champagne-árban). Szerényebb eréllyel (és olcsóbban) a Degenfeld is ok a bizakodásra. Continue reading “Korszakosan korrekt – Gróf Degenfeld Furmint Extra Brut 2017”
Veszélyben a Kreinbacher-hegemónia – Carassia
Egy ideje már keringenek erről pletykák, de személyesen most győződtem meg róla először: veszélyben a Kreinbacher-hegemónia. Baráti körben, ha pezsgőről van szó, a Kreinbacher az etalon: bárki, aki árban fölé merészkedik, azonnal kiérdemli az arcátlan és – a piaci törvények tükrében – fogalomtalan rablógazdálkodó címet. Ez persze csak a hazai piacra érvényes, de a Carassia, más néven Kárásztelek, hiába található Romániában, lényegileg magyar. Continue reading “Veszélyben a Kreinbacher-hegemónia – Carassia”
You must be logged in to post a comment.