Tavaly ősszel felkérést kaptam, hogy kalauzoljak egy nagyobb borturista csoportot Champagne-ba és -ban. A megérkezés estéjén, vacsora előtt és közben, bevezető-tárgyaló-befejező előadást kellett tartanom a buborék keletkezéséről, megzabolázásáról és Champagne fényes jelenéről. A főbb pontok szemléltetésére három tételt választottam az étterem széles és – magyar szemmel – barátian árazott itallapjáról.
Az első benyomás mindig meghatározó, ezért nagy fogásként könyveltem el, hogy szerepel a borlapon Champagne próbaköve és etalonja, a Charles Heidsieck Brut Reserve (€68). Folytatásként vagy évjáratos champagne vagy blanc de blancs adta volna magát; én az utóbbi mellett döntöttem, mivel a chardonnay finomabb buborékszerkezetének magyarázata része volt a gondolatmenetnek, ráadásul, ez a házon belüli összehasonlításra is módot adott (Charles Heidsieck Blanc de Blancs (€79)). Zárásnak egy rozét szántam, mert minden jó, ha a vége jó és kezdők számára talán ez a leginkább befogadható alfaj (Laurent Perrier Cuvée Rosé Brut (€89)). Külön érdekesség, hogy a Laurent Perrier-nél a rózsaszínesítést nem úgy oldják meg, hogy vörösbort öntenek a fehérhez, hanem rövid héjonáztatással (az már csak hab a tortán, hogy személyes kedvencem is egyben). Erről az oldalról tökéletesen elégedett és nyugodt voltam. Már csak az előadást kellett jól megírnom és bemagolnom.
Mondanom sem kell, hogy két héttel az utazás előtt derült ki, hogy a honlapon feltüntetett itallap köszönőviszonyban sincs a valósággal, ráadásul, a valóságot nem hajlandóak felfedni, legfeljebb csepegtetni. Hiába könyörögtem az aktuális itallapért, helyette három körben összesen 8 champagne-t ajánlottak, a banálist váltogatva az ismeretlennel. Miután be kellett látnom a további erőlködés hiábavalóságát, megnéztem, hogy lehet-e abból főzni, ami van. Az online molyolás végére kiderült, hogy pusztán azért, mert én soha nem hallottam Joseph Perrier-ről vagy a Canard-Duchene-ről, még igencsak patinás Champagne-házak, és bár fájt a szívem a Laurent Perrier kiesése miatt, a Ruinart Rosét nem sokan neveznék szükségmegoldásnak.
Ezzel együtt volt bennem némi szorongás, hogy olyan borokkal próbálom alátámasztani a mondandóm igazát, amiket nem ismerek (na jó, a Ruinart-t egyszer már kóstoltam). Végül a két sötét ló meghálálta a bizalmat, a Joseph Perrier Royale Cuvée és a Canard Duchene Charles VII Blanc de Blancs is felülmúltak minden várakozást, ezzel szemben a majdnem kétszer annyiba kerülő Ruinart Rosé elég lomhának és arctalannak bizonyult. Másnap a szállodánk melletti kisboltban bámészkodva 28 euróért láttam Canard Duchene Charles VII-et. Ez volt az első lecke az olcsó-is-lehet-jó tanfolyamon (illetve a bizonyíték, hogy az éttermi árakat Franciaországban is szorzótáblával állítják elő, csak a szorzandó szerényebb).
Egy nappal később Epernay-be utaztunk, hogy megnézzük az Avenue de Champagne-t és kisvasúttal barlangtúrázzunk az egyetlen olyan Champagne-háznál, ahol tudnak és hajlandóak egyszerre 40 főt fogadni (Mercier). Az ebéd szabadfoglalkozásként szerepelt a programban és a neten elérhető ajánlások alapján én a P’tit Champenoise-t néztem ki. Délben, kedves barátommal leváltunk a csoportról, és megkerestük az éttermet.
Az ebéd nem a legjobb előjelekkel indult, mi voltunk az első vendégek, ráadásul, a pincér közvetlenül a bejárat mellett, egy kis emelvényre kísért bennünket és gyakorlatilag kiültetett a kirakatba. Amikor az itallapot kértük, kiderült, hogy van poharaztatott champagne, csak neve nincs. Ennek, általában, két lehetséges kimenete van – nagy átverés: a kedves, de tehetségtelen nagybácsi vagy az általános iskolai padtárs szánalomból átvett olcsó lőréje, vagy főnyeremény: amikor a pótolhatatlan, megfizethetetlen helyismeret csodát tesz. Szerencsére nem a kegyelemkettes a padtársnak változat jött be. Elégedetten forgattuk a perlázst a pofazacskónkban, bólogattunk, kértünk még egy kört, aztán fizetéskor a pincérrel felirattam egy cetlire a borászat nevét: Jean-Pierre Lété („Van-e, ki e nevet nem ismeri?”). A honlap tanúsága szerint az, amivel mi annyira elégedettek voltunk 15 euró és a legdrágább boruk, a Brut Préstige 100 euró, igaz, 3 literes jeroboam palackban. Ekkor fogalmazódott meg bennem a sejtés, hogy talán nem mind lőre, ami olcsó.
A hipotézis teszteléséhez a raktárkészletet a Vinatis-ból szereztem be. Nagy segítséget jelentett, hogy a forintárfolyam a mély gödör után 370 körül stabilizálódott. A hazai kereskedésekben most 20 ezer forintnál olcsóbban nem nagyon lehet champagne-t venni, ez körülbelül 55 eurót jelent. Én a 22-25 eurós kategóriára összpontosítottam, de vásároltam a 9-12 eurós crémant és blanquette de limoux felhozatalból is. A Vinatis-nál az aktuális kedvezmények általában 2 vagy 3 palack vásárlása esetén érvényesek (mivel én külföldről amúgy is párosával szoktam rendelni, ez semmilyen gondot nem jelentett). A szállítási költség kb. 500 Ft/palackra jön ki (23 euró/18 palack). Röviden a tapasztalataim:
Champagne H. Blin Brut
Nincs vele semmi gond, becsületesen hozza az olcsó champagne-figurát, de semmilyen szempontból nem emlékezetes. Jó vétel, de van jobb is. €22.50
Champagne H. Blin Blanc de Blancs
A legegyértelműbb csalódás. Van benne ráció, hogy amikor a chardonnay-ra van a legnagyobb kereslet, akkor hülyeség azt remélni, hogy olcsón is kaphatunk jó blanc de blancs-t. Ha nem forgatjuk hosszabban a szánkban, talán fel sem tűnik, hogy van benne egy borsóhüvelyes zöld és fanyar jegy, de ha egyszer észrevettük, akkor többet nem tudunk szabadulni tőle. Kár, mert szerkezetben, egyensúlyban, buborékban nem okoz csalódást. €25.09
Champagne Beaumont des Crayeres Grande Reserve Brut
Ez volt a nagy felfedezés. Egy 1955-ben alapított szövetkezet pinot meunier hangsúlyos házasítása. Az illatban kalácstészta, sárgaalma, narancs és élesztő. Kellően tömör szerkezet, finom buborék, remek savak, nagyon jól eltalált dozázs. Teljesértékű champagne, komplexitásban is felső középhaladó. €22.50
Louis Vallon l’Instant Crémant de Bordeaux
Crémant-ban nem Bordeaux a legjobb vadászterület, de annyi elismerés, fityfiritty volt mellé rendelve, hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak. Tulajdonképpen nem is volt vele semmi gond. Nyilván nem olyan finom a habzás és egy semillon-merlot-cabernet franc házasítás aromavilága távol esik egy pionot noir-chardonnay-től, de ezt borítékolni lehetett. A sámlit végül az Antech rúgta ki alóla. €9.22
Antech Limoux Tradition Brut
Egyes legendáriumok szerint Limoux a pezsgő őshazája. Akár így van, akár sem, érdemes megjegyezni, mint nagy hagyományokkal rendelkező champagne-alternatíva. 90 százalékban mauzac. Azon kívül, hogy az illat igencsak tompa és jellegtelen, semmilyen kifogást nem tudnék felhozni ellene. Aki az orrával kóstol, az kerülje, aki a szájával, az csapjon le rá. €9.40. Itthon is lehet kapni.
Champagne Edouard Brun Reserve Premiere Cru
Komoly darab. Csendes és méltóságteljes, érezhető rajta, hogy járt fában. Háromnegyede pinot noir, negyede chardonnay. Az illatban cseresznye és alma, minimális vaníliás beütéssel. Viszonylag vastag textúra, amit egy kis almasav dob fel. Klasszikus profil, de lehetne komplexebb. €27.51
Domaine Allimant-Laugner Crémant Alsace Rosé
Az illat egy kénes jeggyel nyit és bár ez idővel veszít az erejéből, a helyére sem gyümölcs, sem érlelési aromák nem lépnek. Kár, mert különben a textúra, a gyöngyözés, az egyensúly igazán jó. €11.51
Veuve Ambal Crémant de Bourgogne Brut Blanc Cuvée Signature
Ez egy ragyogó pezsgő. Nem téveszthető össze egy champagne-val, sem a textúra, sem a buborék, sem az aromatika nem olyan. Viszont csillog, villog, pörög, feldob és nem ejt le. Pezsgőnek gyümölcsbomba. Kiemelkedően jó vétel. €10.10
Champagne Leclère-Pointillart Brut Tradition 1er Cru
100% pinot noir. Kifogástalan egyensúly, frissesség, lendület, intenzív ízek, szaftos korty, vastag textúra. Klasszikus és tipikus. Az igazi nagyok komplexitása, a hosszabb érlelésből adódó jegyek ugyan hiányoznak, de ne vicceljünk már, ez a palack kevesebb, mint 8000 forintba került. €21.11
Konklúzió: nem mind ezüst, ami fénylik, de egyszer sem éreztem, hogy pénzt dobtam ki, és akadt néhány tartósnak ígérkező találat. A Beaumont des Crayeres Grande Reserve Brut, a Leclère-Pointillart Brut Tradition 1er Cru és a Veuve Ambal Crémant de Bourgogne Brut Blanc Cuvée Signature biztosan szerepelni fog a következő rendeléseimben is.
You must be logged in to post a comment.