
A harmadik kör – a furmint és környéke területi selejtező – csonka lett volna, egyrészt, a 2024-es Gizella nem érkezett meg időben, másrészt, a Barta KVG-ről logisztikai és anyagi nehézségek miatt lemondtam (#amatőrizmus, inkompetencia, blognyomor). Ezért bevártam a felmentő sereget és a badacsonyi és somlói szabadcsapatok csatlakozásával ígéretes mezőny alakult ki. Más kérdés, hogy nem mindenki hozta a kötelezőt. Continue reading “Magyar fehér válogatott – zárókör”
Én Burgundiára, Elzászra, Moselre, Rias Baixas-ra és a Loire-ra szavaztam. Nem mindegyik úgy borvidék, mint a másik, és az ismeretszerzés vágyától vezérelve a fajtákat is kreatívan kezeltem. A sorba végül 2 chardonnay, 2 albarino, 2 riesling, 1 sauvignon blanc, 1 pinot blanc, 1 chenin blanc és 1 szürkebarát került.
Nem én voltam az ötletgazda, de ha már beleestem a wachaui krédóba, gondoltam ráérősen szétnézek; régen jártam feléjük, ki tudja mikor fogok legközelebb. Annak, hogy kerüljük egymást merőben prózai oka van: kiárazódtam a piacról. Évente egyszer-kétszer előfordul, hogy kicsengetek 30-40 eurót egy palack borért, de nem egy zöldvelteliniért vagy egy osztrák rieslingért.

Régebben a francia terroirsuttogók csodafegyverének, akarom mondani, szemérmetlen hasbaakasztásnak tartottam a két perccel éjfél előtt megjavult évjáratokat. Aztán egyre gyakrabban hallottam borászoktól, hogy az évjárat minősége mégis csak az utolsó két héten áll vagy bukik, és hátrébb vontam az agarakat. 2022-ben Németországban is megtörtént a nehezen magyarázható csoda: a nyár emberemlékezet óta nem tapasztalt hőséget és aszályt hozott, a borok mégis üdék, illatosak, kiegyensúlyozottak. 
A térképet böngészve megrázó felfedezést tettem: Szegedtől délkeletre, tőlünk alig néhány kilométerre van egy méretes tó. Először persze ledöbbentem, hogy ennyi éven át elkerültük egymást, de aztán győzött az öröm, hiszen ezzel egy többévtizedes problémám oldódott meg: amióta Nagykanizsáról Szegedre költöztem, nem sikerült a Csónakázó-tó hiányát feldolgoznom. Holnap éjszakára adva van a házi feladat: hegyeket álmodni Szeged határába, és boldogan élek, amíg fel nem ébredek.
Az üzemszerű működés nem erősségünk és ezúttal is szégyenletes késésben vagyunk a nyári/őszi best buy-ajánlóval. A malmok azért őrölgetnek, noteszszinten már gömbölyödik a mezőny. Az ex-PAP (aktuálisan PFA) rajnaijának kijárna lassan egy életmű-díj, nincs még egy bor, ami ennyiszer ugrotta meg az ajánlási küszöböt. Elég sok magyart, még több németet kóstoltam az elmúlt hónapokban, így nyugodtan mondhatom, hogy továbbra sincs jobb tipp, ha széles körben kapható stabilan rieslinges rajnaira vágyunk.
Annyit dicsértem már a Priorokat, hogy ezúttal inkább eltekintek a nagy megfejtésektől, meg bigpikcsörbe keretezéstől. Nemes egyszerűséggel endorszálom (copyright by
You must be logged in to post a comment.