Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Ez lehetetlen, mondogatta kedves barátom, hol angolul, hol magyarul. És tényleg volt az egészben valami irreális/szürreális, noha jobban belegondolva, csak egy téridőugrást hajtottunk végre rükvercben, nem is túl nagyot. Ám a Vega Sicilia űrbázisáról érkezve az, ami száz évvel ezelőtt a borvidéken bevett gyakorlatnak számított, most úgy hatott, mintha barlanglakók szakócapattintó üzemébe csöppentünk volna. Continue reading “Szóljatok a Köpcösnek! – Dominio del Aguila”
Ahhoz képest, hogy soha nem fizettem érte, elég sokszor kóstoltam már Vega Sicilia-bort. Hogy a Vega Sicilia parasztvakítás-e felsőfokon vagy a kompromisszumot nem ismerő tökéletesség házassága a tudományos merkantilizmussal, azt máig nem tudom eldönteni. Mindenesetre ilyen teátrális belépőre, helyesebben beléptetésre azért tőlük sem számítottam. Continue reading “Szóljatok a Köpcösnek! – Vega Sicilia”
Régóta szerettem volna összehozni egy spanyol-portugál rangadót albariño/alvarinho vonalon, „Igazságot a portugáloknak!” mottóval. Az albariño a legrangosabb spanyol fehér és ma már nemzetközileg is felkapott fajta, az alvarinho-ra viszont rá sem nyitnak. Én valahogy fordítva ültem a lóra: alvarinho-ban van kedvenc pincém, albariñóban még nincs. Két borból nem lesz rangadó, de egy best buy riasztás összejött. Continue reading “Igazságot Portugáliának! – albariño vs alvarinho”
Azt hittem, az ilyen boroknak már bealkonyult, de mint a mellékelt ábra mutatja, valahol messze délen, örökös napsütésben skáláznak még a szirének. És elcsábultam én is. Nem lenne egyszerű kiporciózni, hogy ebben mekkora szerepet játszott a nosztalgia trip, a szerotonin-fröccs, illetve a műélvezet. Continue reading “Az utolsó nemzetközi playboy – Rodriguez de Vera Serie Limitada 2015”
Radován komoly bizalmi tőkét épített fel nálam az új spanyol vöröseivel. Amit aztán megfelezett ezzel a bohócborral, meg ezzel a halvérű riojával. Viszont az Atlantis fehérekkel megint gazdag telért talált. Continue reading “Legyél naprakész – Atlantis Albariño 2018”
Az én tartós memóriámba ez az alapképlet vésődött be: Ribera del Duero = Rioja – (savak + ízlés + kultúra). És míg Riojából közel két tucat borászatot tudnék elég pontosan elhelyezni a stílus térképen, addig Ribera del Dueróból egyetlen pincének sem lettem visszatérő ügyfele. A Valbuenákkal és Unicókkal való találkozást követően ugyan összeeszkábáltam azt az aranyköpést, hogy a legjobb rioja Ribera del Dueróban készül, de ezek a borok az én fejemben a borvidék fölött állnak, és nem meglepő módon a beszerzési szokásaimat sem forgatták fel. Continue reading “Szőkített fekete – Ribera del Duero”
Gyerekkoromban lenyűgözött Dürer szőrszálanként megfestett nyula, és felnőttként is megbabonázott a serténként megrajzolt vaddisznó. A vadkannak amúgy sok van a rovásán, ő a névben szereplő „Ellenségem”, aki azon dolgozik, hogy minél kevesebbet igyunk. Continue reading “Szeresd, amit csinálsz, csináld, amit szeretsz – Casa Rojo Enemigo Mío 2017”
Papíron rioja, de köszönőviszonyban sincs a szokásos stílussal: ez inkább a garnacha édes gyümölcse, mint a tempranillo klasszikus szerkezete. Rioja-alsó (Rioja Baja) – ahol a borászat található – klimatikusan és fajtaösszetétel tekintetében is közelebb esik Navarrához, mint az „igazi” Riojához (Rioja Alta & Alavesa). A Vendimia szénsavmacerált primőrként kezdte karrierjét, de mára megkomolyodott. Continue reading “Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
Officially Rioja but shows no resemblance to the standard style – this is a garnacha fruit bomb, not a savoury, elegant tempranillo. Rioja Baja, where the grapes come from is closer to Navarra both in terms of climate and varietal selection than to the „real” Rioja (Alta & Alavesa). Vendimia started out as a carbonic macerated young wine but since then seems to have grown in stature. Continue reading “Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
A márciusi Decanter mencía-tesztjének győztes bora. Minthogy a másik 87 versenyzőt nem kóstoltam, így a rábólintás részemről röhejesen megalapozatlan, de ez az a ritka eset, amikor szemrebbenés nélkül elhiszem, hogy igazuk van (a tavalyi Wine Spectator Top 100-ban a 35. helyen végzett és mások sem fukarkodtak az elismeréssel). Continue reading “Mestermű – Palacios Petalos 2016”
You must be logged in to post a comment.