Az elmúlt hetekben több olyan kóstolón is részt vettem, ahol igazoltan nagy borokon tesztelhettük az ízlésünket. Nem vagyok nagy barátja a nagyboroknak, ami nem azt jelenti, hogy önmagam ellensége lennék, hanem annak elfogadása, hogy a nagyborok általában bordóiak vagy burgundiak, az előbbiekkel szoktam találkozni, és nem tartoznak a kedvenceim közé, az utóbbiakkal nem szoktam találkozni, pont. Amikor bordói(as) nagyborokkal találkozom, igyekszem az alkalomhoz konfigurált elmével asztalhoz ülni, fenntartásaimat felfüggesztem, szertartásosan figyelek, pörgetek, gargalizálok, kármentek és jegyzetelek. Aztán utólag próbálok valami tanulságot összeeszkábálni. Continue reading “Miért nem 10 pont?”
Fa nélkül is lehet nagy bort készíteni
Vöröseknél az érlelés az univerzális csodaszer, gyógyír minden nyavalyára, sőt, egyesek szerint nem is lehet nagy bor az, ami nem érlelhető. Vagyis az érlelés valami olyat tesz hozzá a borhoz, ami egyébként nincs meg benne és másként nem is kerülhet bele. Gyorsan tegyük hozzá, hogy a nagy borok jelentős hányada fiatalon gyakorlatilag ihatatlan. Nem véletlen, hogy Riojában, Piemontban vagy Montalcinóban a többéves hordós/palackos érlelés az eredetvédelem és a minőségi hierarchia nélkülözhetetlen eleme, és Bordeaux-ban is annak kellene lennie. Continue reading “Fa nélkül is lehet nagy bort készíteni”
Magyar fehér válogatott – zárókör
A harmadik kör – a furmint és környéke területi selejtező – csonka lett volna, egyrészt, a 2024-es Gizella nem érkezett meg időben, másrészt, a Barta KVG-ről logisztikai és anyagi nehézségek miatt lemondtam (#amatőrizmus, inkompetencia, blognyomor). Ezért bevártam a felmentő sereget és a badacsonyi és somlói szabadcsapatok csatlakozásával ígéretes mezőny alakult ki. Más kérdés, hogy nem mindeki hozta a kötelezőt. Continue reading “Magyar fehér válogatott – zárókör”
Új időszámítás: Márkvárt Sauli Kadarka 2022
Nem kóstoltam ettől izgalmasabb magyar vörösbort 2024-ben. Ehhez fogható kadarkát pedig két évtized alatt is csak elvétve. Ez nemzetközi csúcsvörös színvonal, egy olyan fajtából, amiből többnyire csak ilyen-olyan – jó, kevésbé jó – ivóborokkal állnak elő termelőink. Continue reading “Új időszámítás: Márkvárt Sauli Kadarka 2022”
A lélek gyógyszere, a kapcsolatok kenőolaja, a jókedv katalizátora
Amikor a zöldségalapú egészség aszketikus bajnokai azt akarják elhitetni velünk, hogy a boldog élet kulcsa a boldog bélflóra, hogy az önkiteljesítés útja a bélcsatornán át vezet, az ember valójában a zsigerekben legelő baktériumnyáj pásztora, amit pontos időbeosztás alapján úgy kell etetni, mint hajdanán a tamagocsikat, akkor nem árt újra felidézni, hogy hogyan és miért lett a társadalmak szerveződésének, a civilizáció kialakulásának egyik alapköve az alkoholfogyasztás. Continue reading “A lélek gyógyszere, a kapcsolatok kenőolaja, a jókedv katalizátora”
Melyik az 5 legjobb fehérboros vidék?
Én Burgundiára, Elzászra, Moselre, Rias Baixas-ra és a Loire-ra szavaztam. Nem mindegyik úgy borvidék, mint a másik, és az ismeretszerzés vágyától vezérelve a fajtákat is kreatívan kezeltem. A sorba végül 2 chardonnay, 2 albarino, 2 riesling, 1 sauvignon blanc, 1 pinot blanc, 1 chenin blanc és 1 szürkebarát került.
Terra Australis 2024
A Terra Australis/Red Earth beszámolók egy ideje elmaradtak, de nem azért, mert Halász Attila már nem jön Sydney-ből, vagy mert elmulasztom a kóstolókat (előzmények: 2010-es szeánsz by Dagadtos, 2011-es by Octopus; Borrajongóéknál is érdemes körülnézni). Ha tehetem, megyek – Attila mindig tud újat mutatni -, és ezúttal nem hagyom említés nélkül az eseményt (ugyan megkésve érkezik, július helyett december végén, de ezzel legalább az év borai című kötelezőt is letudom). Continue reading “Terra Australis 2024”
Magyar fehér válogatott – 2. kör
Erős lesz a keret, ez már biztos. Illetve semmi sem biztos, visszatérő félelmem, hogy saját ízlésem ütközik a közével, azaz mi lesz, ha a kóstoló napján derül ki, hogy ami nálam hangrobbanás, az náluk halk cincogás? A „halk cincogás” több, mint metaforikus félelem: a hazai fajták nem éppen gyümölcsbombák, nem kiszínezett görög szobrok, hanem törtfehér márványalakok – jó esetben -, ahol színek nem zavarják az elmélyülést a forma, a felület, a kompozíció élvezetében. Vajon a színes vulgárisnak hat-e majd mellettük, vagy éppen fordítva, az én válogatottam lesz szürke és ingerszegény?
Ünneplő borok
A Wine Spectatornél „Az év bora” százas lista nem egyszerűen „az év legjobb borainak” a listája, hanem ráküldenek még egy best buy szűrőt és egy volumen szűrőt, amitől az egész kap egy bázisdemokrata csavart: minél olcsóbb és minél szélesebb körben elérhető, annál nagyobb esélye lesz „az év bora” címre. Nem mondom, hogy nincs benne ráció, de kevesebb félreértésre adna okot, ha ugyanez a lista „az év legfontosabb bora” vagy „az év legjobb vétele” címmel futna. Az „ünneplő borok”, reményeim szerint, pontosabban adja azt, amit ígér, de ez is egy szubjektív súlyozásokkal kialakított mild hybrid kategória: válogatás az ünnepi asztalnál nagy valószínűséggel átütő sikert arató borokból, amelyek nem kerülnek egy vagyonba, ugyanakkor esztétikus a csomagolásuk és így ajándékként is beválnak.
Barbárok dugóhúzóval
Akit zavarnak a borsznobok, ne is olvasson tovább, mert itt magas fordulatszámon pörög a sznobmosdatás. Szigorúan véve, a borsznobéria rangkórságot, címkeivást, eltartott kisujjat, hosszas lögybölést, homlokráncolást, a savszerkezet és az aprószemcsés tannin emlegetését jelenti. Az eltartott kisujjat leszámítva minden vádpontban könnyű lenne rám bizonyítani a bűnösséget, de én hajlamos vagyok a sznobériát az igyekezet és az elkötelezettség jelének, a rajongás és a szakértelem előszobájának tekinteni. Az angol “fake it till you make it” elég pontosan leírja ezt a folyamatot, és ahogy milliárdosok esetében is jobb nem bolygatni az első millió megszerzésének körülményeit, úgy a borértők inaséveinek csetlés-botlását is érdemes gyorsan elfelejteni. De vajon van-e út a műértéshez, amely elkerüli a sznob-szakaszt? Létezik-e műélvezet, amit egy kívülálló ne látna affektálásnak, sznobériának, műmájerségnek? Létre jöhet-e kultúra szokatlan szokások, kifordított szavak és a haszonelvűség háttérbe szorítása nélkül? Continue reading “Barbárok dugóhúzóval”
You must be logged in to post a comment.