Tabunello vs brunello

Meghagytam a címet, noha a teszt végül egészen más irányt vett. Eredetileg arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire hasonlít a Szent György-hegyi sangiovese a toszkán őshonosra. Azt is szerettük volna megtudni, hogy a máig legalaposabb Tabunello-posztban belengetett „legjobb magyar vörösbor” címnek van-e aranyfedezete. A várakozást külön fokozta, hogy a mezőnyben egy brunello is szerepelt, ami nálunk ritkább vendég, mint szeretném.

Alapvetően csalódott vagyok. Mondom ezt annak ellenére, hogy a borok egyáltalán nem voltak rosszak. De csak kettő bizonyult emlékezetesen szépnek. A közel 20 ezer forintos brunello lebőgött – a vaktesztben éppen olyan rosszul szerepelt, mint másnap visszakóstolva (az illó nagyobb úr, mint gondoltam).

A Tabunellók összemérhetőek és összetéveszthetőek toszkán sangiovesékkel, amennyiben vakon, társaságban kóstoljuk őket. Látva, a multitaskingot felfüggesztve azért kirajzolódnak a különbségek. A Tabunellók kedves és kulturált borok, de hiányzik belőlük a telivér toszkán sangiovesék ereje, eredetisége és összetettsége. Lehet valami abban a sokat hangoztatott állításban, hogy a sangiovese csak toszkán földben érzi jól magát.

A borokat 24 órával korábban dekantáltam, a vakteszt teljes vaksága érdekében félliteres pet-palackokból kóstoltuk őket. Mivel csak öten voltunk, kétszer is végig tudtuk kóstolni a sort és ez roppant hasznosnak és tanulságosnak bizonyult. A visszakóstolás világosan megmutatta, hogy hiába volt belövő bor, a sor első két tagja így is ráment a szájbemelegítésre, vagyis csak a harmadik bortól nem kellett újraírni az első kör jegyzeteit.

A közösen kialakított sorrend (a három legjobbat kellett megnevezni, az első helyért három, a harmadikért egy pont járt):

Castello di Monsanto Chianti Classico 2017 – 15 pont;

Castello di Monsanto Chianti Classico Riserva 2016 – 7 pont;

2HA Tabunello 2017 – 6 pont;

2HA Tabunello 2016 és Antinori Peppoli Chianti Classico 2018 – 1-1 pont.

Az alábbiakban a saját kóstolási jegyzeteim és értékeléseim olvashatóak:

Castello di Monsanto Chianti Classico Riserva 2016

A vakszerencse ezt a bort vetette a sor elejére, és a szánk még nem volt bejáratva. Ezzel együtt is éreztük, hogy erős kezdés, ám az csak a visszakóstoláskor derült ki, hogy mennyire (az összesítésnél ketten is azon a véleményen voltunk, hogy nehéz harmadik helyezettet megnevezni, olyan nagy az űr az első kettő után).

A Castello di Monsanto a régió egyik meghatározó borászata, a sangiovese bástyája, és ez a bor messzemenően igazolta a hírnevüket. A vakteszt másnapján már egyértelműen a ’17-es Classico fölé kerekedett tömörebb szerkezetével, nagyobb mélységével és intenzitásával. Elegáns, összetett, felfedezésre csábító bor. Én úgy saccolom, hogy 4-5 év múlva lesz csúcsformában.

7-8 pont és 10900 Ft.

Antinori Peppoli Chianti Classico 2018

Két-három évenként fölébred bennem a remény, hogy talán végre az Antinorinál is összekapták magukat. Hát nem. Volt szerencsém megtapasztalni, hogy a ’90-es évek közepéig készültek még nagy Tignanellók, arról azonban nem vagyok meggyőződve, hogy most is készülnek. Az alapok pedig unalmas, arctalan, excel-táblán készített borok.

A Peppoli amúgy egy tisztességes vörösbor, nincs semmi hibája, hozza az árszintjén elvárható minőséget és élményt. Ám ha Toszkánáról, a chiantikról, a sangioveséről szeretnénk megtudni valamit, akkor rossz helyen kopogtatunk. Túlzás lenne azt állítani, hogy összetéveszthető egy cabernet-alapú házasítással, de ez olyan emberek műve, akik félnek a sangiovesétől, és addig farigcsálták, amíg a varacskos vadkanból rózsaszín koca nem lett.

5-6 pont és 5950 Ft.

Bolsignano Brunello di Montalcino 2015

Radován elég ügyesen emel be a sztenderd külföldi nevek mellé saját felfedezéseket, és azt gondoltam, hogy ha a Collemattoni után ez a legújabb montalcinói import, akkor a Bolsignano megérdemli a bizalmat. Tévedtem. Pedig jól felismerhetően brunello és még gyógyíthatatlan betegsége is a borvidékre jellemző: illós. Nem ihatatlan, de nem is öröm inni. Az illatot eltéríti az illó, kóstolva pedig a savak és a csersavak kalapácsként ütnek.

Olyan ez a bor, mint egy cirkáló, ami torpedótalálatot kapott – messziről félelmetes, a sziluett stimmel, közelről azonban kiderül, hogy hörögve zakatolnak a szivattyúk, hogy valahogy elvonszolja magát az első kikötőig.

4-5 pont és 19000 Ft.

2HA Tabunello 2016

Az illatban grafit, pisztácia és faeper, az egész valahogy fanyarságot, kesernyét sugall. Kóstolva aztán kiderül, hogy nem teljesen érett szőlőből készült, és a sav és a csersav is enyhén húz. Így sem rossz bor, a sav visz bele némi feszültséget, de ez azért inkább ceruzaelem, mint gömbvillám. Én látok benne fejlődési potenciált, ami átlendítheti a biztos 6 pontba.

5-6 pont és 7500 Ft.

Castello di Monsanto Chianti Classico 2017

Az undisputed tesztgyőztes: mindenkinél ez lett az első. Fejlődött, amióta utoljára találkoztam vele, pedig már akkor is látszott, hogy kiváló bor. Simult, kerekedett és legalábbis ebben a palackban előrébb merészkedtek a tercier jegyek. Egyedi aromaprofil, dinamikus egyensúly, komoly struktúra, teljesen integrált fa. Kerek és elegáns bor, abszolút megéri az árát.

7 pont és 7850 Ft.

2HA Tabunello 2017

Jó inni, harmonikus, kedves bor. A toszkánokhoz képest azonban bágyadtnak és egyszerűnek hat. Az aromatikában van felismerhető sangiovese-jelleg, ugyanakkor felbukkan egy málnacukros jegy is, ami stílusidegen. Jó ízléssel, biztos kézzel elkészített bor, ám komplexitásban, egyéniségben, energiában, nagyságban még van hová fejlődnie. Laikusként azt gyanítom, hogy ezért a fiatal tőkék a felelősek. A két Tabunello közül egyértelműen a 2017-es a jobbik bor, de nem érzem úgy, hogy fényes pályafutás elején állna.

6 pont és 7500 Ft.

Konklúzió

A Castello di Monsantó nálam ezzel a teljesítménnyel bekerült a toszkán Top 10-be (a Montevertine után második Chianti birtokként). A Radovinnél ezúttal balul sült el a tehetségkutatás; a Bolsignanóról nem véletlenül nem hallottunk még. És hogy a Tabunello esélyes-e a legjobb magyar vörösbor címre? Ebből a kontextusból nézve, nekünk úgy tűnt, hogy nem. Jó borok, de vélhetően nincsenek a ’17-es Merengő vagy Barbár szintjén.

Válasz