Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A külföldi borvidék- és pincelátogatások útjába idén nyilvánvaló és privát akadályok is gördültek, de nekem most nem is hiányoznak igazán. Megkockáztatom, hogy ezt nem a kényszerhelyzet mondatja velem, hanem a szembesülés a ténnyel, hogy itthon is folyik nemzetközi színvonalú, inspiráló és előre mutató munka. A mádi Barta-birtokról, ahol két hete jártam, úgy gondolom, hogy nem túlzást ezt kijelenteni.
A felkarolásra szoruló, tehetséges és hungarikumnak betudható szőlőfajták listáját nálam a királyleányka vezeti. Teljesen egyedi karakterrel bír, kellemesen illatos, jó savakat tud. Jelenleg gazdátlan, alsópolcos reduktív fehérnél több fantáziát nem látnak benne borászaink.
Continue reading “Péter Pince Kabar 2019 – klasszis magyar fehér”
“Bevallom, az Orsolyák boroktól ájultam el egyedül a rendezvényen. Azt csak elmélyedésre alkalmasabb körülmények között megejtett kóstolás után merném kijelenti, hogy valóban olyan szenzációsak, mint amilyennek a bemutatón tűntek, de ezeknek a fehéreknek olyasféle varázsuk van, mint néhány régi nagy Ráspi bornak a 2003-2006 körüli hőskorszakból” – egy ilyen, ámbátor óvatoskodó vallomás után sejthetik, hogy a történet itt nem ér véget.
Helyszíni szemlének indult, vertikális vizsgálódás lett belőle. Rácz Miklós Tamáshoz az első márciusi napon látogattam el néhány borász barátommal, a Vylyánnál eltöltött délután végén – az idő elszaladt velünk, megkésve toppantunk be.
Continue reading “Villányi franc vertikális: Rácz Miklós Tamás összes (2014-2018)”
A bor, ami a legjobban megfogott a márciusi Borjour Bikavér Párbajon. Szekszárdnak összességében örültem az eseményen (erre vissza kell még térnem adandó alkalommal), de a legjobb borokat egri standoknál kóstoltam.
You must be logged in to post a comment.