Elnézve a primitivo jelenlegi hazai népszerűségét (kész dömping, ami itt folyik, lásd itt, itt, itt és itt is – szegény, szegény Jancis Robinson), nem is értem, hogy a monastrell miért nem robbant még be a piacra. Hasonló a sztori: az EU legdélebbi, legmelegebb bortermő övezetében (a fülbemászó nevű C III b zóna (térkép)) fekvő termőhely találkozása sötét, sűrű, túláradó borokat könnyen adó helyi szőlőfajtával. Continue reading “Matas Altas Monastrell 2021”
Tag: spanyol
Háromból három – Josep Grau Volador Negre 2022
Josep Graura annyira rágyógyultam, hogy elítélhető módon azon vettem észre magam, hogy szorítok neki. Meg persze magamnak is: mennyivel jobb befektetés 5000 forintért két bearanyozott este, mint három anyázós lefolyóval megfejelve. Bontáskor még rezeg a léc, élesztős, reduktív, morcos, gyűrött, de ez nem ér teljesen váratlanul, egyrészt alig egyéves, másrészt a Vespres is így szokott indítani (a Florens nem, de az már más kategória és cariñena-mentes). Másnapra kisimulnak a ráncok, a zavaró szagok elillannak, marad egy ruganyos, eleven, robbanékony mediterrán vörös. Continue reading “Háromból három – Josep Grau Volador Negre 2022”
Randevú a lehetetlennel – Dominio del Aguila
Mentünk, láttunk, kóstoltunk, csóváltuk a fejünket, talán van, aki még emlékszik. Azóta vártuk a pillanatot, hogy kiderüljön, vajon a hely szelleme szépítette meg a borokat és szédített meg bennünket, vagy 2500 kilométerrel keletebbre, pusztán palackból, pohárból is működik a varázslat. Continue reading “Randevú a lehetetlennel – Dominio del Aguila”
Lesz még nyár – Bardos Verdejo 2020
Ha létezik fajta, amely joggal mondhatja el magáról, hogy a semmiből jött és szerzetesi türelemmel kivárta a sorát, akkor az a verdejo. A ma legnépszerűbb spanyol fehér Afrikából származik, a mozarabok hozták magukkal és már a 11. században feltűnt Ruedában. Illetve fel nem tűnt, mert a kutyát sem érdekelte, a borvidék – ahogy a szomszédai, Toro, Ribera del Duero – vörösboros volt. Esélyt akkor kapott, amikor a filoxéra megnyomta a reset-et, ám közel egy évszázadon át oxidált, erősített, sherry-szerű borokat készítettek belőle. A ma ismert üde, ropogós gyümölcsbomba horizontális géntranszferrel jött létre: a riojai óriás, a Marques de Riscal a hetvenes években azzal bízta meg Émile Peynaud-t, hogy varázsoljon valami frisset a nyárra ruedai verdejo alapon. Continue reading “Lesz még nyár – Bardos Verdejo 2020”
Mellbedobással győz – Bodegas Eco “Talento Eco” Monastrell 2018
Az Al-muvedre egy igazán remek 10 euró alatti vörös, egy újvilágtól rettegő borkedvelőnek biztosan ezzel próbálnám bemutatni, mi is az a monastrell, a konkurencia azonban versenyképesebb terméknek tűnik a Talento Eco képében. Continue reading “Mellbedobással győz – Bodegas Eco “Talento Eco” Monastrell 2018″
Régi kedvenc – Telmo Rodriguez Al-muvedre 2018
Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az Al-muvedre összes évjáratát kóstoltam, mióta behozta a Bortársaság, abban viszont igen, hogy még egyszer sem teljesített gyengén. 2013-2014 tájékán volt forró téma köreinkben a nagyot szóló kis spanyol bor, amit mindenki meg akart kóstolni – ám aki nem volt elég gyors, az könnyen hoppon maradt, hamar kifutott a készlet.
Continue reading “Régi kedvenc – Telmo Rodriguez Al-muvedre 2018”
You must be logged in to post a comment.