Ki nem hagynám a lehetőséget, hogy ekézzem az olaszrizlinget. Nem csak, hogy tehetséget nem látok benne, de számomra vonzerővel sem gyakran bír – míg például a halbor etalont, a melon de bourgogne fajtából szűrt muscadet-t a maga semleges és egyszerű mivoltában is kedvelem. Kiegészítés hozzáfűzése nélkül most sem állom meg a dolgot, de ez a csopaki a maga nemében igazán jól sikerült darab.
Mit jól sikerült, szerintem az egyik legjobb olaszrizling. Az első palackomat elvitte a TCA (ha választhatnék, soha nem vennék többet parafával zárt bort, soha), de az üzletben még ki tudták cserélni ugyanerre az évjáratra.
A fajta burgundi fehérre hangolt interpretációja. Jellegzetesen, de nem fájóan aromaszegény, kontextus nélkül legalábbis nem hagy hiányérzetet – ami fontosabb, vonzó és tetszetős aromatikailag. A palackbuké aranysárga tartományába tart (sárga ringló és mogyoró), utóíze egészen figyelemreméltó, alighanem az érlelésnek köszönheti (ám távolról sem minden bor nyer hosszúságot az évekkel). Már-már testes, szelíden lágy, még éppen nem savszegény. Jó, mint telt fehérbor, kiváló, mint olaszrizling. 5+ pont és 2500 Ft körüli árával remek vétel volt. A kényszeres közbeszúrás: a burgundi fehér nem ritkán ezen az áron is hoz mindent, amit a csopaki, és ott ez még bizony elég messze van a krémtől.
You must be logged in to post a comment.