Bevallom, nálam sem a zweigelt, sem Sebestyénék nem futottak be nagy karriert. Egy-egy villanásra emlékszem, egyre homályosabban. Az Indigóra is csak baráti unszolásra szántam rá magam, mentségére legyen mondva: alacsonyra tett lécet régen ugrott át bor ilyen magasan. Az Indigó a megtáltosodott bisztróbor, a felnőtt gyümölcskoktél, a rágómentes beaujolais nouveau, a kigyúrt rozé.
Intenzív, tintás, meggyes. Kicsattan az egészségtől, mintha egy marék málnába harapnánk bele. Olyan kunsztokat tud, amit más műfajok képviselői csak töredékesen és komoly kompromisszumok árán tudnak megvalósítani. Egyrészt, fotografikus hűséggel hoz természetes gyümölcs ízeket, másrészt, olyan sziporkázó savak vannak benne, ami energiával tölt fel. Valószínűleg ez a legjobb bisztróbor, amit valaha ittam, akárhogy forgattam, nem találtam benne hibát. Vagy az van, hogy a zweigelt nagyon adja magát ehhez a megközelítéshez, vagy a Sebestyének a technológia virtuózai. Bárhogy legyen is, az Indigó bearanyozta az első kertben töltött tavaszi esténket.
Erős 5 pont és 2590 Ft. Kimondottan jó vétel.
You must be logged in to post a comment.