Baráti, sőt, családi körömben a Kősziklás kultpince. Én nem vagyok született rajongója ennek a kendőzetlen reduktív stílusnak, de az évek folyamán meggyőztek, hogy ebben a műfajban itthon ők diktálják a tempót. A müller-thurgau, amit ők megbocsáthatatlan módon rizlingszilváninak hívnak – az EU-ban 2008 óta nem használható ez a név -, kiváló fajta, a riesling össze-vissza keresztezések között talán a legjobb. És ezzel a borral a csúcsra értek, ez a Kősziklás-stílus megdicsőülése, a kitartó, következetes és okos reszelgetés megkoronázása.
Sokkal jobb, mint a szintén nem rossz Nyakas SB és minimum pariban van a nagysikerű Zelnával. Illatos, de nem kommersz, könnyed, de nem híg, friss, de nem metsz. Az illatban szőlő, fehérhúsú őszibarack és narancs – olyan németes az összbenyomás. Kóstolva jóízű, dinamikus, szaftos, a korty végén kellemes kesernye (á la sauvignon blanc). A lecsengés is eseménydús, zamatos és elég hosszú. Itatja magát.
6 pont és érthetetlenül olcsó. Általában óvakodom a pőre propagandától, de most azt mondom, hogy aki kapja, marja.
You must be logged in to post a comment.