Ez, ugye, még nem perelhető? – Oremus Mandolás Furmint 2020

Régóta sejtem, hogy a Mandolást nem nekem találták ki, hiszen régóta készítik és a kezdetektől kóstolgatjuk egymást. Kezdetben a tokaji száraz furmint alapvetően Alkonyi László fejében létezett, aki egy-két kóstolható prototípus alapján felvázolt egy periódusos rendszert, mi pedig vártuk, hogy a valóság feltöltse a táblázatot, a borok utolérjék a víziót. Azóta is várjuk.

Az őstörténetben az Oremus volt a nagyszériás, könnyen elérhető száraz furmint, amin bárki lemérhette a tudomány állását. Eposzi jelzője inkább a megbízható volt, mint a kifinomult, mindig is jó adag fával küldték meg, és ha ezt valaki elmarasztalóan szóvá tette, azzal vágtak vissza, hogy na jó, de milyen szépen érik. Legutóbbi találkozásunk után megígértem magamnak, hogy soha többé, most mégis újra itt vagyok.

Időközben az Oremus-nál rendszerváltás történt, a tulajdonos maradt ugyan a Vega Sicilia, de Bacsó András nyugdíjba ment és a dinasztikus folytatás helyett kívülről hoztak birtokigazgatót. Erős felállás: Kindl Róbert CV-jétől még egy stabil idegrendszerű embernek is szuicid gondolatai támadnak, főborásznak megtartották ifj. Bacsó Andrást, akinek az ereiben is aszú csörgedezik, a Vega Sicilia adja a brandet és állja a cechet, a tölgyerdők pedig rendületlenül ontják a dongát. Mintha valahol azt olvastam volna, hogy az új vezetés alatt a borok kivilágosodtak, frissebbek, áttetszőbbek lettek, talán a hordóhasználat is finomodott. Ez a folyosói pletyka még kevés lett volna, hogy a távoltartási végzést negligáljam, de a Decanter World Wine Awards aktuális eredményeit böngészve, feltűnt, hogy idén is van 97 pontos száraz fehérünk platina-díjjal. A Zelna szupermarketes szegénylegényének sikere is gondolatébresztő történetté kerekedett és ez is annak ígérkezett. Nem tudtam megállni, hogy beleártsam magam.

A Zelna-sztori dióhéjban: a 2014-ben alapított, de számomra teljesen ismeretlen balatonfüredi borászat 2021-es olaszrizlingje a Decanter World Wine Awards zsűrijétől 97 pontot és platina-érmet kapott, miközben én a helyi Lidlben 1500 forintért vettem belőle. 3-4 eurós bor valószínűleg még soha nem részesült ilyen elismerésben. Többször, többféle kontextusban is megkóstoltam és mindig jónak találtam – a mi 6 pontunk nagyjából 90 pontnak felelhet meg. No, de 97 pont vagy 95 vagy akár 93? Ne csináljunk már Krisztusból bohócot! Bármennyit is törtem a fejem, a dolgot máig nem értem.

És persze az is érdekelne, hogy nevezték-e az újabb évjáratot, és ha igen, hogyan szerepelt. Ha csak 94 pontot kapott, akkor az már durva hanyatlás vagy még tolerálható formaingadozás? Ha ne adj’ isten csak 90-et, akkor ez annak fényes bizonyítéka, hogy a Zelnánál nem trükköznek, az évjárat különbségeket nem vasalják ki, és ’22 ennyivel gyengébb volt, mint ’21? Vagy inkább úgy kell értelmeznünk, hogy 2022-ben a zsűri eufórikus hangulatban kóstolt, 2023-ban viszont színjózanon, hideg fejjel? Fogalmam sincs, de az eredmény tudható: 88 pont és bronzérem.

És akkor nézzük az újabb üstököst! A Mandolás 2018-as évjárata 2020-ban szerepelt a Wine Spectator top 100-as listáján, 90 ponttal a 92. helyen. Mindez persze semmi a 97 ponthoz képest. A Decanter kóstolási jegyzetének fordításához egy Kosztolányi vagy Babits tehetségére lenne szükség, ezért inkább idemásolom az eredeti angolt:

Energising salty ripe fruit and crushed oyster shells layer together nicely with a spectrum of earthy and nutty flavours. Beaming with concentration and power with a searing line of yellow citrus acidity and a saline finish. Very enjoyable.

Gyorsolvasással én ennyit vettem le: energikus, sós, nem gyümölcsös, koncentrált, savas, jó inni.

Megkóstoltam. Sokat kell még tanulnom. Vagy engem átvertek. Mivel fogalmam sincs, hogy a perelhetőség határai most hol húzódnak, ezért csak annyit mondok, hogy éppen jegyzeteltem, amikor a feleségem azt mondta, hogy ez „ΐϫϡѩ”, és éppen ez lett volna a következő szó, amit leírok. A 2020-as Mandolás illatát a vaníliás citromos nápolyi határozza meg, és aztán ugyanez köszön vissza ízben is. A lecsengés hosszú, ha gyorsabban szeretnénk a vaníliás citromos nápolyi ízétől megszabadulni, akkor öblögessünk egy pohár vízzel, aztán igyunk rá egy pohár pezsgőt (nekünk legalábbis ez a recept vált be). Ha saját rendszerünkben a 4 pontnak az a meghatározása, hogy szívesen innánk máskor is, akkor ez nem lehet 3-nál több. Más megközelítésben, ha ez 97 pont, akkor én a 2021-es Zelnának már a 100-at is keveselném.

Természetesen előfordulhat, hogy egy hátrányos helyzetű kisebbséghez tartozunk, akik – a koriandert szappanízűnek érzőkhöz hasonlóan -, genetikailag alkalmatlanok a citromos nápolyi-ízű bor szépségének élvezetére. Ellenkező esetben egy nagyon rosszízű tréfának estünk áldozatul.