Amióta beleverték a fejembe, hogy amikor ingyen kínálnak valamit, akkor én vagyok az áru, gyanakvással méregetek minden win-winnek mondott helyzetet. És nem lepődnék meg, ha itt is lenne egy bazi nagy kétajtós szekrény beépített csontvázzal, csak nekem még nem szúrt szemet. Szóval, úgy tűnik, hogy a modern – posztmodern? premodern? paleo? – szőlészet és borászat merő költségcsökkentés és közben a természetet is mintha hájjal kenegetnék. Nem kell gyomirtózni, műtrágyázni, permetezni, nem kell kapálni, szántani, nem kell hordót, fajélesztőt vagy enzimet vásárolni. Vannak persze másfajta költségek, ökörszarv, cickafark, kamilla, méhhotel, madárodú, betontartály, amfora, napelem, villanypásztor és a többi, de a rezsicsökkentés – hosszabb távon – így is garantált.
A hagyomány szerint a talajnak neki kell esni, szántani, boronálni, kapálni, gyomlálni, míg a sorok között nem marad más csak kopasz rög. Ezzel szemben Kathleen Willcox és még sokan mások azt állítják, hogy ha lemondunk a talaj rendszeres megdolgozásáról, akkor felvirágzik a talajélet, megerősödik a gyökérzet, sőt, még a globális felmelegedés is lelassul. Márpedig az éghajlatváltozással járó időjárási szélsőségek a borágazat létét fenyegetik: 2020-ban az erdőtüzek 3,7 milliárd dollár kárt okoztak a kaliforniai borászatoknak, 2021-ben 2 milliárd euró fagykár érte a francia termelőket, az aszály és a kánikula okozta károk minden évben milliárdos nagyságrendűek globálisan.
A kaliforniai Mendocino vármegye erőforrás-védelmi projektkoordinátorának elmondása szerint az átforgatott talaj kevésbé tud ellenállni az eróziónak, kevésbé képes a vizet és a tápanyagokat magába szívni és megtartani. Az állandó bolygatást a mikrobiom is zokon veszi, elpusztulnak a hasznos mikrobák és rovarok, amelyek segíteni tudnának a kártevők és betegségek fékentartásában és legyőzésében. A talajművelés megzavarja a talaj szénmegkötő képességét is. „Amikor a talajt megművelik vagy felszántják, a mikroorganizmusok és a növények gyökerei által tárolt szén felemelkedik a felszínre, és szén-dioxiddá alakul.” A felszabaduló szén-dioxid bekerül a légkörbe, és hozzájárul a bolygó felmelegedéséhez. Ráadásul, a talajműveléshez traktorokra van szükség, amelyek ontják magukból a szén-dioxidot.
A United States Department of Agriculture kimutatása szerint azok a gazdák, akik no-till művelésre váltottak, évente mintegy 2205 millió liter dízelüzemanyagot takarítanak meg. Ez a megtakarított üzemanyag több mint 720.000 háztartás energiaellátásához elegendő energiát képes biztosítani. Az 5,8 millió tonna szén-dioxid-kibocsátás elmaradása pedig egymillió autó légszennyezésével egyenértékű. A no-till művelésre való áttéréssel a gazdák akár 80 százalékkal csökkenthetik üzemanyag-kibocsátásukat, ami hatalmas költségmegtakarítást jelent az emelkedő árak mellett. Ráadásul, a munkaerőigény is körülbelül 50 százalékkal csökken.
Én a műveletlenség dicséretével a Montirius-nél találkoztam először majdnem 15 éve, de mint a nyitóképen látszik, Franz Weninger már 2015-ben szemléltette, hogy nem gáz a gaz. Azóta sokan itthon is átvették a módszert és Losonci Bálintnak köszönhetően látom, hogy már egy hazai prófétája is van a talajmegújító mezőgazdságnak.
[A kép forrása: https://www.circovino.com/newsletter/2015/12/weninger-sopron/]
You must be logged in to post a comment.