Nyári Emesével egyszer találkoztam, a pince felső szintjén, a tornácon tartott nekünk kóstolót. Előre szabadkozott, hogy nagyon fáradt, mert egész nap szüreteltek. Nem tudom, milyen, ha kipihent, én akkor őt rokonszenvesnek, a történetét koherensnek találtam. Utólag mégis hiányérzetem támadt, nem tudtam felidézni egyetlen momentumot sem, ami személyes becsvágyról tanúskodott volna, a jövő az ő megközelítésében a jelen el nem rontott változataként jelent meg és én ezt valahogy rossz ómenként könyveltem el.
Szerencsére tévedtem. Már a 2023-as Olaszrizling is bebizonyítatta, hogy a Nyári Pincénél van mire konzervatívnak lenni. A 2024-es pedig azt mutatja, hogy amikor a szőlőt az évjárat táncba viszi, ám az alapok szilárdak, akkor megszülethet az a különleges bor, amit mások lázas fantáziával és rengeteg apró fogaskerék beiktatásával próbálnak létre hozni.
A teljes érettség előtti utolsó kanyarban lekapcsolt szőlő sokszor emlegetett, ám annál ritkábban megvalósuló feszültsége, energiája és színtöbblete itt teljes pompájában élvezhető. Már az illat is eleganciát, kifinomultságot, izgalmat kínál: zöld őszibarack, ringló, egres és citromfű. Kóstolva teljesen természetes, tiszta, a háztáji gyümölcsök szaftos, eleven, zamatos ízvilágával és a gyümölcshéj fenolosságával. A korty második felétől finom mandulás, barackmagos kesernye hatja át, a lecsengés teljesen száraz. Olyan messzire jut a riesling felé vezető úton, amennyire egy olaszrizling erre képes lehet. Erős 6 pont és nagyon jó vétel annak, akinek a sav szó hallatán nem száll inába a bátorság.
You must be logged in to post a comment.