Rollót le, boltot be. A világ legfinomabb vörösbora versenyt le lehet fújni. Húsz évvel ezelőtt biztos voltam benne, hogy a győztes csakis merlot lehet és nagyon drága. Most abban vagyok biztos, hogy malbec és még véletlenül sem drága.
Minden jel szerint a borvidékek nem születtek egyenlőnek, akad köztük néhány protkós, akik olyan fórral indulnak, hogy lehetetlen velük felvenni a versenyt – náluk egyszerűen jobban érzi magát a szőlő. Kevesebb küszködéssel jutnak el a jó borig. Máshol is iparkodnak, tanulni sem restek, de a természet és az újraelosztás nem engedi, hogy kijöjjön a matek.
Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a Bousquet malbec egy génszerkesztett gumibogyószörp Frankenstein férfibarlangjából, ki kell ábrándítanom. Bármennyire finom is, nem valószínűtlenül finom, ez egy valódi bor, szőlőből, és azt is hajlandó vagyok elhinni, hogy vakon kóstolva 95 pont és aranyérem (ismerve a pontozás lélektanát, a név és az ár ismeretében már a 91-hez is bátorság kell, főleg, ha MW-re végződik a neved).
Az élénk pirostól a sötét liláig játssza be a spektrumot. Intenzíven gyümölcsös, piros és fekete ribizli, cseresznye, áfonya, fűszernek tinta és fekete bors. Sem alkoholt, sem hordót nem érezni az illatban. Szaftos, élénk korty, selymes felszín, a lecsengésben visszafogott, érett tannin. Mintha a cabernet sauvignon sodrásából és hűvösebb, pikáns karakteréből is örökölt volna egy keveset, mindenesetre egyáltalán nem édes és nem nehézkes. Van tartása, vannak árnyalatai, nagyon jó inni, az egyensúly kifogástalan. Bárhonnan nézzük, remek bor: finom a köbön, de nem műanyag, a laikus nyelheti, mint kacsa a nokedlit, az értő fölrakhatja a lupét és eljátszhat a szerkezet fogaskerekeivel. Az argentinok kikaparták a gesztenyét és befuttatták arannyal. Alapból 11 euró, akcióban 8, ha kettőt veszünk. 7-8 pont, globális best buy.
You must be logged in to post a comment.