Moseli örömének

Decemberben már kaptunk egy toszkán útinaplót Frank Pétertől. Most echte bennfentes tippekkel szolgál, mivel frankfurti lakosként a Mosel számára hazai pálya, ráadásul, megrögzött rieslinghead, akit sem a kor, sem a maradékcukor nem ijeszt meg. A továbbiakban övé a szó és a fotók többsége.

Elfogultság bejelentésével kell kezdenem. Mivel ez a beszámoló arról szól, hogy kedvenc szőlőfajtánkat kóstoltuk kedvenc borvidékünk kedvenc falujában, zömében kedvenc dűlőnkről, részben kedvenc borászomnál, ezért itt az objektivitásnak a gyanúja sem merülhet fel. Számunkra a moseli riesling mindennek a csúcsa, ami a fehérbort illeti. 2012-ben kezdtünk el rendszeresen a frankfurti magyar baráti körrel a Mosel-völgybe járni, és a szerelem azóta is fennen lobog. Az utánozhatatlan borok mellett a tájnak is olyan varázsa van, hogy rendre megbeszéljük: mikor az ember nyugat felől érkezve feljut a folyót övező hegyek tetejére és hirtelen elétárul a Mosel kacskaringós völgye: az a pillanat önmagában felér egy nap pihenéssel.

Egyetlen faluban sem voltunk olyan sokszor, mint Trittenheimban. Trittenheim a szűk értelemben vett Moseli borvidék (Koblenz és Trier között) déli részén van, csupán két falura a talán ismertebb Piesporttól, távol minden várostól és autópályától, így a borturista ritka és szívesen látott vendég errefelé és az árak civilizáltak. Ami fontosabb: itt fekszik az egész borvidék egyik legjobbjának tartott Trittenheimer Apotheke dűlő, amelynek valóban egészen különleges, azonnal felismerhető aromavilága van és sokunk kedvence (a hasonlóan híres Piesporter Goldtröpfchen mellett).

A Mosel-völgyben nem szokatlan jelenség, hogy egy adott faluban ugyanazok a családnevek ismétlődnek: Trittenheimban ez a Clüsserath és az Eifel. Ennek megfelelően Trittenheim legnevesebb borásza(ta)i, sorrendben: Franz-Josef Eifel, Ansgar Clüsserath, Clüsserath-Weiler, Clüsserath-Eifel (!) és Ernst Eifel. (A számos szerényebb hírű Clüsserath és Eifel felsorolásától eltekintünk).

Társaságunk ezúttal a top 3 két jeles tagját látogatta meg: Franz-Josef Eifelt és a Clüsserath-Weiler borászatot. A két pincészet között a szaksajtó elismerésén túl van egy másik hasonlóság is: mindketten szinte csak maguk értékesítenek, illetve kereskedőkkel csak az exportpiacokon működnek együtt. Érdekes kérdés, hogy vajon ennek köze van-e a harmadik hasonlósághoz: hogy mindkét borászat kissé a „radar alatt van”, azaz messze nincs annyira benne a német fogyasztói köztudatban, mint a minőség alapján indokolt lenne (szubjektív megítélésem szerint).

Borvidéki gondok

Mielőtt rátérünk a borokra, egy tapasztalat: mindkét borász elég súlyos gondokról számolt be a borvidéken. Mindketten hangsúlyozták, hogy ők maguk nem panaszkodhatnak, de a Moselnek nem megy jól. Mindketten indulatosan említették a permanens „kampányt”, ami az alkoholfogyasztás ellen zajlik a médiában és a borfogyasztás általános csökkenéséhez vezet – és mindketten sorban hozták a példákat az idősebb családtagokra, ismerősökre, akik jelenleg 90-95 év között vannak, noha évtizedek óta megisszák a napi betevőt.

Óriási baj az amerikai vámok körüli káosz is. Már 10-15% vám is súlyosan érintette, sőt részben teljesen elvágta az amerikai exportot – ami minden német borvidéknek fáj, de a Moselnek különösen, mivel termelésének kb. 40%-a megy az amerikai piacra, és ez az arány egyes pincéknél 60-70% is lehet.

Mindennek megvannak az első áldozatai: két prominens Saar-menti borászat (a Saar és a Ruwer folyó hivatalosan a Mosel borvidék részei), a von Hövel és a Dr. Wagner bezárta a kapuit. Igaz ebben szerepet játszottak más indokok is – egy 80-90%-os hozamvesztés 2024-ben, illetve családi viták, de két ilyen, a tágabb borvidéki elitbe tartozó, elsőrangú területekkel rendelkező, széles körben ismert, VDP-tag (a vezető német pincéket tömörítő szövetség) vége mindenképpen riasztó jel.

Clüsserath-Weiler

Valahogy ez a pincészet az elmúlt másfél évtizedben kimaradt a szórásból, noha a borászat Trittenheim talán legreprezentatívabb helyén van, a folyó partján, közvetlenül a híd lábánál, a pedigré pedig kifogástalan, a család 1670 óta csiszolja a rieslinget és nem is akárhogyan: Gault Millau 4 csillag, Eichelmann 5 csillag és „Weltklasse-Weingut”. A Falstaff szerint a borászatot jelenleg vezető Verena Clüsserath az egész Mosel egyik legkiválóbb borásznője. 6 hektár, évi 40 ezer palack termelés, 100% Riesling. Szőlőik Neumagen és Mehring mellett elsősorban Trittenheimban vannak, az Altärchen („oltárocska”) mellett a híres Apotheke („patika”) dűlőben, annak is a részben a legjobbnak tartott Fährfels részén, a tőkék részben 60-80-100 évesek. A pince az összes borát spontán erjeszti (ezért sokszor hosszú hónapokig elhúzódik) és a legtöbbet fél évig érleli nagy ászokhordóban.

Mivel a borászatot jelenleg vezető Verena egy távoli rendezvényen volt, elődje és édesapja, az 1948-as születésű Helmut tartotta nekünk a kóstolót. Helmut Clüsserath évtizedekig vezette nagy sikerrel a családi vállalkozást, amit aztán egy kiváló tehetségnek adott át, így érthető, hogy egy minden nyűgtől megszabadult patriarcha nyugalmával, nagyvonalúságával, és a világgal való általános megelégedettségével vezette a kóstolót (kivéve a borvidéki gondokat ugye, dehát az is főleg másokat érint).

A borok mindkét pincében elég nagy tempóban érkeztek, így mélyebb elemzésre nem nyílt lehetőség (erre a megvásárolt és hazavitt teljes palack való, mint az közismert), csak a közvetlen benyomások rögzítésére.

Pezsgő 

Riesling „Edition C” Brut nature 2018

Hipermeredek dűlőről való kiváló szőlőből készült és 5 évet érlelődött seprőn, a pince három pezsgője közül a legdrágább: elegáns, ugyanakkor intenzív pezsgő, nagy testtel: a gyümölcsös ízeket szép savak keretezik, az utóíz hosszú. 6p (26 EUR).

Száraz

Trittenheimer HC 2024

A pince alaprieslingje: kellemes és hibátlan, de egyszerű, kissé eseménytelen bor. 4p (11,50 EUR).

Trittenheimer Aportheke 2024

50-90 éves tőkékről. Ez egyelőre igen zárt és nyugtalan volt, egyértelműen időre van szüksége, bár a tartalom és a potenciál egyértelmű. Most 5p, de lesz ez még 7 is (17 EUR).

Trittenheimer Aportheke 2017

Könyörgésünk, hogy érlelt szépségeket is kapjunk, meghallgatásra talált, és ezt valóban kár lett volna kihagyni. 2017 hűvös, nehéz év volt, Helmut Clüsserath szerint sok időre volt szükségük a boroknak, hogy megmutassák a szépségüket, cserébe viszont tovább is bírják, mint a meleg évekből származó, gyümölcsösebb karakterű darabok. Arról nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy ez a bor nagyon hosszúéletű lesz, tekintve, hogy már most meglehetősen messze jár az érettségben, mindenesetre ma igen szép: méhviasz és virágpor által dominált illat, némi oxidáció, a bor úgy intenzív, hogy semmi lomhaság nincs benne. Az ízt meseszép tercier aromák uralják (narancshéj!), az utóíz hosszú és határozott. Szigorúan csak érlelt-Riesling-kedvelőknek (attól tartok ez fokozottan acquired taste), nekik viszont élmény. 7p (20 EUR).

2023 GG „Primus” 2023

A pince száraz csúcsbora: elképesztő, ez is mennyire könnyűléptű, és közben mennyi élet és tartalom van benne. Tisztaság és erőlködésmentes elegancia. Ezzel együtt, ezt a bort is legalább 3 évre eltenném, vétek ilyen fiatalon kinyitni (24 EUR).

Félszáraz

Trittenheimer Aportheke 2024

Nagy lendület, sok szép és tiszta Riesling-gyümölcs, ám borzasztó fiatalnak érződik, kicsit kilóg a sav. Ma 5p, jövő ilyenkorra minden bizonnyal legalább 6 (16 EUR).

Trittenheimer Aportheke 2019

Csodálatos anyag: egyszerre kvintesszenciája a félszáraz Rieslingnek és a dűlőnek. Pihekönnyű, közben csodálatosan finom és kiegyensúlyozott. Még a fiatalság sem múlt el teljesen (több mint 6 évesen!), de már érett jegyek is vannak. Elsőrangú. 8 pont (17 EUR).

Fährfels 2022

A pince félszáraz csúcsbora: a dűlő az Apotheke legjobb részének régi neve. Kissé meglepő: az ember koncentrációt és erőt vár, ám egészen mást kap: elképesztő eleganciát. A papírra azt jegyeztem fel: „Rolls Royce”. 8 pont ez is (34 EUR?).

Édes

Trittenheimer Altärchen Kabinett 2024

Helmut Clüsserath elmondta, hogy a frissesség végett jellemzően a Kabinettbe való szőlőt szüretelik a legkorábban. 40g maradékcukor ellenére sem érződik édesnek, ez egy csodálatosan kerek, kirobbanóan gyümölcsös, büntetendően jóízű, letehetetlen bor. 7p (13 EUR).

Trittenheimer Apotheke Spätlese 2021

Ismét egy hűvös évjárat, ennek megfelelően kevésbé telt, mint az előző bor (ez egy ritka könnyű, szinte szellős Spätlese), viszont elegánsabb. Ezzel együtt, pusztán az élményfaktor nem indokolja az árkülönbséget. 7p (21 EUR).

Franz-Josef Eifel

Már Clüsserath-Weiler sem akármilyen játékos, ahogy Knézy Jenő mondta volna, de Franz-Josef Eifel egészen káprázatos, emlékezetes kóstolót tartott nekünk. Ebben talán szerepet játszott az is, hogy távolról sem először mentünk hozzá és tudta jól: itt bizony a B-közép jön a tiszteletét leróni.

Franz-Josef Eifel számomra talán a legnagyobb fehérboros zseni. 2015-ben látogattuk meg először és azonnal elvarázsoltak az egyszerre hiperprecíz, strukturált és áradóan gazdag, minerális-fűszeres borai. Az a fajta borász, akinek annyira jellegzetesek a borai, hogy azonnal felismerni őket, a legolcsóbbtól a 45 eurós száraz Sonnenfelsig. Most először sikerült rávenni, hogy a Schatzkammerből is mutasson néhány szépséget: vagy húsz bort kóstolhattunk, és 1997-ig mentünk vissza az időben.

1985-ben vette át a borászatot, csupán negyedik generációként – ezzel moseli kontextusban szokatlanul fiatalnak mondaható a pince. A fajtaösszetétel 96% Riesling, a többi fehérburgundi (pinot blanc), legidősebb ültetvényei 95 évesek, és van több filoxéravész előtti tőkéje is. Szőlői jó része igen meredek fekvésű. Eredetileg csak 500 négyzetmétere volt az Apothekeben, ám ezt az évek alatt több hektárra bővítette. Az ezredforduló környékén állt át az ökológiai gazdálkodásra. 5 hektárról évi 35.000 palack bort készít, így a borvidéki többséghez hasonlóan ő is a kis családi pince kategóriába sorolható.

Jóindulatú figyelemmel követtük az utóbbi években, ahogy a szaksajtó megítélése fokozatosan felzárkózott sajátunkéhoz, ennek eredménye 5 csillag nagyjából mindenhol, „Weltklasse-Weingut” Eichelmannál, 2025 év Mosel borásza-cím a talán legjobbnak mondható Vinum Wine Guide-nál, ahol egyébként a 2015-ös Spätlese-je éppen megnyerte a „10 évvel később” Spätlese-versenyt (97 ponttal), miután 2016-ban megnyerte az eredeti 2015-ös évjáratú Spätlese-versenyt.

Száraz

Trittenheimer Apotheke Kabinett 2020

Kiváló állapotban és egyensúlyban levő Kabinett, talán a borásztól megszokottnál kicsit kevesebb vitalitással. 5.5pont (12,50 EUR).

Trittenheimer Apotheke 2024 „Su wie frieja”

50 éves tőkék, 50% meredekségű dűlő, alacsony hozam. A név az „so wir früher” („úgy, mint régen”) helyi dialektusbéli fonetikus megfelelője, a cél olyan bort készíteni, ami fiatalkorában volt jellemző a vidékre. Talán leheletnyivel rusztikusabb a többinél, cserébe lehengerlően feszes és önazonos. Leginkább purista Riesling-rajongóknak ajánlható, nekik viszont élmény. 6,5 pont (16 EUR).

Trittenheimer Apotheke Alte Reben 2024

Az illat maga a csoda: leírhatatlan gazdagság és tisztaság és elegancia. Ízben egyelőre jóval visszafogottabb – legalább egy év múlva érdemes újra próbálkozni. (24 EUR)

Trittenheimer Apotheke Alte Reben 2020

Egy hűvös év bora, brutális sponti-notéval nyit. Megdöbbentően friss és fiatalos, figyelembe véve, hogy több mint öt éves borról van szó, ám ez kicsit kilógott a sorból, tartalomban kevesebbet hozott, mint a többi. Ez természetesen a toronymagasra helyezett léc szemszögéből kritika. 6 pont (27,00 EUR).

Trittenheimer Apotheke „Sonnenfels” 2024

A pince száraz csúcsbora, rendre az össznémet száraz top 10 (sőt, nem ritkán top 3) tagja, Eifel úr külön büszke rá, hogy rendre az egyetlen, amelynek az ára 50 EUR alatt van. Nagy bor, de ennek is időre van szüksége. (45 EUR)

Félszáraz

Trittenheimer Altärchen 2022

Álomszép illat, ám ízben ez valahogy nem állt össze. (12,50 EUR)

Trittenheimer Apotheke Kabinett 2023

Áradóan gazdag, tökéletesen kiegyensúlyozott, eszményi Kabinett. 8p (16,00 EUR).

Trittenheimer Apotheke „Jungheld” 2018

Régi nagy kedvencem, szinte minden évjárata maradandó élmény – és itt jön el a pillanat, hogy elfogytak a jelzőim: az „álomszépet” már nem lehet fokozni, pedig itt szükség volna rá. Ez az a pont, ahol műfajváltás történik; a borász már művész, a kóstolás pedig eufória és örömzene. Csak azért 9p, mert 10-et ugye nem adunk (24 EUR).

Trittenheimer Apotheke „Die Grosse Leidenschaft” 2024

A „Nagy Szenvedély” a félszáraz csúcsbor, 95 éves, filoxéra előtti tőkékről. Borzasztó fiatal – 2-3 évet mindenképp adnék neki a következő próbálkozás előtt. (26 EUR)

Trittenheimer Apotheke „Die Grosse Leidenschaft” 2019

Fantasztikus: erő, elegancia, precizitás; végtelen lecsengés. 9p (29 EUR).

Édes

Trittenheimer Altärchen Kabinett 2019

Még egy parádés 2019-es. Kegyetlen sponti-illattal nyit, mögötte a gazdagságnak, frissességnek, mineralitásnak olyan Gesamtkunstwerk-jét vonultatja fel, hogy az endorfintermelés abba se akar maradni. Elképesztő bor (és elképesztő ár-érték-arány). 8 pont (15,50? EUR).

Trittenheimer Apotheke Kabinett 2021

Újabb gyönyörű kabinett: ihatóság, gazdagság, elegancia. 7,5 pont (16 EUR).

Trittenheimer Apotheke Alte Reben 2019

Időre volt szüksége, hogy kinyíljon, utána viszont gyönyörű, gazdag, intenzív, nemes Riesling, pályájának még mindig csak az elején. 8p (27 EUR).

Trittenheimer Altärchen Alte Reben 1997

Fantasztikus. Mélység és rétegzettség, jelentős komplexitás. Itt a tercier ízek mellett/mögött még egy egész zenekar húzza fáradhatatlanul. 8,5p (27 EUR).

Trittenheimer Apotheke „Goldstückchen” 2017

A pince csúcs-édese, apró és meredek hegyi teraszocskákról, 95 éves tőkékről: csupán 25 hektóliter / hektár termelés. Ismét csak fantasztikus: mélység és elegancia, mindez a legkisebb ragacsosság vagy nehézség nélkül. Talán a megelőzőnél leheletnyivel kisebb a komplexitás. 8p (29 EUR).

Neumagener Rosengärtchen Spätlese 2008

A kakukktojás (nem trittenheimi). Elnézést a sok szóismétlésért, de ismét azt kell mondanom: álomszép illat. Ezt is elit szépségű tercier ízek dominálják, igaz kijön, hogy az alapanyag valamivel kevésbé lehetett gazdag és fűszeres. 7,5p (33 EUR).

Következtetések

1. A szárazak továbbra is érezhetően kevésbé hazai pálya a borvidéknek, noha itt is lehet találni nagyon szép darabokat, főleg, ha valaki a könnyű, de tartalmas, primer ízeket is felvonultató szárazakat keresi
2. A félszárazak és édesek lélegzetelállítóak. Aki abban a hitben van, hogy ő az ilyen borokat nem szereti, azt itt élete leghálásabb kultúrsokkja várja
3. A 2019-es borok parádésak, és parádés állapotban vannak, 2023 ugyancsak kiváló, 2024 nagyon jó lesz, de sok bornak időre van még szüksége
4. Menjetek a Mosel-völgybe. Az út hosszú, ám az élmény páratlan.