Bormarketing tankönyvekben alaptétel, hogy a siker titka az egyértelmű üzenet. Minél egyszerűbb, annál jobb. Az 1 borvidék=1 fajta pl. nagyon tuti, az 1 ország=1 fajta maga a jackpot. Ha valakit nem győzött volna meg az új-zélandi sauvignon blanc vagy az argentin malbec világsikere, akkor elrettentő ellenpéldaként Elzászt szokták felhozni. Kétségtelen, hogy Elzászban az identitással és az eladásokkal is vannak gondok, de ha valaki, akkor ők joggal hivatkozhatnak a nehéz gyerekkorra. A kis Elzászt hol az apja, hol a nevelőapja verte.
Ha Magyarország komp, akkor Elzász pingponglabda, amit a németek és a franciák pofoztak ide-oda. A Frank Birodalom központjaként kezdte, majd a Német-római Birodalom alapítótagjaként folytatta, a 30 éves háború lezárásakor francia kézre került, aztán a II. világháború végéig még négyszer cserélt gazdát. A település- és dűlőnevek túlnyomó része német, de az elzásziak többségének már francia az anyanyelve.
Elzászban, a francia borvidékek között egyedülálló módon, feltüntetik a fajta nevét a címkén és szinte kizárólag fajtaborokat készítenek. A hét fő fajtából három német: riesling, gewürztraminer, sylvaner; négy francia: pinot blanc, pinot gris, pinot noir és muscat. A rajnai palackon túl az is német rokonságra utal, hogy a csontszáraztól az aszúszerűen édesig a teljes skálát belakják. Az öntudatos borászok évtizedeken át dacoltak a konzumidiótákkal, akik amiatt picsogtak, hogy elzászi bort vásárolni zsákbamacska: csak nyitás után derül ki, hogy száraz, édes vagy éppen félszáraz bort vittél haza. A piacvesztés végül megtörte az ellenállást, és aki hajlandó a hátcímkét alaposabban szemügyre venni, az a 2021-es évjárattól szabadon dönthet arról, hogy mennyi cukorral kéri a borát.
Nem nagy dicsőség, de per pillanat Elzász számára a kitörési pontot két szomszédos borvidék sikere jelenti. Az egyik Burgundia, ahonnan a fogyasztók többsége kiárazódott, így jelentős kielégítetlen kereslet támadt olcsóbb, de burgundi stílusú chardonnay-ra és pinot noirra. Elzászban chardonnay nincs, de a pinot noir minősége és mennyisége meredeken emelkedik. A másik Champagne, ahol ugyan messze nem burgundiak az árak, de azért bőven van kereslet olcsóbb alternatívára. És ezt a piacot Elzász uralja: minden második palack crémant elzászi és az elzászi szőlők egyharmadából ma már palackos erjesztésű pezsgő készül.
Az elzászi borvidék 120 kilométer hosszú, de tíznél csak elvétve szélesebb. Champagne-val nagyjából egy szélességi fokon, a Vogézek keleti oldalán fekszik, ami olyan szinten fogja fel a nyugatról érkező felhőket, hogy Franciaországon belül Colmarnál csak a spanyol határhoz közeli Béziers és Perpignan naposabb és szárazabb nyáron. A szőlő beérése tehát nem probléma, a hőstressz és az aszály annál inkább. A szárazság viszont segít abban, hogy vegyszerek nélkül is boldoguljanak. A biogazdálkodás aránya Elzászban 16,5 százalék, a biodinamikus művelésé 5,6 százalék, miközben az országos átlag 1,3.
Az elzászi borok presztízse elsősorban a rieslingre és a fűszeres traminire épül. Én elég nagy tramini-rajongó vagyok, de a maradékcukor eltántorít attól, hogy leszurkoljam azt a 40-50 eurót, amit egy-egy komolyabb darabért elkérnek. A riesling viszont minden szinten érdekel és bár a sztárok könnyedén átlendülnek a 100 eurós álomhatáron, a tisztességes alapdarabok 10 euró körül foghatóak. Bár a krónikák beszámolnak egy komolyan vehető nagyvakról, amelyből kiderül, hogy a német és a francia riesling megkülönböztetése csak addig könnyű, amíg látjuk a címkét, az én tisztánlátásomat ilyen tapasztalat még nem zavarta meg.
Az én fejemben markánsak a különbségek. Az elzásziak szárazak, az alkohol magasabb, a test teltebb, a savak ütőerejét nem csillapítja maradékcukor, az aromatika legfeljebb utal gyümölcsökre és a seprőntartás amellett, hogy vastagít, fanyarrá teszi a lecsengést. Legrosszabb esetben az elzászi riesling kőszagú, savanyú és keserű. Legjobb esetben a gyümölcs feloldja a sötét hangulatot és a textúra és a sav összetettsége kárpótol a színek viszonylagos hiányáért. A német riesling illatos (vagy büdös, élénk, könnyed, a maradékcukor minden szinten fokozza a szexepílt.
Stephan Reinhardt, a Wine Advocate német felelőse így festi le a kibékíthetetlen ellentétet:
„Amikor német rieslingeket viszek Elzászba, hogy helyi borász ismerőseimmel megkóstoljuk, akkor előre fáznak – számukra elfogadhatatlan, hogy egy borban ennyi almasav és kén legyen. „A ti rizlingjeitek nekem csak akkor ízlenek, ha előtte öt napig felbontva álltak” – mondta egyszer nekem egy elzászi borász, miután megkóstoltunk néhány kiemelkedő német rieslinget.
Amikor elzászi rieslingeket viszek Németországba, akkor a német borászok arra panaszkodnak, hogy ezek a borok túl nehezek, komorak és „lusták felemelni a seggüket” (elnézést a kifejezésért!), és csak a legritkább esetben hajlandóak az első korty után még egyet meginni, noha egyébként elismerik, hogy a bor kiváló. Szerintük az elzászi rieslingekből hiányzik a spiritusz.”
A borokat úgy válogattam össze, hogy a költségek minimalizálása mellett a mezőny változatos legyen, enyhe riesling és pinot noir hangsúllyal. Hét fős társaságunknál ez a sorrend alakult ki (az első háromra szavaztunk; az első hely 3 pontot, a harmadik 1-et ér): Julien Schaal Riesling Grand Cru Rosacker Calcaire 2024 – 14 pont; Marcel Deiss Engelgarten 2023 – 8 pont; Julien Schaal Riesling Grand Cru Schoenenburg Gypse 2024 – 7 pont; Allimant-Laugner Pinot Noir 2023 – 6 pont; Allimant-Laugner Gewurztraminer 2022 – 3 pont; Allimant-Laugner Crémant d’Alsace Rosé Brut – 2 pont.
Fernand Engel Pinot Blanc Reserve 2024
Jól elkészített, kellemes bor, a fajtától megszokott hűvös, gyümölcsös eleganciával. Annál, ami az ár alapján várható, nem nyújtott többet. 5 pont és €11.
Domaine Allimant-Laugner Riesling 2023
Azt hittem, ez az Elzász Kerház, de tévedtem ez egy 11 generációs, 12 hektáros családi kisbirtok. Erről a borukról írtam már korábban. Gazdaságos kedvenc. Egy moseli riesling báját hiába keresnénk benne, de egy feszes, precízen elkészített és részleteket is kínáló bor. Jó bevezetés az elzászi rieslingbe. 6 pont és €11.
Julien Schaal Riesling Grand Cru Schoenenburg Gypse 2024
Jancis Robinsonnál 17,5 pont, a Vinous pedig 97 pontra értékelte az előző évjáratát. Akciósan 16 euróért vettem, egyébként 20 körül van. Vastag, komoly bor, erős minerális jelleggel és kevés gyümölccsel. Nagyon tapasztalt kóstolónak kell ahhoz lenni, hogy valaki az első korty után beleszeressen, viszont az a típusú bor, ami lépésről-lépésre az ujja köré csavar, ha szánunk rá időt és figyelmet. Jancis Robinson azt írta róla, hogy szinte kés, villa kell hozzá, sőt, véső. Szerintem ez azért túlzás, de az tagadhatatlan, hogy sűrű, súlyos darab. Erős 7 pont.
Julien Schaal Riesling Grand Cru Rosacker Calcaire 2024
Jancis Robinson 2022-ben így áradozott a 2020-as, illetve a 2021-es évjáratról: „Akik olvasták a héten megjelent cikkemet a „fiatal(os)” riesling sztárokról, bizonyára érzékelték, hogy mennyire lenyűgöztek Julien Schaal és burgundi felesége, Sophie Schaal rieslingjei. Az ár pedig nevetségesen alacsony ezekért a gyönyörűen elkészített, kristálytiszta borokért, amelyek ugyanarról a mészkődomináns területről származnak, mint a világhírű Clos Ste Hune, amelynek ára körülbelül tízszerese ennek a bornak. Hat értékelésünk van a Schaal Rosacker különböző évjáratairól; egyik sem kapott 17 pontnál kevesebbet”.
Én a két Schaal grand cru közül inkább ezt javasolnám az ismerkedéshez. A Gypse minden erényével rendelkezik, de határozottan gyümölcsösebb és a savak is több hangszeren játszanak. Itt írtam róla részletesebben. 7-8 pont és 25 euró (amikor nem 16).
Domaine Marcel Deiss Engelgarten 2023
Elzász egyik leghíresebb borászata, a Bettane+Desseauve kalauzban ötcsillagos birtok (összehasonlításként: a Julien Schaal kétcsillagos, az Allimant-Laugner egycsillagos). Jean-Michel Deiss többek között azzal lett híres/hírhedt, hogy szakított a fajtaalapú megközelítéssel, de a házasításon is tovább akart lépni, ezért vegyesen telepített (az elveket és az arányokat, gondolom, Dionüszosz vagy Szent Orbán súgta). Hogy a terroir még tisztábban dalolhasson átállt a biodinamikus művelésre. Menetközben lehülyézett mindenkit, aki számított a borvidéken és néhány dűlőjét önkényesen kinevezte premier crunek (Elzászban hivatalosan csak grand cru van, igaz, abból 51). A borai minősége és sikere azonban fokozatosan erodálta a személyes ellenszenvet és 2015-ben neves borászok összefogásával benyújtottak egy a premier cruk bevezetését szorgalmazó tervezetet, amin azóta is őrlődnek a borvidék malmai.
Az Engelgarten telepítése 1977-ben kezdődött és 1997-ben ért véget. A pontos arányokat már a bergheimi démiurgosz sem tudja, de a fajtákat igen: riesling, muscat, pinot gris, pinot beurot és pinot noir. A sűrűség 8-12 ezer tőke/ha. Spontán erjedés, fahordós érlelés (öreg és nagy).
A bor messze nem olyan radikális, mint a felvezetés alapján gondolnánk. Komplex, összeszedett és eredeti, de nem extrém, a leírásához nem kell új kategóriákat alkotni. Engem egy jól sikerült testesebb somlóira emlékeztetett: határozottan ásványos, vastag és tömör, a korty közepe édesnek hat, aztán a masszív sav a lecsengésig kiszárítja. A szövet rétegzett, egy kis fenolos súrlódással. A lecsengés nagyon hosszú. A kóstoló dramaturgiája szempontjából jó választás volt, de a saját pénztárcámmal inkább két Schaal-rieslingre szavaznék. 7 pont és €36.
Domaine Allimant-Laugner Crémant d’Alsace Rosé Brut
Elzászban, ha rozé a crémant, akkor 100 százalékban pinot noir. A Laurent-Perrier rozé champagne távoli csodálójaként, tudom, hogy ez mennyire ritka (ha már Laurent-Perrier, akkor egy érdekes apróság: a Vinatis-ban – 390 forintos euróval számolva – 29 ezer forint, itthon jellemzően 50 ezer körül kapható, de van, ahol 60). A gyümölcs nem feltétlenül erény egy komolyabb palackos érlelésű pezsgőnél, de ha már ott van, akkor ritkán olyan szép, mint itt. Eper és cseresznye minden szinten, ízléssel, visszafogottan, elegánsan. Precízen elkészített, finom habzású, szép egyensúlyt mutató pezsgő, 4 gramm dozázzsal. Kezdők is elkezdhetik. 6 pont és €14.
Domaine Allimant-Laugner Pinot Noir 2023
Én nagyon szeretnék cicomamentes, de egészséges és érett szőlőből készült, megfizethető pinot noirokat inni. Az egyik legnagyobb közhely, hogy a pinot noir mennyire macerás fajta és a hazai próbálkozások alapján ezt el is hiszem. A másik bosszantó közhely, hogy egy jobb burgundi pinot noir minimum 50 euró. Én a Burgundiához közelebb eső borvidékek felderítésétől remélem a megoldást, pl. Loire-völgy, Elzász és Ahr.
Első lépésként ez nagyon bíztató. Elsőre és sokadszorra is az jutott eszembe, hogy tipikus pinot noir illata van, amivel valószínűleg sokan vitatkoznának, pusztán az én leírásom alapján is: fakéreg, avar, tőzegáfonya, cseresznye és naspolya. Érett gyümölcsből készült, zamatos, élénk, frissítő, a lecsengésben enyhén kesernyés bor. Jó inni, van szövete, a tannin finomszemcsés, de igazából külön kell rá figyelni, hogy észrevegyük. Sok magyar próbálkozással szemben sem nem édes, sem nem savanyú. Ez is egy jól elkészített Allimant-Laugner bor. Erős 6 pont és €13.
Fernand Engel Pinot Noir Tradition 2024
Az est egyetlen gyenge bora. A tojáshéj még a seggén, de már ráncos, hamuszínű aggastyán. Nem tudom, hogy az öregítő kúrán hol, mikor és miért esett át, de ez az élmény elég volt ahhoz, hogy Engeléktől néhány évre búcsút vegyek. 4 pont és €11.50.
Domaine Allimant-Laugner Gewurztraminer 2022
Nagyon jó bor. És senki nem akar inni belőle. Az édesborok el vannak átkozva. 35 gramm maradékcukor és rengeteg íz. De hát a tramini nem a savairól híres és abból a 35 grammból egyet sem tagadhatna le. 6-7 pont és €14.
Mi a tanulság? A legkellemesebb meglepetést az Allimant-Laugner pinot noirja és pinot noir crémant-ja szolgáltatta. És mivel az Allimant-Laugner minden bora jól szerepelt, ezért a magam részéről a Bettane+Desseauve egy csillagához hozzátettem még egyet. A legfontosabb tanulság azonban az, hogy az elzászi riesling alternatívát jelenthet, ha ragaszkodunk a szárazsághoz, és szívesen kimozdulnánk a német rezervátumból. A Julien Schaalok igazán méltányos áron kínálnak magas minőséget.
You must be logged in to post a comment.