Olaszrizling Master Class

Viszonylag régen írtam átfogó anyagot az olaszrizling magyarországi helyzetéről és tudtam, hogy erre most sem lesz időm. De eszembe jutott, hogy talán megtette helyettem valaki más és az első ötletem az volt, hogy a magyar ihletésű GROW du Monde, azaz az „olaszrizling világbajnokság” környékén kellene keresgélnem. Győrffy Zoltán cikke a 2025-ös versenyről azonban csak egy helyszíni beszámoló, az eredmény részleges ismertetésével (tesz ugyan egy ígéretet, hogy lesz majd „bővebb elemzés is”, de ezt hiába kerestem). Aztán eszembe jutott Ercsey Dániel, és valóban ő is írt a 2025-ös GROW du Monde-ról, a „bővebb elemzéssel” viszont ő is adós maradt. Sőt, nagyon közel került ahhoz, hogy megvalósítsa Pierre Ménard álmát, aki szó szerint még egyszer meg akarta írni Cervantes Don Quijotéját.

Egy ideje pörgetem ezt a „világ második legjobb fajtái” tematikát és legnagyobb örömömre találtam olyan borokat, amelyek állják a versenyt a nemzetközi kritikai konszenzus legjobbjaival. És bár sokan máig lesajnálják az olaszrizlinget, az általam legjobbnak tartott magyar fehérek között nem egy olaszrizling van (Györgykovács Imre, St. Donát Slikker, Jásdi Siralomvágó, Fekete Zsolt 2010 előtti borai). Az alábbiakban egy gyors update az aktuálisan fogható tételekből. És egy lábjegyzet erejéig még visszatérek Pierre Ménard-ra és magyar tanítványaira.

St. Donát Slikker Olaszrizling 2023

A legeklatánsabb példa a minőség meredek emelkedésére. Baráti társaságban kóstoltunk vakon hat kiváló bort – 3 magyart és 3 külföldit – és mindenkinél ez lett az első (a mezőnyben olyan borok szerepeltek, mint a Decanter World Wine Awards fődíját elnyerő, 97 pontra értékelt Soalheiro Alvarinho 2024; egyébként a második legtöbb szavazatot is magyar bor kapta, a 2023-as Gizella Bomboly). Erőteljes, izgalmas, harmonikus, strukturált, hosszú. Nem fülbemászó sláger, hanem a kompozíció rétegeit, összefüggéseit lassanként feltáró terroirbor. Egy korábbi, hasonló vaktesztünkben is nyert. 8 pont, magyar klasszikus, nemzetközi klasszis, nem is drága.

St. Donát Hematit Olaszrizling 2023

Nem tudom, hogy a csavarzár ebben cinkos vagy főkolompos, de a redukció csak három nappal a bontás után szellőzött ki. Kár érte, mert egyébként nagyszerű bor. Érett szőlőből készült, koncentrált, kiegyensúlyozott, sós, vibráló savakkal és hosszú, fanyar lecsengéssel. A kénes, gyógyvizes, gyurmás fedőréteg alól olykor őszibarack és mandula sejlik fel. Harmadnapra az illatot kovaköves, grafitos és mandulás jegyek uralják. Nyilvánvaló belső értékei ellenére minimális lehet azon fogyasztók száma, akik megtalálják benne a szépséget. 6 pont és 4550 Ft.

Dobosi Baricska-dűlő Olaszrizling 2023

Azért figyeltem fel rá, mert vagy féltucatnyi versenyen nyert ilyen-olyan érmet, többek között a GROW du Monde-on is. Ahogy beleszagoltam, rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy tipikus magyar versenybor: a felhajtóerőt a botritisz adja. Ez nem szégyen, főleg, nem bűn, de én ilyenkor egy kissé csalódott vagyok, mert a botritisz éppen úgy egyneműsít és elfed, mint a hordó. A Hematit tökéletes ellentéte – minden ízében vonzó bor. És nemcsak megnyerő, hanem igazából hibája sincs. Az illatban sárgabarack és puncs fagyi, kóstolva krémes, telt, de nem nehéz, nem lomha. A hordó szépen integrált. Az alkohol nem fűt. A maga műfajában remekmű. 7 pont és 4700 forintért best buy.

Jásdi Lőczedombi Olaszrizling 2024

Burgundi stílus, a hordós érlelésre határozottan építő bor. Ha érheti valamiért kritika, az nem a fa mennyisége, inkább a jellege – teljesen elkerüli a vulgáris, vaníliás, vajas, pattogatott kukoricás karaktert, viszont olykor bevillan a nyers fa, ami szintén nem tartozik a kedvenc illatjegyeim közé. Erőteljes, komplex, strukturált, krémes és a kötelező mandula mellett gyümölcsöket is mutató bor. Jó inni. Érlelésre méltó, tipikus csopaki olaszrizling. 7 pont és 5500 Ft.

Figula Sóskút Olaszrizling 2025

Remekmű. Végre, botritiszmentes. A St. Donátok tartását, erejét, őszinteségét kombinálja egy csipetnyi bájjal. Komplexitásban nem ér fel hozzájuk, de vegyük azt is figyelembe, hogy alig több, mint hat hónapja még a tőkéken lógott. Harmonikus, transzparens, ízgazdag, szaftos, gyümölcsös korty, sós lecsengés. Az illat akácvirágos, mandulás, gyógyszeres, kóstolva őszibarackos, zöldalmás, mandulás fanyarsággal és sóval kiegészítve. Igazi olaszrizling, igazi csopaki (egy olvasónk felhívta a figyelmemet, hogy nem, nem igazi csopaki, lévén balatonszőlősi). 7-8 pont és abszolút best buy 4400 forintért.

És akkor a lábjegyzet: Jorge Luis Borges 1939-ben írott esszészerű novellája, a „Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője” egy teljesen abszurd szándék és a részlegesen elkészült mű értelmezéséről szól. Pierre Ménard „nem más Don Quijotét-t akart papírra vetni – ami könnyű -, hanem a Don Quijotét-t. Szükségtelen hozzáfűzni, hogy sohasem tervezte az eredeti gépies átírását; nem állt szándékában lemásolni. Bámulatos becsvágya az volt, hogy olyan lapokat alkosson, amelyek – szóról szóra és sorról sorra – egybevágnak a Miguel de Cervanteséivel.” (Jánosházy György fordítása)

A mindössze 12 oldalnyi novella tobzódik a valós és fiktív kultúrtörténeti és filozófiai utalásokban, miközben a felszínen szédítően valószerűtlen és valószínűtlen. Az utalások és lehetséges értelmezések labirintusáról jó leírást ad a műnek szentelt wikipédia oldal. Én csak egy másik abszurd helyzet színezésére rángattam ide, a felszínes hasonlóság miatt.

Tehát nézzük meg, hogy Ercsey Dánielnek mennyire sikerült Győrffy Zoltán cikkét újraalkotnia (vagy fordítva, de a megjelenés dátuma az előbbi sorrendet teszi valószínűbbé).

Június 14-én megjelent cikkében ezt írja Győrffy Zoltán:

„Többségében persze a friss és az érlelt fajtaborok voltak, de akartak (sic!) szép számmal édes, macerált vagy házasított tételek is, talán a buborékos vonal volt kicsit gyengébb, itt nem is osztott ki trófeát a zsűri.”

Ezzel szemben július 8-án megjelent cikkében Ercsey Dániel azt írja:

„A minták többsége persze friss és érlelt fajtabor volt, de akadtak szép számmal édes, macerált vagy házasított tételek is. Talán a buborékos vonal tűnt egy kicsit gyengébbnek, ebben nem is osztott ki trófeát a zsűri.”

Június 14-én Győrffy Zoltán:

„A szigorú zsűri idén a borok 68 százalékát jutalmazta éremmel (tavaly ez közel 80 % volt…), kevesebb mint 5% lett platina érmes és mindössze 18 százalék kapott aranyat. Ez számokban azt jelenti, hogy 12 platina, 48 arany, 60 ezüst és 66 bronzérem a díjak száma. A bronzhoz minimum 86 pont kellett, ami azt jelenti, hogy sok más borversenyen akár aranyérmes is lehetett volna a tétel, itt magasak voltak az elvárások, ami bronz felett van, mind igencsak kiváló vagy még jobb bor!”

Július 8-án Ercsey Dániel:

„A szigorú bírálók idén a borok 68 százalékát jutalmazták éremmel (tavaly ez közel 80% volt…), kevesebb mint 5% lett platinaérmes és mindössze 18 százalék kapott aranyat. Ez számokban azt jelenti, hogy 12 platina-, 48 arany-, 60 ezüst- és 66 bronzérmet osztottak ki. A bronzhoz minimum 86 pont kellett, amivel sok más borversenyen akár ezüstérmes is lehetett volna a tétel. Itt magasak voltak az elvárások: a bronz felettiek mindegyike igencsak kiváló vagy még annál is jobb bor!”

Török Lászlót idézve: „Ilyen nincs és mégis van!”

Válasz