A röghözkötöttség bálványozásának korában minimum műveletlenségnek hat beismerni, hogy én egy rieslingtől alapvetően azt várom, hogy olyan legyen, mint a németek. Mentségemre szóljon, rengeteg magyar rieslinget kóstoltam, amelynek sajátos arcberendezkedése, kizárásos alapon, a hely szellemének kézügyetlenségét tükrözi (a borász általában mossa kezeit, hiszen ő nemcsak kézműves, de tétlen is). A „reduktív, ropogós, csapott teáskanálnyi maradékcukorral kerekítve” nem tűnik bonyolult receptnek, itthon mégis kevesen követik. A Pannonhalmi Főapátság rieslingjei szerencsére németül beszélnek, és ehhez képest részletkérdés, hogy milyen az akcentusuk. Continue reading “Az utánzás burkolt szerelmi vallomás – Pannonhalmi Főapátság rieslingek”
Wine writing is a strange scene. One hand rubs the other, as they say. International wine writing must be even stranger with even more rubbing to do. You get invited and the invitation comes with flight tickets, accomodation, full board and countless hours of attention, tastings, samples and presentations all lavished on you. It must be hard to keep a level head. 
