Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Ez a bor annyira tetszett, hogy az is megfordult a fejemben, talán ideje lesz rehabilitálni a VT alapszériáját. Szigorúan 2022-nél maradva a zöldveltelinijükkel próbálkoztam és bár nincs vele különösebb probléma, a felderítés folytatását elnapoltam, a sauvignon blanc-ból ellenben a harmadik palacknál tartok. E sorok írásakor éppen kiváló külföldi riválisok társaságában kóstolom és nincs szekunder szégyenérzetem. Continue reading “Sikeres háziasítás – Villa Tolnay Sauvignon Blanc 2022”
Tudta-e Ön, hogy az LVMH mindent felzabál? Nemcsak a Rogán-klán batyu, bugyelláris és koffer beszállítói, de övék a Ruinart, a Krug, a Veuve Clicquot, a Mercier, a Dom Pérignon és persze a Moët-Henessy, hogy csak Champagne-on belül szemezgessünk. 2019-ben pedig a Chateau d’Esclans-ba is bevásárolták magukat. Hogy a luxusipar mekkora biznisz, arra nem kell jobb bizonyíték, mint hogy a leggazdagabb férfi és a leggazdagabb nő vagyona egyaránt innen származik. Ezzel egyúttal azt is bebizonyítottuk, hogy a fényűzés a franciák felségterülete, hiszen mindketten franciák. Continue reading “Kereslet és találat – Whispering Angel 2022”
Vannak, akik esküdöznek, hogy az igazi foci a harmadik osztálynál kezdődik, fölötte túl sok a művészet, a balett és a koreográfia, túl kevés a bodicsek, a páros lábbal becsúszás, a véres veríték. Vannak, akik esküdöznek, hogy ha igazán jót akarunk enni, akkor jobb kerülnünk a Michelin-kalauzt, mert az egy olyan elvárásrendszerre épül, ami formalizál, sterilizál és elidegenít, ahol fontosabb az eszcájg, az enteriőr, a szertartásos hajbókolás, mint az ízek. Nem állítom, hogy ezzel megtaláltam a kulcsot a Champagne-világ értelmezéséhez, de valamiért ez is eszembe jutott, amikor próbáltam feldolgozni a fősodor okozta viszonylagos csalódást az underground okozta izgalmak tükrében. Continue reading “Indie-slágerek Champagne-ból”
A cím és a dohogás általános, a kritika egyénre szabott. Szóval az történt, hogy gyors egymásutánban belefutottam öt olyan borba, ami megmutatta, hogy mit tesz a globális felmelegedés a mi libikóka klímánkkal és mit tesz a borainkkal, ha a borászaink nem tesznek semmit. A 2018-as St. Andrea Merengőben 15 százalék az alkohol, a Nagy-eged Bikavérben 15,5, a 2021-es Centurio Fáy-Domb Hárslevelűben 14,5, az általam hőn szeretett, koronazáras, kétliteres Nyári Ödön legújabb kiadásában (Chardonnay 2021) szintén 14,5. És erre most itt van ez a soproni merlot 15 százalékkal. Continue reading “Alkoholbűnözés – Kúria Sopron Merlot 2019”
Ludányi Balázsról először Losonci Bálinttól hallottam, és a sajtóban ill. a zuhanyhíradóban azóta elejtett infómorzsák mind azt látszanak igazolni, hogy jó szemmel szúrta ki az ifjú tehetséget. Ez a bora is akkora, hogy beszakad alatta az asztal. Continue reading “A fal adja a másikat – Centurio Fáy-Domb Hárslevelű 2021”
Nem rabolom drága olvasóink drága idejét, ha kóstolták a tavalyi párost, és tetszett, akkor nincs okuk kihagyni az ideit, ha nem kóstolták, mire várnak. Az évjáratváltás fényében kidomborodott ez meg az, de az alapképlet változatlan: egy Burgundia-rajongó kesztyűs kézzel és spontán erjesztéssel kihozza a maximumot az öregtőkés garnachából és cariñenából. Continue reading “Fordult a lepkeprés – Josep Grau”
Az újdonsült master of wine megtapasztalta, hogy milyen az Égei-tenger partján vizespohárból, tét nélkül, saját örömére bort inni. A misztikus egyesüléssel záródó útirajz és tömörített fejlődésregény szűk szakmai körökben heves bólogatást és szapora kalaplengetést váltott ki. Aki legalább középszinten bírja az angolt, ne kéresse magát, olvassa el az eredeti szöveget (másokhoz hasonlóan, én is nehezen térek napirendre afölött, hogy lengyel létére, Bonkowski irodalmi szinten ír angolul). Continue reading “Bor a lakatlan szigeten”
Baráti, sőt, családi körömben a Kősziklás kultpince. Én nem vagyok született rajongója ennek a kendőzetlen reduktív stílusnak, de az évek folyamán meggyőztek, hogy ebben a műfajban itthon ők diktálják a tempót. A müller-thurgau, amit ők megbocsáthatatlan módon rizlingszilváninak hívnak – az EU-ban 2008 óta nem használható ez a név -, kiváló fajta, a riesling össze-vissza keresztezések között talán a legjobb. És ezzel a borral a csúcsra értek, ez a Kősziklás-stílus megdicsőülése, a kitartó, következetes és okos reszelgetés megkoronázása. Continue reading “Müller-thurgaut minden háztartásba! – Kősziklás Rizlingszilváni 2022”
Luka Enikő butikborászata fénylő kis csecsebecse a magyar bor mentális térképén. Ahhoz pici – és egy ideje drága -, hogy sokan ismerjék, de akik ismerik, hűségesen kitartanak mellette. Én nem vagyok rajongó, de megértem őket. Luka-borban még nem csalódtam. Ez elég erős érv? Continue reading “Luka-átvilágítás”
A jóisten ismét beavatkozott, Bordeaux-ban 2022 is annus mirabilis. A borászok legyőzték a papírformát, amit nem sikerült a szőlőben kivédekezni, azt okos taktikával pótolták az öltözőben. Nyáron tombolt a hőség, dúlt az aszály, a déli fertályon még bozóttüzek is pusztítottak, a borokban mégis fiatalos lendület párosul a teljes érettség gyümölcséhez. Az en primeur kampány végén leborult a sajtó, magasztalják a teremtőt, zúgnak az orgonák, harsognak a trombiták. Continue reading “Bordeaux-t savazzák”
You must be logged in to post a comment.