Radovin portfólió bemutató 2024 – a kedvencek

Mission impossible. Ennyi bort lehetetlen megkóstolni néhány óra alatt. Úgy hat asztalnál tematikába rendezett kínálat (francia, magyar,  újvilági stb), egy külön szekcióban hazai borászok, a másik végen meg külföldi vendégek és párlatosok. Rögtönzött koncepcióként a fehér, vörös, habzó, majd minden más sorrendet tűztem ki magam elé, amiből aztán az lett, hogy (csendes, száraz) fehérboron kívül mindössze egy szűk vörös merítésig jutottam.

Continue reading “Radovin portfólió bemutató 2024 – a kedvencek”

Nyolc rozé

Rekordot döntöttem rozé fogyasztásból – a jellemzően néhány palackos éves teljesítmény helyett immár tucatnyin is túl vagyok. Az aszalóan forró és száraz nyár kérlelhetetlenül kibillentett a szokásos mederből – hosszúra nyúltak a hetek, mikor hűtőhidegen felszolgálható boron kívül semmi egyéb nem jöhetett szóba. És még nem értünk a végére.

Continue reading “Nyolc rozé”

Orsolyák Attila Percze és Szent Tamás 2021

Mintha csak tavalyelőtt lett volna, de már négy éve, hogy Orsolyák-borokról írtam (leszámítva a legutóbbi Furmint Februáros gyorsjelentést). Az évjárat (2021, a sav éve) egy másféle arcát emeli ki ezeknek a tokajiknak, Dél-Rhone-t eszembe nem jutna emlegetni ezúttal – erőltetett a hasonlat, de ilyen feszes struktúrák mellett nekem önkéntelenül is Chablis ugrik be. Continue reading “Orsolyák Attila Percze és Szent Tamás 2021”

Hét kadarka

A kadarkát és a tölgyhordót régen elkönyveltem magamban összeférhetetlen párosként, de ez a sor elgondolkoztatott. Meglepően jól jöhet ki egy rövid-középtávú érlelésből a fát látott verzió, amint a lenti példa is bizonyítja, és kétségeim vannak afelől, hogy tartályos érleléssel megközelíthető ez az eredmény. Erre ugyanakkor pár év múlva visszatérhetünk, a tesztalanyok már a borhűtőben pihennek… Continue reading “Hét kadarka”