Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020

Alacsony elvárásnak könnyű megfelelni, mondhatnánk. Portugiesert ritkán veszek, akkor is azzal, hogy biztos ez is kiábrándító lesz. De a Macska kifejezetten tetszett, olyannyira, hogy visszamentem még egy palackért. Még mindig tetszett. Ezek után felbátorodva próbáltam rá egy T****ire – az “oportó” iránt ébredező bizalmam itt tüstént zátonyra is futott. Continue reading “Szerethető portugieser – Vylyan Macska 2020”

Kimatekozták – Sabar Olaszrizling “Tóti 750” 2019

A Sabar az tulajdonképpen Káptalantóti, sőt, közigazgatásilag egészen az. Amit ma Sabar-hegyi templomromként ismerünk, az az őseredeti Káptalantóti templom. A települést írásban először 1270-ben említik, a címkén szereplő 750 ennek az évfordulójára utal. Az, hogy éppen 1270 palack készült, gondolom, inkább szülői ráhatás, mint isteni csoda. Continue reading “Kimatekozták – Sabar Olaszrizling “Tóti 750” 2019″

Ha nem romlott el, ne javítsd meg – Figula Olaszrizling 2020

Figuláék nagyot mennek. Hiába vagyok ideológiailag a Csopaki Kódex-kör elkötelezett szekértolója, és hiába ítélem el elméleti síkon a botritiszt, a Figula-borok fokról-fokra megfőztek. A pofozógép a Sáfránkert volt, arra mindig lehetett hivatkozni a ló túloldalaként – a 2019-essel ezt az érvet is kihúzták alólunk. Most azonban jöjjön az alapbor, minden borászat becsületének alapköve.  Continue reading “Ha nem romlott el, ne javítsd meg – Figula Olaszrizling 2020”

Chateauneuf-du-Pape, ha esik, ha fúj

Innen már érdemes visszaszámlálni. És ezt valószínűleg rendszerint meg is teszik. Amíg a 100 távoli cél, addig könnyű a 95 pontokkal dobálózni. Amikor a 100 szórványos észlelésből átmegy rendszeresen fészkelőbe, akkor a megkülönböztetés igénye erősebbé, a besorolás pontosabbá válik. Ahol a 98 és a 99 nem légüres tér, hanem sűrűn lakott kolónia, ahol a 100 pontos nem képzelt lény, hanem kézzel fogható, polcról leemelhető, ott a nagyon jó és a tökéletes között szélesre nyílik az olló. Ami más populációkban következmények nélkül kiosztott 93, azt itt több tucat 94-es és 95-ös nyomja lefelé. Ezt okoskodtam ki a chateauneuf-du-pape kóstolónk lecsengéseként. Continue reading “Chateauneuf-du-Pape, ha esik, ha fúj”

Win-win – Vida Estve 2019

A cím teljes átverés, de nem szánt szándékkal. Szerintem, helyesen, lose-lose lenne, de amíg a win-win úgy-ahogy gyökeret vert a magyarban, addig ellentéte az angolban sem. És merem remélni, hogy a két üzleti fél – a Lidl és Vidáék – úgy érzik, hogy kölcsönösen jól jártak. A Lidl oldaláról ezt könnyebb elképzelni, a borászat és a borfogyasztó oldaláról annál nehezebb. Continue reading “Win-win – Vida Estve 2019”

Az év vörösbora – St. Andrea Áldás 2018

Magyar vörösbor még soha nem szerepelt a Decanter magazin “Az év borai” listáján (száraz is csak Tokajból (Gizella Barát Hárslevelű és Kikelet Kassai Hárslevelű)). Most az 50 vörös között, valahol a mezőny közepe táján felbukkant a 2018-as St. Andrea Áldás. Amikor először meghallottam a hírt, csak a fejemet csóváltam. Pedig nem blöff. Continue reading “Az év vörösbora – St. Andrea Áldás 2018”

Támad a remény – magyar pinot noir

Négy évvel ezelőtt tartottunk egy pinot noir-tesztet, ami annyira keserű szájízt hagyott bennünk, hogy ha nincs a Bencze-szeretetcsomag, még évekig eszembe nem jut újra próbálkozni. A fogantatás felől nézve ez tehát egy felduzzasztott Bencze „Mars” teszt, a gyakorlatban azonban jóval több és főleg váratlanul örömteli. Szokás szerint most sem tudom megmondani, hogy a pozitív élményekért a borászatoknak, az évjáratoknak vagy az eltelt időnek tartozunk köszönettel. Mindenesetre, ha visszaadtuk volna Burgundiának a pinot-t, ahogyan kétségbeesésemben javasoltam, akkor most pitizve kérném vissza. Continue reading “Támad a remény – magyar pinot noir”

Egy maréknyi euróért – Rhone-i túlélőcsomag

Egyetlen eredetvédelmi körzetet sem ismerek jobban, mint azt, amelyik a borkereskedések „növekvő ársorrendben” listájának első és harmadik oldala közé esik. Amikor ez így először megfogalmazódott bennem, azt gondoltam, hogy erősen önkritikus, szánalmat keltő állítás, aztán, hogy a fene se tudja. Lehet a szükségből erényt kovácsolni, borban az olcsó meglepően csábító terep. Continue reading “Egy maréknyi euróért – Rhone-i túlélőcsomag”

Roppanós cseresznye – Etyeki Kúria Pinot Noir 2017

Mérész Sándor kiváló borász, de így is meglepett, hogy egy Burgundiától ennyire elrugaszkodott évjáratban is sikerült ilyen élénk, kiegyensúlyozott pinot noirt készítenie. Ha rajtam kívül bárkit érdekel még, hogy hol tart ma a Burgundia-projekt Magyarországon, annak elég az Etyeki Kúria nevét megjegyeznie. Valamivel több, mint 15 euróért hazaviheti az egyik legjobb chardonnay-t és az egyik legjobb pinot noir-t. Continue reading “Roppanós cseresznye – Etyeki Kúria Pinot Noir 2017”