A Terroir Squad az osztrák borászat egykori csodagyerekénél járt, aki mára a biodinamika és a természetes bor mozgalom egyik vezető képviselője lett. Continue reading “Claus Preisinger – Terroir Squad”
Category: külföldi
Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017
Papíron rioja, de köszönőviszonyban sincs a szokásos stílussal: ez inkább a garnacha édes gyümölcse, mint a tempranillo klasszikus szerkezete. Rioja-alsó (Rioja Baja) – ahol a borászat található – klimatikusan és fajtaösszetétel tekintetében is közelebb esik Navarrához, mint az „igazi” Riojához (Rioja Alta & Alavesa). A Vendimia szénsavmacerált primőrként kezdte karrierjét, de mára megkomolyodott. Continue reading “Édes kis bűn – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017
Officially Rioja but shows no resemblance to the standard style – this is a garnacha fruit bomb, not a savoury, elegant tempranillo. Rioja Baja, where the grapes come from is closer to Navarra both in terms of climate and varietal selection than to the „real” Rioja (Alta & Alavesa). Vendimia started out as a carbonic macerated young wine but since then seems to have grown in stature. Continue reading “Sweet Little Sin – Palacios Remondo La Vendimia 2017”
Jobbhorog a semmiből – egy letaglózó luxemburgi szürkebarát
Domaine Viticole Kohll Leuck Pinot Gris 2017, Luxemburg
Mikor András barátommal szokásos egy hetes hazalátogatásáról értekeztünk, bevallom, egy kicsit átsiklottam az információ felett, hogy a spanyol vörösbor mellé holmi helyi fehérborokat is hoz a tervezett kóstolóra (amikor jön, többnyire iszunk). Luxemburgi bortermelés, ugyan már, nyilván nem véletlenül nem hallottam még róla. Ráadásul szürkebaráttal foglalkoznak, ezt nem lehet komolyan venni. Amit a pohárba kaptam, arra mondjuk semmi nem készíthetett volna fel. Continue reading “Jobbhorog a semmiből – egy letaglózó luxemburgi szürkebarát”
Mestermű – Palacios Petalos 2016
A márciusi Decanter mencía-tesztjének győztes bora. Minthogy a másik 87 versenyzőt nem kóstoltam, így a rábólintás részemről röhejesen megalapozatlan, de ez az a ritka eset, amikor szemrebbenés nélkül elhiszem, hogy igazuk van (a tavalyi Wine Spectator Top 100-ban a 35. helyen végzett és mások sem fukarkodtak az elismeréssel). Continue reading “Mestermű – Palacios Petalos 2016”
Mencía tour de force – Palacios Petalos 2016
Winner of the latest Decanter mencía panel test (March 2019 issue). Not having tasted the other 88 contestants, my approval is hilariously unfounded but this time I can easily believe that it’s the best (having tasted quite a few panel test winners over the years this is the exception rather than the rule). It also made it to Wine Spectator’s Top 100 list in 2018. Continue reading “Mencía tour de force – Palacios Petalos 2016”
Bordeaux Gazdaságos – Chateau Pey la Tour Reserve 2016
Régi motoros, sztenderd ajánlás. 2016 kiváló évjárat Bordeaux-ban, és ez a bor sem rossz. De nem tudok tiszta szívvel rajongani érte. Continue reading “Bordeaux Gazdaságos – Chateau Pey la Tour Reserve 2016”
Budget Bordeaux – Chateau Pey la Tour Reserve 2016
An old favourite and standard recommendation over the years. 2016 is an excellent vintage in Bordeaux, and there is much to like about this wine. But it doesn’t make my heart beat faster. Continue reading “Budget Bordeaux – Chateau Pey la Tour Reserve 2016”
Felfedezlek, Beaujolais! I. rész
Miért éppen Beaujolais? Alföldi Merlot már járt itt előttem, de nem vennék rá mérget, hogy kettőnkön kívül akad még borkedvelő ebben az országban, akiben valaha is felmerült, hogy éppen erre a perifériákon kívül eső francia borvidékre szervezzen nyaralást – pláne, hogy Burgundia a szomszédban van, oda sem bonyolultabb eljutni. Continue reading “Felfedezlek, Beaujolais! I. rész”
Egy korty Toszkána – Villa Pillo “Cingalino” Rosso di Toscana 2017
Meg nem mondtam volna megkóstolva, hogy kétharmad merlot és egyharmad cabernet franc. Chiantiszerű – mi ez, ha nem a terroár lenyomata? Némi gumi az illatban, az is jellegzetes. Lendületes savú, moderált alkoholú (pedig 13%), de inkább teltkarcsú, mint vékony. Olaszosan tanninos is, kellemesen rusztikus. A fa ügyesen tesz hozzá, mintha csak öreg vagy nagy hordó lenne, pedig mennyire nem (másodtöltés és francia barrik). Tetszik, jó inni, hozza a toszkán hangulatot is, 5 pont (85/100). A hiperek 1500 forintos chiantijain határozottan túlmutat. Vétel: nincs túlkínálat itthon a műfajban, ha hasonlót keresnék és biztosra akarnék menni, újra kiadnám érte a 2900 forintot (Culinaris). Egyébiránt kissé drága.
You must be logged in to post a comment.