A pincelátogatásokat a rendezvényekkel együtt elfelejthetjük egy időre, de hogy valami pozitívat próbáljak keresni ebben a szorult helyzetben: bölcs döntésnek bizonyult nem halogatni – a jó időre várva, például -, hanem január végén nyélbe ütni a borvidéki túrát. Egy darabig nem megyünk, az biztos. Continue reading “Helyszíni szemle: Vylyan, Villány”
Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018
Az utóbbi tíz évben nem kóstoltam szebb száraz tokajit. Ennek a bornak már volt egy nagy bravúrja, de akkor én még szkeptikus maradtam. Mondhatnám, hogy az élesebb szeműek jóval korábban észre vették a nagyságát. Valójában inkább afelé hajlok, hogy az áttörést a hordós érlelés és a sav/cukor egyensúly finomhangolása hozta meg. Csupa élet ez a bor, de nem szertelen, körvonalaiban éppen annyira szép, mint részleteiben. Continue reading “Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018”
Megállt az idő – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018
A száraz tokaji hétnek két mélypontja volt. Mondhatnám, hogy mindkettő váratlan irányból érkezett, de mivel – a Patriciust leszámítva – ez egy sokszorosan átszűrt és oda-vissza megálmodott sor volt, botlásra egyáltalán nem, legfeljebb megingásra számítottam. Continue reading “Megállt az idő – Tokaj Nobilis Barakonyi Hárslevelű 2018”
Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018
Másfél évtizeddel ezelőtt a név és a címke is telitalálatnak tűnt. A címkét időközben kilúgozták, elveszítette színét, báját anélkül, hogy bármit nyert volna. És az én fülemnek már a Kikelet név sem cseng olyan szépen, miután éveken át csak savban éreztem a boraikat kiemelkedőnek (mennyiségben, nem minőségben). Continue reading “Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018”
Helyszíni szemle ősbemutatóval: Heimann Családi Birtok, Szekszárd

Egyhétvégés túránk szekszárdi napját a Heimann család pincénél zártuk. Bodriék érlelési kísérletes kóstolója után itt is izgalmas program várt ránk: az elsők között ismerhettünk meg egy teljesen új megközelítéssel készült borcsaládot Heimann Zoltán jóvoltából.
Continue reading “Helyszíni szemle ősbemutatóval: Heimann Családi Birtok, Szekszárd”
Rangrejtve – Patricius Tokaji Furmint 2018
Évek óta tervezem, hogy Tokaj sanyarú sorsát szemléltetendő írok egy tanmesét a Tesco Finest Szamorodniról. Ezt a sajátmárkás, egyébként a Patricius által készített, édes szamorodnit az év egyik felében 1399 forintért árulják, a másik felében 999 forintért. Azaz, aki jókor kapcsol, az jelenlegi árfolyamon 2 euró 84 centért viheti haza. Az állatorvosi ló anatómiájának feltárásától eddig mindig visszariadtam, mert úgy éreztem, hogy nem rendelkezvén sem kellő rálátással, sem kellő empátiával, jobb lesz a boncolást egy Tokaj-specialistára bízni. Most is megremegett a kezem, és nem a szamorodnit, hanem a száraz furmintot vettem le a polcról. Continue reading “Rangrejtve – Patricius Tokaji Furmint 2018”
Riesling vs Rajnai 2018

Az eredeti terv az volt, hogy 2018-as magyar és német rieslingeket kóstolunk vakon. Csakhogy elcsúszott a szinkron a beszerzésben, aztán szétcsúszott a zsűri előjegyzési naptára, így végül családi kettesben kóstoltunk. Nem mindig vakon, nem egy napon, ráadásul, szakaszosan. Az egész palackos, prolongált és csetmentes kóstolásnak viszont megvan az az előnye, hogy ha meglátom a címkét, hetekkel később is felmondom a kóstolási jegyzetet. Continue reading “Riesling vs Rajnai 2018”
Tokaj új íze – Péter Pince Arcus 2018
Száraz csúcstokaji Péter Pince-módra. Szerintem a borvidék egyik legjobb és legegyedibb bora, teljesen új szín a tokaji palettán. Continue reading “Tokaj új íze – Péter Pince Arcus 2018”
Bolyki “az Óperencián innen” Kékfrankos 2016
Ajándék egy baráttól, aki szintén ajándékba kapta. Ettől egyszerűbben legfeljebb helyiek juthatnak hozzá Bolykiék válogatás kékfrankosához, lévén csak a pincénél kapható.
Continue reading “Bolyki “az Óperencián innen” Kékfrankos 2016″
Szomorú lecsengés – Csopaki Kódex 2018
2018 papíron nem tűnt egy évszázad évjáratának, fehérben, legalábbis egészen biztosan. A tartós nyári meleg, a lerövidült vegetációs időszak általában túlsúlyos, tunya, nemritkán megkeseredett borokat ígér. Az általam eddig kóstolt 2018-asok azonban kimondottan vonzónak és életvidámnak tűntek. Ennek tükrében a 2018-as Csopaki Kódex borokat felhőtlen derűlátással vártam. A Kódex szabályzat által megkövetelt alacsony alkohol eleve nem hagy teret az eltunyulásnak, más kérdés, hogy a sótlanságot sem zárja ki. Continue reading “Szomorú lecsengés – Csopaki Kódex 2018”
You must be logged in to post a comment.