Adjuk meg a császárnak – Gere Kopar 2016

~ Alföldi Merlot

Lehet, hogy két évtizedes története során a Kopár/Kopar egyetlen évben sem volt a legjobb magyar vörösbor, de abban biztos vagyok, hogy ilyen átlagot egyetlen riválisa sem hozott. Megközelítőleg sem. Az érdemek elismerése mellett, maradt, sajnos, elég ok a berzenkedésre: a visszaélés a termőterület nevével, az olcsó trükk az ékezettel, a meredek volumennövelés, a legjobb merlot átfejtése a Solus-ba, a legjobb minden más átfejtése az Attilába. De az elfogulatlanságért folytatott sziszifuszi küzdelmet én soha nem adnám fel; előbb fogadnék némaságot, minthogy az elméleteimhez igazítsam a tapasztalatot. A jó bor ritka csoda, ne húnyjuk be a szemünket, amikor ránk mosolyog. Continue reading “Adjuk meg a császárnak – Gere Kopar 2016” →

Családi szentély – Collemattoni Rosso és Brunello di Montalcino

~ Alföldi Merlot

Másfél évtized expanzió, majd kényszerű profiltisztítás után mindössze három borászat maradt Montalcinóban, amelynek törzsvevője vagyok: Capanna, Collemattoni és Fattoi. Az abszurd módon elértéktelenedett forint és a montalcinói hiperinfláció harapófogójában ők az utolsó mentsvár. Ők azok, akik legalább egy évtizede hozzák a bravúrt: őrzik az árukat, egyéniségüket és minőségüket. Continue reading “Családi szentély – Collemattoni Rosso és Brunello di Montalcino” →

Chateauneuf-du-pape, nekem

~ Németi Zoltán

Chateuneuf-du-Pape Franciaország és egyben a világ egyik leghíresebb borvidéke. Számomra az egyik legvonzóbb a hasonló sztárok közül (mint Pomerol, Montalcino, stb) – pusztán szubjektív okokból, egyszerűen így alakult (képtelenség több borvidéket közelről követni, hacsak nem főállásban foglalkozik ezzel az ember). Mai felkapottságát alighanem a parkeri kor amerikai szájra kalibrált, magas oktánszámú gyümölcsbombáinak köszönheti az appelláció (ahogy a csúcsborok nagy része is exportra megy), és bár szégyenletes módon én ezeket is szeretem, felfedező próbálkozásaimat mégis a tradicionális etalon megtalálása tüzeli.

Continue reading “Chateauneuf-du-pape, nekem” →

Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018

~ Alföldi Merlot

My attempts at finding out how long I’ve been smitten by Sabar wines came to nothing more than the realization I’m a senile, sentimental, old fool. Five years worth of our archives are inaccessable and this is not just an annoying search dead end, but also a sore reminder of failure that hurts more than I’m willing to admit. All I can remember is that my first encounters were less than convincing with the early Sabar wines offering more oaky aromas than the grapes could accommodate. The breakthrough came with the 2015 Kőmagas Kéknyelű which made it abundantly clear that this winery was destined for more than just holding promise. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling “Estate Wine” 2018″ →

Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018

~ Alföldi Merlot

Próbáltam kinyomozni, hogy mióta vagyok Sabar-rajongó, de szégyenszemre csak az derült ki, hogy szenilis, szentimentális, vén bolond vagyok. Kb. 5 évnyi archívumunk elérhetetlen, és ez nemcsak keresési határzár, hanem személyesen is jobban fáj, mint amennyit hajlandó lennék bevallani. Annyira azért emlékszem, hogy az első találkozások nem győztek meg, a borhoz képest soknak találtam a fát. Aztán talán a 2015-ös Kőmagas Kéknyelű szakította át a gátat, akkor éreztem először, hogy többről van itt szó, mint bíztató jelek. Continue reading “Wait till you see her – Sabar Olaszrizling Birtokbor 2018” →

Ajándéknak sem utolsó – Konyári Loliense 2016 Magnum

~ Németi Zoltán

Felhasználhatósága korlátozott, de ha tartottak már kézben magnum palackot, akkor bizonyára ismerik az érzést, ami most engem is elkapott: de szeretnék egy ilyet. Vagy többet. Fogalmam sincs, milyen alkalomra tudnék másfél litert megnyitni egyetlen borból, de fülig érne a szám, ha magnumot kapnék ajéndékba.

Continue reading “Ajándéknak sem utolsó – Konyári Loliense 2016 Magnum” →

Tengeri szél – Villa Des Croix Picpoul de Pinet 2018

~ Alföldi Merlot

Finom kimaxolva. Nem is értem, hogyan maradhatott a periférián egy olyan fajta, amelyik ennyire tisztán és dallamosan beszéli a finomat. Még a neve is dallamos, ha egyszer sikerült megtanulni (pikpul dö piné). És földrajzilag sem fapados helyre fújta a szél, ez a Cote d’Azur-ön nyaralók default halbora. Continue reading “Tengeri szél – Villa Des Croix Picpoul de Pinet 2018” →

Szamorodnit karácsonyra – vakteszt dupla diadallal

~ Németi Zoltán ~ 1 Comment

Egy ilyen kóstoló után feszegetnem kellene a kérdést, hogy ugyan mitől is más egy szamorodni, mint egy aszú? Léteznek-e a kettőt megkülönböztető stílusjegyek, felismerhető a borokról, hogy melyik melyik? Ha nem, akkor mi értelme két elnevezést használni? De én most inkább csak hátradőlök, elégedetten a tudattól, hogy szenzációs édes tokajikat kapunk megfizethető árakon.

Continue reading “Szamorodnit karácsonyra – vakteszt dupla diadallal” →

Piros karácsony 2019

~ Alföldi Merlot

Szigorú hozamkorlátozással kellett dolgoznom, évek óta nem volt ennyi ünneplésre alkalmas vörös a piacon. Hiányérzetem csak hazai oldalon van, de jövőre talán befutnak a 2017-es nagyborok és javulnak az arányok. Ezúttal is érdemes lehet a böngészést kiterjeszteni best buy rovatunkra, akadnak még jó borok 10 euró környékén. Ráadásként egy majdnem piros pezsgő, ami a rosé champagne-láz tombolása idején különösen jó vételnek tűnik. Continue reading “Piros karácsony 2019” →