Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Mérész Sándor kiváló borász, de így is meglepett, hogy egy Burgundiától ennyire elrugaszkodott évjáratban is sikerült ilyen élénk, kiegyensúlyozott pinot noirt készítenie. Ha rajtam kívül bárkit érdekel még, hogy hol tart ma a Burgundia-projekt Magyarországon, annak elég az Etyeki Kúria nevét megjegyeznie. Valamivel több, mint 15 euróért hazaviheti az egyik legjobb chardonnay-t és az egyik legjobb pinot noir-t. Continue reading “Roppanós cseresznye – Etyeki Kúria Pinot Noir 2017”
Legalább tíz éve forgattam a fejemben, most végre meg is szerveztem. Olyan borokat akartam kóstolni, amelyek az ünnephez méltóak, és képesek egy random család vagy baráti társaság legtöbb tagjának tetszését elnyerni. Az előszűrést magamra bíztam. Három szempont alapján válogattam: vörös legyen (ezt szeretik a legtöbben), magyar legyen (nehéz idők járnak), rangja legyen (nem elég jónak lenni, annak is kell látszani). A józanság jegyében a felső határt 10 ezer forintnál húztam meg. Continue reading “Nagykarácsony – ünneplő vörös”
Alkeszes kamaszkorom poszterhőseit jó néhányszor elsirattam már. Az egyik hajdani félisten, Franz Weninger sztorija jól dokumentált és könnyen megragadható. Az új operációs rendszer alatt futó borai azonban évek óta kicsúsznak az én fogalmi hálómból. Nem elég jók, és nem elég rosszak. Continue reading “A harmadnapos bor – Weninger Syrah 2017”
Mégiscsak az az igazi, ha süt a nap. Mármint a borász, nem a fogyasztó szemszögéből. A so-so 2016-osok után a 2017-esek jóval meggyőzőbben hozzák a csúcsbor fílinget. Más kérdés, hogy esetünkben a kóstolás a hathetes özönvizet kettéválasztó 31 fokos szombatra esett, és ilyenkor nem veretes vörösre szomjazik a metabolizmus. Fejben kompenzáltunk, kompenzálgattunk, de a borok javára legyen mondva, megfeszülnünk nem kellett. A vakteszt eredményét azért tanácsos a szokásosnál is nagyobb fenntartásokkal kezelni. Continue reading “Zsírégetés – Dél-pannon 2017”
Borban az első nagy szerelmem Toszkána és a sangiovese volt. Azóta sok szőlőlé lefolyt a torkomon, és ennek egyre szerényebb hányada sangiovese. De bármennyire félek is, hogy egyszer majd felhúzott szemöldökkel fogom magamat kérdőre vonni, „mit ettél te ezen, nyeretlen kiscserkész?”, a ritka találkozások ritkán okoznak csalódást. Continue reading “Revidea – Monsanto Chianti Classico 2017”
An unexpected job – wine list for a small restaurant aimed at foreign guests – forced me to pop my bubble. It’s no fun leaving your comfort zone but I was handsomely rewarded by the experience. I admit it’s a sily prejudice but my bubble is a cabernet-free zone. So I had to go out on a limb when making my recommendation for the budget Villány category. I think of Zoltán Günzer as a technically reliable winemaker with reasonable prices and as 2017 was a hot year there was every chance that even cabernet sauvignon would reach optimal levels of ripeness. Pouring this wine to our quality control group I was wary that my bluff was about to be called. But I got lucky. Continue reading “Universal Basic Cabernet – Günzer Zoltán Cabernet Sauvignon 2017”
Egy váratlanul érkezett felkérés nyomán (vidéki étterem, külföldi vendégek, magyar borkultúra népszerűsítése) ki kellett lépnem a buborékomból, és ez bámennyire kényelmetlen érzés, a tanulságok utólag kárpótoltak. Hitvány előítélet, ám a buborék fontos alkotóeleme, hogy villányi cabernet sauvignont nem vásárolok. Értelemszerűen, ennél a kategóriánál kénytelen voltam blöffölni, és mivel nálam Günzer Zoltán a szelíden árazó, precízen dolgozó villányi borászok minihalmazának tagja, ráadásul 2017-ben az alapborokhoz is lehetett érett szőlőt szüretelni, noch dazu, éppen akciózzák, ezt választottam. Volt bennem egy adag vizsgadrukk, amikor a próbakörben ehhez a borhoz értünk, de nem buktatott le. Continue reading “Közhasznú cabernet – Günzer Zoltán Cabernet Sauvignon 2017”
Arról ugyan már leszoktam, hogy dél-alföldi kertünk vegetációjának alakulásából izgatottan latolgassam a hazai évjáratok kilátásait, de az eddig kóstolt borok azt mutatják, hogy érdemes lehet a 2017-es nagy vörösekre rákészülni. És ezzel az évjárattal a szekszárdiak 2012 óta tartó fél- és negyedsiker sorozata is megszakadhat végre. Continue reading “Van remény – Heimann Kékfrankos 2017”
I’m no longer in the habit of trying to make bold hypotheses about the potential quality of a given vintage by carefully monitoring the developments of the vegetation in our garden but the Hungarian reds I have tasted so far clearly suggest that 2017 is a year when premium reds might once again merit attention. This may also be the year when the run of mediocre vintages in Szekszárd had finally come to an end. Continue reading “On the rise – Heimann Kékfrankos 2017”
Hivatalosan a boruniverzum best buy galaxisának állócsillaga, saját észleléseim alapján inkább szeszélyes kvazár. Kb. 10 éve ismerem, és a kezdeti lelkesedésemet néhány drámaian nyers és reduktív (leánykori nevén: büdös) évjárat annyira lehűtötte, hogy talán 3 éve is megvan annak, hogy utoljára próbálkoztam vele. Ez viszont bombajó. Continue reading “Befektetés – Saint Cosme Cotes du Rhone 2017”
You must be logged in to post a comment.