Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 8. rész: vélemény Csopakról, a St. Donat Birtoktól.
Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Kovács Tamás, St. Donat Birtok”
Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Borászok a valaha mért legforróbb nyárról, 8. rész: vélemény Csopakról, a St. Donat Birtoktól.
Continue reading “Évjáratértékelő 2024: Kovács Tamás, St. Donat Birtok”
Alig néhány hete írtam arról, hogy a furmint nem tokaji, még csak nem is magyar monopólium. Lehet azon parázni, hogy külföldön is erősödik a furmint, de én ebbe nem tudom beleélni magam. A furmint nálam soha nem tapadt Tokajhoz, részben, mert a tokaji szárazat házasítva szeretem, részben, mert a szingli furmint máshonnan legalább olyan jó. Az újabban feltűnt legalább olyan jók egyike a Szt. Donát Márgája. Akartam is belőle vásárolni etalontárazási céllal, de időközben évjáratot váltott. Continue reading “Szigeti veszedelem – Márga és más furmintok”
Furmint Csopakról? Van ennek hagyománya és most már jövője is, mivel a régen szigeti néven futott fajta engedélyezett kiegészítő lett a Kódex-borokban (amelyek korábban 100 százalékban olaszrizlingből készültek). Annak idején, a hír hallatán nem tapsikoltam örömömben, de ezért kell a fajtaválasztást és az eredetvédelem kalibrálását azokra bízni, akik értenek hozzá, saját bőrükön érzik az éghajlatváltozást és a saját borukat viszik vásárra. Continue reading “Nem a furmintban van a hiba – St. Donát Márga Furmint Válogatás 2021”
Hosszabb kényszerszünet után rapidposztokkal próbálok enyhíteni a lelkiismeret túlterhelésen. Az ősz folyamán legalább 4-5 kiváló magyar borral találkoztam, és legalább ennyi nemzetközivel, szóval megtelt a tárhely, dagad az anyag. Continue reading “Belépő a borgeekek bolygójára – Szent Donát Csopak 2020”
Aránytalanul hosszú időt töltöttem már a kékfrankos elhelyezésével a saját bortérképemen, és lehet, hogy soha nem érek a végére. Szóval, a kékfrankos, az olyan, mint egy sangiovese, illetve olyan is, mint egy syrah, és kétségtelenül sokban hasonlít egy menciára, saját kronológiám szerint haladva. Amikor tizenvalahány éve a kékfrankisták első szecessziós szalonjában jártam, akkor még a bordói paradigmából való kirángatás és a burgundiba való átterelés volt a fő csapásirány. Fáziskéséssel ugyan, de ebben már utolértük Ausztriát. Continue reading “Értékálló – Homola Kékfrankos és Syrah 2017”
Kínzó szárazság nyomai mindenfelé, de Csopak így is gyönyörű. A Szent Donát pince teraszára pusztán a panoráma miatt is megéri kiülni, de minket persze nem elsősorban ez vonzott ide. Continue reading “Helyszíni szemle képekben – Szent Donát, Csopak”
Két legyet próbáltam egyszerre üttetni a tisztelt zsűrivel. Egyrészt adva volt a magát immár „a világ legjobb olaszrizlingjeként” reklámozó Zelna , másrészt a Csopaki Kódex-teszt kontrollpalackjaiból kaptam egy szakajtóravalót. Rendeltem melléjük még néhány magasan jegyzett olaszrizlinget, és azt gondoltam, hogy indulhat a kétfrontos mérvadás. Continue reading “A világ legjobb olaszrizlingje találkozik a még jobbakkal”
Ha jól számolom, akkor hat évbe telt, hogy a csopaki terroirista frakció belakja a Kódexet. Mondjuk, nem kizárt, hogy 2019-ben az időjárás is küldött egy kis hátszelet. Mindenesetre, most először sikerült a teljes érettséget és dinamizmust az előírt alacsony alkoholszint mellett egyöntetűen megvalósítani. A szabályzat már nem nehezítő tényező, pusztán jelzi, hogy hol húzódik a táncparkett határa. A produkció maga felszabadult és magával ragadó. Continue reading “When the gyümölcs go marching in – Csopaki Kódex 2019”
A dűlőválogatást mint elvet úgy-ahogy értem, mint jelenséget cinizmussal figyelem. Az könnyen érhető, hogy aki több fekvésben is ugyanazt a fajtát termeszti, és az egyik parcellája rendszeresen felülmúlja a többit, akkor azt idővel megtanulja becsülni, és felhagy azzal, hogy összeházasítsa más parcellák gyengébb termésével. „Ez a legjobb borom”, mondja, a címkére ráírja a dűlő nevét és árat emel. Mivel eredetileg ez a dűlő sem kapott különleges bánásmódot, a különleges minőséget a terület egyedi adottságainak tulajdonítja. „Természeti csoda”, gondolja magában. De mi járhat annak a fejében, aki nem egy és nem két dűlő termését palackozza külön, hanem az összeset? Continue reading “Dűlőburjánzás – Figula Dűlő Szint”
A Jásdi szortiment csúcsa számomra a képzelt lények katalógusába tartozik. Létezik is, meg nem is. Fehér is, meg vörös is. Drága is, meg nem is. Mindenesetre a vörössel való találkozás sokkal emlékezetesebbnek bizonyult, mint a fehérrel. Continue reading “Balatoni burgundi bordói – Jásdi Ranolder Vörös 2015”
You must be logged in to post a comment.