Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
“Bevallom, az Orsolyák boroktól ájultam el egyedül a rendezvényen. Azt csak elmélyedésre alkalmasabb körülmények között megejtett kóstolás után merném kijelenti, hogy valóban olyan szenzációsak, mint amilyennek a bemutatón tűntek, de ezeknek a fehéreknek olyasféle varázsuk van, mint néhány régi nagy Ráspi bornak a 2003-2006 körüli hőskorszakból” – egy ilyen, ámbátor óvatoskodó vallomás után sejthetik, hogy a történet itt nem ér véget.
Wine writing is a strange scene. One hand rubs the other, as they say. International wine writing must be even stranger with even more rubbing to do. You get invited and the invitation comes with flight tickets, accomodation, full board and countless hours of attention, tastings, samples and presentations all lavished on you. It must be hard to keep a level head. Continue reading “Tokaj dry reconsidered”
Ez a poszt utóirat egy szép anomáliáról. Amikor a tokaji száraz sorozathoz válogattam borokat, akkor a Barta Öreg Királyt az ára ugyanúgy kizárta, mint a Szepsyket. Aztán a karantén az utamba sodorta (l. Pósta-poszt). Afelől nincs kételyem, hogy a Gizella Barát riválist kapott, de a szokatlan szépség fölvetett egy-két dilemmát. Continue reading “Az elegáns furmint nem oximoron – Barta Öreg Király Furmint 2018”
Ebben a posztban a kóstolási jegyzet a jéghegy csúcsa. Aki nem akarja az idejét vesztegetni, annak már most elárulom, hogy sem a Szarka Juharos, sem a Szarka Furmint nem egy nagy fles. A bökkenő az, hogy a borkritika még mozgásképes dinoszauruszainak egyike, Jancis Robinson a Juharost a londoni Furmint February legjobbjának választotta és 17⁺ ponttal nemzetközi szinten is klasszis bornak minősítette. Én maximum átlagosnak találtam. Nyaktól lefelé a jéghegy a bizonyítványom magyarázása.
Continue reading “Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018”
A 2007-es Szepsy Nyulászó éveken át a kedvenc tokaji furmintom volt, és amikor elhatároztam, hogy még egy Balassát fölveszek a sorba, akkor a választásban – az ára mellett – a dűlő iránti nosztalgia is szerepet játszott. A Balassa Nyulászó kilógott a mezőnyből, de erről nem a dűlő tehet. Continue reading “Édes álom – Balassa Nyulászó Furmint 2018”
Évek óta tervezem, hogy Tokaj sanyarú sorsát szemléltetendő írok egy tanmesét a Tesco Finest Szamorodniról. Ezt a sajátmárkás, egyébként a Patricius által készített, édes szamorodnit az év egyik felében 1399 forintért árulják, a másik felében 999 forintért. Azaz, aki jókor kapcsol, az jelenlegi árfolyamon 2 euró 84 centért viheti haza. Az állatorvosi ló anatómiájának feltárásától eddig mindig visszariadtam, mert úgy éreztem, hogy nem rendelkezvén sem kellő rálátással, sem kellő empátiával, jobb lesz a boncolást egy Tokaj-specialistára bízni. Most is megremegett a kezem, és nem a szamorodnit, hanem a száraz furmintot vettem le a polcról. Continue reading “Rangrejtve – Patricius Tokaji Furmint 2018”
Száraz csúcstokaji Péter Pince-módra. Szerintem a borvidék egyik legjobb és legegyedibb bora, teljesen új szín a tokaji palettán. Continue reading “Tokaj új íze – Péter Pince Arcus 2018”
Ahol Szilágyi, ott Balassa, és fordítva. Nekem ugyan fogalmam sincs, hogy a vektorok hogyan erősítik vagy oltják ki egymást, de a korreláció ténye nyilvánvaló, és ezúttal mintha borban is megnyilvánulna az együtt járás. Ez a Balassa Furmint ugyanis a Gizella Furmint tükörképének hat: hasonló jelleg, egyensúly és minőség. Viszont 25 százalékkal olcsóbb. Continue reading “Hamvas báj – Balassa Tokaji Furmint 2018”
Where Szilágyi goes, Balassa goes, or vice versa. I don’t really know anything about the dynamics of their friendship, however the bond is quite obvious and this wine seems to be the counterpart of Gizella’s Dry Furmint offering similar balance and quality. And it’s 25% cheaper. Continue reading “Youthful charm – Balassa Tokaj Furmint 2018”
Hogy tavaly kihagytam a Furmint Februárt, annyi év után először, az kétségtelenül a száraz furmint iránti lelkesedésem apadását jelzi. Inkább kíváncsiságtól hajtva, mintsem izgatottan, mindenesetre idén ismét nekivágtam a maratoninak ígérkező kóstolónak. Az első néhány poharamba kapott tétel után azonban komolyan megfordult a fejemben, hogy rögtön hazamegyek: ha efféle metsző savakkal kell viaskodni, akkor nekem nincs itt keresnivalóm, gondoltam. Aztán mégsem adtam fel a dolgot, és nem bántam meg a döntésemet.
You must be logged in to post a comment.