Vörös őshonosok a világfajták ellen

Egyik pillanatban azt reméltem, hogy a puszták népe karikás ostorral odacsördít a jóbarátok szeme közé, a másikban attól tartottam, hogy Rachel fog epilációs proszemináriumot tartani Bangó Margitnak. A koncepció az volt, hogy megnézzük, vajon a hagyományos magyar fajták (valójában inkább K.u.K.) felnőttek-e már a nemzetköziekhez. Másik végén megragadva a petrencés rudat: igazuk lett-e azoknak a villányi, szekszárdi nagyoknak, akik 25 évvel ezelőtt azt mondták, kadarkából, kékfrankosból nem lehet várat építeni. Az előzményekről bővebben itt olvashatnak. Continue reading “Vörös őshonosok a világfajták ellen”

Nem mind jó, ami rossz – Páger Kékfrankos 2020 (kénmentes)

Szerettem volna szeretni. Hiszen szép a címkéje. Meg nem is olcsó. És natúrbor. Mint ilyen pátyolgatásra szorul. Én legalábbis derekasan küzdök, hogy mértékkel, de mégiscsak pozitívan diszkrimináljam. Egyrészt, mert a világ tágas és ez engem örömmel tölt el, és ha tovább tágul, ez újabb ok az örömre. Másrészt, mert él bennem egy olyan homályos sejtés, hogy minél több dolognak tudunk örülni, annál jobb nekünk. Vannak dolgok persze, amiket csak tanulás útján lehet megszeretni, de ez a befektetés többnyire megtérül. Continue reading “Nem mind jó, ami rossz – Páger Kékfrankos 2020 (kénmentes)”

Win-win – Vida Estve 2019

A cím teljes átverés, de nem szánt szándékkal. Szerintem, helyesen, lose-lose lenne, de amíg a win-win úgy-ahogy gyökeret vert a magyarban, addig ellentéte az angolban sem. És merem remélni, hogy a két üzleti fél – a Lidl és Vidáék – úgy érzik, hogy kölcsönösen jól jártak. A Lidl oldaláról ezt könnyebb elképzelni, a borászat és a borfogyasztó oldaláról annál nehezebb. Continue reading “Win-win – Vida Estve 2019”