Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Én nem tudtam, hogy a balul végződött Laposa/Bazaltbor projekt díjnyertes/tájseb borászati feldolgozója Pátzay “Veritas” István új borászatának lett a főhadiszállása. Akit érdekelnek az előzmények, az itt olvashat az első szakításról, aki pedig a jelenre/jövőre kíváncsi, az kattintson ide. Continue reading “Nagyi is back – Pátzay Bazaltkő Rizling 2017”
Until recently I was unaware that the award-winning/much-maligned winery of the fatally flawed Laposa/Bazaltbor project has been purchased by the CEO of Veritas, István Pátzay and it now functions as the HQ of Villa Pátzay. In case you missed the acrimonious Laposa/Bazaltbor divorce, click here , and if you want to know more about Villa Pátzay, click here. Continue reading “Granny is back – Pátzay Bazaltkő Rizling 2017”
2017-ben hatalmasat lépett előre a Sziegl Pince minőségben, az összes boruk bátran ajánlható, a kínálatból szinte biztos, hogy mindenki talál kedvére valót. Continue reading “Sziegl olaszrizling páros”
Telivér narancsbor (durván: fehér szőlő vörösborként elkészítve). Nemzetközi mércével is kifogástalan. Szikrázik, de nem ráz. Continue reading “Kéntelen karnevál – Bott Frigyes Szűretlen Olaszrizling 2017”
Now this is a proper orange wine. It can proudly stand up to competition from anywhere in the world. It’s buzzing with electricity but it is still balanced and elegant. Continue reading “Orange Carnival – Bott Frigyes Olaszrizling Unfiltered 2017”
The older I get the more my tastes are shifting from art and self-expression towards fun and wit. As an adolescent I produced my fair share of poetry brimful of self-expression but without any fun or wit. However popular culture still leaves me cold and even after 30 years I feel genuine outrage when I think of Neil Tennant’s (Pet Shop Boys) bon mot: „We’re the Smiths you can dance to” (though I must admit it’s witty). I can see the mischievous wink in Andy Warhol’s soup cans but in my eyes it falls short of art. Anyway, what I’m getting at is this: self-expression coupled with craft and irony thrills me, but I find no joy in laboured exhibitionism or shameless playing to the gallery. Continue reading “Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016”
Ahogy öregszem, úgy tolódik az ízlésem a művészet és az önkifejezés felől a szórakoztatás és a szellemesség irányába. Kamaszként én is olyan versek írásával kezdtem, amelyekben túlcsordult az önkifejezés, ellenben a legkevésbé sem voltak szórakoztatóak vagy szellemesek. Ugyanakkor a mai napig hidegen hagy a pop kultúra, 30 év távlatában is szentségtörésnek tartom Neil Tennant (Pet Shop Boys) aranyköpését, miszerint „We’re the Smiths you can dance to” (bár elismerem, hogy szellemes). És Andy Warhol konzervdobozaiban is csak a kacsintást látom, a művészetet nem. Szóval, oda akarok kilyukadni, hogy az esztétikus önkifejezés, a szellemes (ön)irónia szórakoztat, a véres, verítékes magamutogatás viszont éppen úgy nem, mint a varieté jellegű közönségcsiklandozás. Continue reading “Kreinbacher Olaszrizling Selection 2016”
You must be logged in to post a comment.