Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés

A ma legnagyobb divatja a minőségi szegmenseben – talán nem is divat ez már, önkéntelenül is az ex-Művalkeszes Dagadtos szavai jutnak eszembe: piaci kényszer – a beavatkozásmentes bor. Ha létezik, ami ettől nem is állhatna távolabb, az az ezredforduló tájékán, leginkább talán Dél-Amerikában kicsúcsosodott, és ott továbbra is uralkodó irányzat, túlérett szőlőből készített, túláradó, édes, hömpölygős, vaníliás gyümölcsbombákkal. Létezik itthon kereskedés/forgalmazó, ami látszólag éppen erre szakosodott (a weboldalt végigböngészve ez a benyomása támad az embernek), illetve a műfajon belül is a felső ársávra (amit éppen ilyen körökben dívik leginkább “prémium borként” titulálni) – a WineAge. “Kínálatmustra: WineAge, az Újvilág-specialista kereskedés” A teljes bejegyzés megtekintése

Beszámoló – Badacsony New Yorkban 2019

Mindössze egyetlen órát tölteni egy ilyen rendvényen… csak a helyszínen döbbentem rá, mennyire fájdalmas is az időszűkében hozott kompromisszum. Szívesen beszélgettem volna a borászokkal, pótolnivalóm is bőséggel akadt – hogy mást ne említsek, még semmit nem kóstoltam eddig ilyen nevektől, mint a Csendes Dűlő Szőlőbirtok -, de most be kellett érnem a kutyafuttában mintavételezéssel. “Beszámoló – Badacsony New Yorkban 2019” A teljes bejegyzés megtekintése

Ausztrál kadarka – Spinifex Papillon 2017, Barossa-völgy

No, nem egészen kadarka, de ez már talán megtévesztett volna néhányakat a múltkori, beugratósnak szánt vakozáson. A bor valójában grenache-ból és cinsault-ból készül, a túláradó shirazok mekkájában, a Barossa-völgyben, de jobban már nem is különbözhetne a helyi boroktól – a grenache-okat is beleértve. “Ausztrál kadarka – Spinifex Papillon 2017, Barossa-völgy” A teljes bejegyzés megtekintése

Jobbhorog a semmiből – egy letaglózó luxemburgi szürkebarát

Domaine Viticole Kohll Leuck Pinot Gris 2017, Luxemburg

Mikor András barátommal szokásos egy hetes hazalátogatásáról értekeztünk, bevallom, egy kicsit átsiklottam az információ felett, hogy a spanyol vörösbor mellé holmi helyi fehérborokat is hoz a tervezett kóstolóra (amikor jön, többnyire iszunk). Luxemburgi bortermelés, ugyan már, nyilván nem véletlenül nem hallottam még róla. Ráadásul szürkebaráttal foglalkoznak, ezt nem lehet komolyan venni. Amit a pohárba kaptam, arra mondjuk semmi nem készíthetett volna fel. “Jobbhorog a semmiből – egy letaglózó luxemburgi szürkebarát” A teljes bejegyzés megtekintése

Felfedezlek, Beaujolais! I. rész

Villié-Morgon falucska, Morgon cru szíve. Fotó: Németi Zoltán

Miért éppen Beaujolais? Alföldi Merlot már járt itt előttem, de nem vennék rá mérget, hogy kettőnkön kívül akad még borkedvelő ebben az országban, akiben valaha is felmerült, hogy éppen erre a perifériákon kívül eső francia borvidékre szervezzen nyaralást – pláne, hogy Burgundia a szomszédban van, oda sem bonyolultabb eljutni. “Felfedezlek, Beaujolais! I. rész” A teljes bejegyzés megtekintése

Egy korty Toszkána – Villa Pillo “Cingalino” Rosso di Toscana 2017

Meg nem mondtam volna megkóstolva, hogy kétharmad merlot és egyharmad cabernet franc. Chiantiszerű – mi ez, ha nem a terroár lenyomata? Némi gumi az illatban, az is jellegzetes. Lendületes savú, moderált alkoholú (pedig 13%), de inkább teltkarcsú, mint vékony. Olaszosan tanninos is, kellemesen rusztikus. A fa ügyesen tesz hozzá, mintha csak öreg vagy nagy hordó lenne, pedig mennyire nem (másodtöltés és francia barrik). Tetszik, jó inni, hozza a toszkán hangulatot is, 5 pont (85/100). A hiperek 1500 forintos chiantijain határozottan túlmutat. Vétel: nincs túlkínálat itthon a műfajban, ha hasonlót keresnék és biztosra akarnék menni, újra kiadnám érte a 2900 forintot (Culinaris). Egyébiránt kissé drága.