Rácz Miklós Tamás Villányi Pinot Noir 2017

Villány arca szokatlan megvilágításban. Egy ambiciózus pinot noir, ami nem látott fahordót és még meleg évjáratban is megáll 13%-nyi alkoholnál. Akár Losonci Bálint mátraijának a testvére is lehetne, csak míg az a bisztrós, vidám változat, ez a komolyabb, strukturáltabb. Gyümölcsei hasonlóak (eper és hibiszkusz), ám visszafogottabbak, illata és íze is elsősorban fanyar – talán közelebb áll nebbiolóhoz, mint pinot-hoz. Szellős felépítés ide vagy oda, ez igencsak feszes, tetszetősen kemény, nem az az elomló játékbor. Masszív, de nem durva tannin fokozza az olaszos karaktert, nekem tetszik így. Néhány hónap érlelés még jót tehet neki, kicsit korán sikerült rányitni.

Verdikt: karakteres, újszerű villányi középbor, 5/6 pont (86-87/100).
Ár: 3300 forint (Borfalu Bortéka).
Vétel: ajánlott.

 

Kősziklás Kékfrankos 2017, Neszmély

Kékfrankos egy nem éppen vörösboros vidékről. Ami azt illeti, érezni is, hogy fehérboros íz(le)léssel készült, tannintartalma csekély, sava annál hangsúlyosabb – éppen fordítva, mint ebben a színben szokás. Könnyedsége, szellős felépítése alapján akár kadarkásnak is titulálhatnánk, ha nem lenne szikár, kemény a savtól. Kissé húzós. Ami viszont érdekessé teszi, hogy a soproni frankosok egyediségét biztosító, egzotikus őszibarackos jegy bukkan fel aromái között (miután kiszellőztettük, nyitás után ugyanis eléggé fülledt), én ezzel még sehol máshol nem találkoztam. Érdekes darab, ha nem is igazán kiforrott még. Csak savtoleránsoknak. 4 pont, 2390 Ft (Borfalu Bortéka).

 

Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika

Ha kérdeznék, nálam még mindig tart a dél-afrikai fehérboros szerelem. Az újdonság varázsának fénye bármit képes ideig-óráig megszépíteni, ám amit csak addig találunk szépnek, azt aligha szeretjük igazán (én például a minimálkénes mozgalommal jártam így, a vonzalom tiszavirág életűnek bizonyult, majd heves ellenszenvbe csapott át). “Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika” A teljes bejegyzés megtekintése

Újborok arisztokratája – Louis Jadot Beaujolais-Villages Primeur 2018

Már késő, elfogyott. A webshop szerint, legalábbis, de megkockáztatom, hogy kevésbé frekventált helyeken található üzletekben – pláne a vidékiekben – még fellelhető. Ezt különben jól csinálja a Bortársaság: csak annyit hoz be idény jellegű borból, ami időben kipörög. “Újborok arisztokratája – Louis Jadot Beaujolais-Villages Primeur 2018” A teljes bejegyzés megtekintése

Portói Dél-Afrikából: Boplaas The Chocolate Cape Vintage 2016

Fotó: www.boplaas.co.za

A Boplaas egy érdekes sztori Dél-Afrikából: a kevés újvilági helyszín egyike, ahol portugál fajták vetették meg a lábukat. Holott nem nehéz elképzelni, hogy a Douro-völgyhöz szokott szőlők otthonosabban érzik itt magukat, mint francia rokonaik, de persze a telepítéseket gyakrabban vezeti a divat, mint az ésszerűség.

“Portói Dél-Afrikából: Boplaas The Chocolate Cape Vintage 2016” A teljes bejegyzés megtekintése

Könnyűsúlyú pannon pinot referencia – Losonci Pinot Noir 2017

Ezt meg kell kóstolnom otthon is, gondoltam múltkori látogatásunkkor Losonci Bálintnál. A puding próbája mégicsak az otthoni fogyasztás – visszakóstolással, összevetéssel egyéb borokkal (ezúttal zömében beaujolais-k adták a kontextust). A lelkesedésem töretlen. “Könnyűsúlyú pannon pinot referencia – Losonci Pinot Noir 2017” A teljes bejegyzés megtekintése