Márton-napi flamingó – Vylyan Bogyólé 2020

Versenytárs nélkül. A sebtében kihozott portugieserek és társaik nem ugyanazon a pályán játszanak, mint a szénsavmacerált vörös – előbbiek alapján eddigi tapasztalatom szerint nehéz elképzelni, mitől is lehet jó az újbor, utóbbiba viszont rendesen bele lehet habarodni. A Vylyan Bogyólé talán az egyetlen hazai képviselője az egzotikusabb technológiának (lásd Beaujolais), és 2020-ban sem hagy cserben.

Continue reading “Márton-napi flamingó – Vylyan Bogyólé 2020”

Pannon Macon – Rácz Miklós Tamás Chardonnay 2018

Néhány évvel ezelőtt alaposan meglepett, amikor Rácz Miklós Tamás villányi chardonnay-jában az egyik legjobb magyar fehéret véltem felfedezni. Az adatbázisunk elvesztése miatt évjárat tekintetében csak találgatni tudok, valószínűleg a 2012-es lehetett. A magát mediterrán éghajlatúként reklámozó Villány nem burgundi fajtáknak való vidék, így RMT sikerét a magyar chardonnay-kről kiállított szegénységi bizonyítványként is lehetett volna értelmezni – a hűvösebb régiók borászai elpazarolják a versenyelőnyüket. Nekem rokonszenvesebb volt az a megközelítés, hogy a borász jókor szüretelt és ízléssel adagolta a fát. Ha van ennél nagyobb titok, az internet hallgat róla. Continue reading “Pannon Macon – Rácz Miklós Tamás Chardonnay 2018”

Ásítás – Gere Cabernet Sauvignon Barrique 2015

Lehet-e jobb a legjobbnál? Hát, persze, hogy nem. Ám mint gyaníthatóan minden második olvasónak, nekem is az volt az első reakcióm a Bock Ermitage királlyá koronázásának hallatán, hogy lúzerkáim csúnyán becsókolták a vaktesztet. Én nemhogy sokkal jobb magyar vöröseket tudok, de ugyanarról a borvidékről, ugyanannyiért is. Continue reading “Ásítás – Gere Cabernet Sauvignon Barrique 2015”

Magyarország legjobb vörösbora

Amikor belelapoztam az Auchan őszi borkatalógusába, két dolog szúrt szemet, az egyik, hogy a Master of Wine-ok Magyari Bélája itt is megvetette a lábát, a másik, hogy az általa vezetett zsűri szerint 2020-ban Magyarország legjobb vörösbora a 2015-ös Bock Ermitage Cuvée. Az utóbbi lepett meg jobban. A soha senki által nem dicsért, örökös céges ajándék, amit aztán vendégségekben passzolnak el újra meg újra, és így tartanak örök körforgásban? Continue reading “Magyarország legjobb vörösbora”

Zsírégetés – Dél-pannon 2017

Mégiscsak az az igazi, ha süt a nap. Mármint a borász, nem a fogyasztó szemszögéből. A so-so 2016-osok után a 2017-esek jóval meggyőzőbben hozzák a csúcsbor fílinget. Más kérdés, hogy esetünkben a kóstolás a hathetes özönvizet kettéválasztó 31 fokos szombatra esett, és ilyenkor nem veretes vörösre szomjazik a metabolizmus. Fejben kompenzáltunk, kompenzálgattunk, de a borok javára legyen mondva, megfeszülnünk nem kellett. A vakteszt eredményét azért tanácsos a szokásosnál is nagyobb fenntartásokkal kezelni. Continue reading “Zsírégetés – Dél-pannon 2017”

Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008

Nem nagy dicsőség, de a karantén idején a muzeális készletekre is rájártam. A muzeális készletekre, meg a szupermarketek akciós boraira. Volatilis időket élünk. Ami a muzeális részt illeti, amennyiben ért egyáltalán meglepetés, az inkább kellemes volt. A régi sirámot, hogy néhány év alatt szétesnek a borok, ideje elfelejteni. Na jó, az 1998-as Domäne Wachau Chardonnay túl volt már a csúcson, de messze nem lefolyó. Ez a két tizentúli dél-pannon vörös pedig a fénykorát éli, hanyatlásnak, agóniának semmi jele. Continue reading “Alkoholforduló – Takler Cabernet Sauvignon Reserve 2007 és Gere Kopar 2008”

Render unto Caesar – Gere Kopar 2016

Whether in its two decade career there has ever been a vintage when Kopár/Kopar could be called “red wine of the year” I couldn’t tell, but I am in no doubt that none of its rivals could match its consistency. Not by a mile. Unfortunately, its bright career is also littered by less than glorious moments like the reluctant revelation that the grapes only partially come from the Kopár vineyard and years later the half-hearted name change, the steep increase in production etc. But striving for objectivity, or at least impartiality is something I would never give up on and I’d rather go silent than falsify my experience to make it conform to my theories or biases. Good wine is a minor miracle, let’s not look aside when it reveals itself. Continue reading “Render unto Caesar – Gere Kopar 2016”