Eljött a nagy pillanat, nyíltak a kártyák, felfedődtek a lapok. Az eredmény döntetlen lett, de xG-ben simán nyertük a meccset. Mire fogok emlékezni három év múlva? Először is, hogy Barta a király. Másodszor, hogy mennyire magas volt a színvonal. Harmadszor, hogy mennyire más az eredmény, ha egyszerre hat vendégre és egy borra kell figyelnem, mint amikor nulla vendégre és egy borra.
Csak ismétlésként: Pelle László, a szegedi borkultúra élő oszlopa vetette fel, hogy rendezzünk egy osztrák-magyar rangadót. Ő úgy gondolta, hogy az osztrák fehéreknek áll a zászló, én menthetőnek véltem a magyar mundért. Így ő lett az osztrák szövetségi kapitány, és önként bevállalt egy 20 eurós korlátot (ez végül a gyakorlatban csak részben érvényesült (szerencsére, teszem hozzá)).
Én abban bíztam, hogy nekem könnyebb különleges, kisszériás magyar borokhoz hozzáférni, mint neki osztrákokhoz és ebből előnyt kovácsolhatok. Ő abban bízhatott, hogy az osztrák borok következetesen precízek és egy vakteszten a zöldveltelini vagy a riesling könnyebben érvényesül, mint a mi semlegesebb fajtáink. Mindkettőnk várakozásai beigazolódtak, de maradt a végére egy privát csavar: én másnap visszakóstoltam a borokat és akkor egyértelműen kirajzolódott, hogy 20 euró alatt Ausztriában csak belépő szintű rieslingeket adnak (ne feledjük, egy osztráknak 20 euró annyi, mint nekünk 7) és ezek azért elég cingárak, a test-test-elleni küzdelemben rendre alulmaradnak.
Egy olyan tesztben, ahol zöldveltelini kerül piros bakator és olaszrizling sauvignon blanc mellé, elég nehéz okosnak lenni. Egy illatos után egy semleges aromájú fajta még semlegesebbnek fog hatni, és fordítva, mint ahogy a maradékcukor és a savak random hullámzását sem könnyű kimozogni. Erre a problémára a mi vaktesztünkben nem volt megoldás.
Nálam inkább a szétaprózott figyelem lehetett az ok, de én úgy neveztem meg az első három helyezettet, hogy harmadiknak csak beblöfföltem egyet a lehetséges jelöltek közül. A végeredmény alapján mások bölcsebbek voltak nálam.
A borok és az eredmény:
Ausztria:
Markus Huber Engelsberg Riesling 2023
Birgit Eichinger Glanz & Gloria Riesling 2023
Allram Ried Renner Grüner Veltliner 2023
Nigl Zwettl Grüner Veltliner 2023
Gross Jakobi Sauvignon Blanc 2023
Magyarország:
Földi Bálint Piros Bakator 2023 (7200 Ft volt, amíg volt)
Nyolcan kóstoltunk és az első három helyezettre szavaztunk (3 pont az első helyért, 1 pont a harmadikért). Az összesített sorrend:
Györgykovács Tramini 2022 – 14 pont
Nigl Zwettl Grüner Veltliner 2023 – 10 pont
Allram Ried Renner Grüner Veltliner 2023 – 7 pont
Gizella Cuvée 2024 és Birgit Eichinger Glanz & Gloria Riesling 2023 – 5 pont
Barta KVG 2023 – 3 pont
Földi Piros Bakator 2023 – 2 pont
Ez 24 pont a magyar oldalon és 22 az osztrákon.
Ez volt a hivatalos eredmény, és most jön a harmadik félidő, a saját privát nyihogásom, vagy más megközelítésben: a megalapozott(abb) véleményem a másnap lótuszülésben végrehajtott transzcendentális meditáció alapján:
Nagy borok: Barta KVG és Öregkirály Furmint.
Ellenállhatatlanul vonzóak: Nigl ’Zwettl’ Grüner Veltliner és Gizella Tokaji Cuvée.
Komplex és izgalmas egyéniségek: Györgykovács Tramini, Földi Bálint Piros Bakator és Allram ’Renner’ Grüner Veltliner.
Ez már egészen más képet mutat, mint a közös teszt eredménye: a kiemelkedő hétből öt magyar (igaz, az egyik csereként lépett pályára (a 2023-as és a 2024-es Gizella Cuvée, illetve a 2023-as Barta Öregkirály Furmint és KVG között csak aznap délelőtt döntöttem; a 2023-as Gizella és a Barta Öregkirály Furmint húzták a rövidebbet, ezek kimaradtak a hivatalos programból, de a vakteszt után ezeket is megkóstoltuk és persze másnap én is). Lényeg a lényeg: meg voltam hatódva, ezek a borok gyűjtésre méltóak.
A magyar selejtezőkörök: első forduló; második forduló; harmadik forduló.
Válasz