Ikertornyok

Az ember egy hasonlítgató állat, sőt, talán az állatok is hasonlítgató lények, vagyis a figyelmük a változásra, a különbségekre van kihegyezve. Ezzel a fontoskodó okoskodással csak azt akartam felvezetni, hogy nekem betegesen nehezemre esik elfogadni bármilyen eltérést az etalonnak számító borvidék-fajta párosok stílusától, azaz minden más borvidékről származó bor sikerét attól teszem függővé, hogy mennyire hasonlít az „eredetire”. Champagne az egyik legjobb példa, de a német riesling is ilyen – minden más borvidék „rajnai rizlingjét” abban a koordináta-rendszerben helyezem el, ahol ők az origó. És hát sem az elzászi, sem a wachaui, sem a pannonhalmi „nem olyan”. A józan eszem azt mondja, hogy éppen az lenne furcsa, ha olyan lenne, mégis rendszeresen ott kötök ki, hogy “jó, jó, de azért nem egy moseli vagy pfalzi riesling”.

Veszprémi Érseki Pincészet “1277” Rajnai Rizling 2024

Az előző évjárat más volt és nagyon sikeres. Ez ráment a koncentrációra. A hömpölygős riesling önellentmondásnak tűnhet, de mint látni fogjuk, Elzászban is létező irány. Kizárólagos forgalmazójuk a névhez hozzábiggyesztette, hogy félszáraz és ezt általában én is fontos információnak tartom. Itt nem. Ennél a bornál, ha felhívják a figyelmünket a maradékcukorra, érezni fogjuk, ha nem, nem. Viszont lehet, hogy a „figyelmeztetés” lelohasztja a fogyasztói lelkesedést.

Az illat visszafogott, ha nagyon megfeszítjük a szaglóhámot, akkor a petrol mellett egy kis kardamomot és túlérett körtét találunk. Kóstolva telt, testes, krémes, szaftos és finom. Kulturált, koncentrált, komoly bor, ami sokaknak fog tetszeni. Én hiányoltam belőle két olyan jellemzőt, aminek döntő szerepe van abban, hogy a riesling a kedvenc fehér fajtám: az élénk és színes illatot és a sziporkázó savakat. 6 pont és 7800 Ft.

Pannonhalmi Főapátság “Prior” Rajnai Rizling 2024

Sokszor megfordult már a fejemben, hogy egyszer egy vakteszten állítsuk ársorrendbe a borokat. De végül mindig arra jutottam, hogy ez túl könnyű lenne és feleslegesen elvonná az amúgy is szórt figyelmet a borok komolyabb megértésétől. A drágább majdnem mindig hordósabb, csiszoltabb, fedettebb, alkoholban magasabb, árnyalatokban szegényebb. A Prior egy drága magyar, mégsem ilyen és ennek kimondottan örültem.

Az illat a citrusok édesebb vége felé húz, mandarin, narancs, egy kis virágos árnyalattal, meg egy kis zölddel kiegészítve. Kóstolva élő savak, szaftos, telt korty, ízben narancs és zöld őszibarack. Jó inni, kerek és viszonylag részletgazdag. Semmi nem hívja fel magára a figyelmet és semmi sem hiányzik belőle. 6-7 pont és 6900 Ft.

Domaine Allimant-Laugner Riesling 2023

Egyfajta házunk bora lett, az utóbbi negyedévben legalább 5 palackra saccolom a fogyasztásunkat. Markánsan nem német és én ezzel a stílussal sokáig nem voltam kibékülve. A sziporkázó aromatika és a zabolátlan energia hiányzik az elzásziakból. Ráadásul, belefutottam már egy-két citrompótlós, maróan savas példányba, hordós, fenolos, kesernyés lecsengéssel. Ez nem ilyen. Az illat nem ugrik ki a pohárból, de ha nagyon figyelünk, néha elcsíphetünk citrusokra, petrolra és mentára emlékeztető foszlányokat. Kóstolva sokkal meggyőzőbb. Elegáns, kerek, szaftos, koncentrált. A sav nem olyan sokszólamú, mint egy moseliben, de azért szépen muzsikál. Ízben barackos tea cukor nélkül, jólesően fanyar és hosszú lecsengéssel. 6-7 pont és nagyon jó vétel.

Julien Schaal Riesling Grand Cru Rosacker „Calcaire” 2024

Jancis Robinson teljesen belehabarodott a Julien Schaal rieslingekbe. A Sophie Schaal neve alatt futó olcsóbb vonallal próbálkoztam korábban is, de az nem hagyott bennem mély nyomot. Ez viszont annál inkább.

Rögtön azzal kezdődik, hogy van illata: meszes, almás, körtés, citromtortás, melegebben felerősödik a trópusi vonal: mandarin, mangó, fehér grapefruit. Kóstolva krémes, olajosan sűrű, vibráló savakkal, lédús korty, mangós, ananászos ízek. Kerek egész. Komoly és vonzó bor. Ezen az ösvényen szívesen menetelnék tovább. 7-8 pont (Jancis Robinsonnál 17,5). Most éppen durván leárazták és én sem tudtam ellenállni a csábításnak.