Author: Alföldi Merlot

Főnix – Gróf Buttler

~ Alföldi Merlot

Egy barátom nagyvonalú felajánlásának köszönhetően újra találkozhattam serdülőkorom szuperhőse, Bukolyi „Gróf Buttler” László boraival. Sajnos mai olvasóink közül kevesen tudhatják, hogy annak idején mit jelentett ez a név. Fontos kitétel, hogy „eredeti” Gróf Buttler-borokról van szó, hiszen 2009-ben a borászat Kovács Gábor tulajdonába került, és onnantól kezdve fájdalmas hanyatlás következett. Illetve ez csak félig igaz, a hanyatlás rész stimmel, viszont Kovács Gábor szerencsére csak tartós bérlő volt. A 10 éves szerződés tavaly ősszel lejárt, és idén már újra Bukolyi László fog szüretelni. Az én szemszögemből ez az év legfontosabb fejleménye a magyar borkultúra szempontjából. Continue reading “Főnix – Gróf Buttler” →

Nem kell túlbonyolítani – Ikon Rajnai Rizling 2019

~ Alföldi Merlot ~ 1 Comment

Az előítéleteknek rossz sajtója van. Érthető okokból. De létezik egy olyan megközelítés is, hogy az előítéletek a gondolkodás nyelvének rövidítései, amelyek nélkül gyámoltalanok, körülményesek és végzetesen lassúak lennénk. Amikor az Ikon Borászat első borai piacra kerültek, megkóstoltam a sokak által dicsért Evangelista Cabernet Franc-t, elkönyveltem, hogy a kakaópor aránya az erjedt szőlőléhez viszonyítva riasztóan magas, és soha többé nem ittam Ikon-bort. Lehet, hogy ezzel többet veszítettem, mint amennyit nyertem, de ennek tisztázására belátható időn belül nem készülök nagyobb energiákat mozgósítani. Continue reading “Nem kell túlbonyolítani – Ikon Rajnai Rizling 2019” →

Kisokos – Syrah d’Ogier 2017

~ Alföldi Merlot

Nem is olyan régen még reális forgatókönyvnek tűnt, hogy a bársonyos hangú, ausztrál behemót, a shiraz kiszorítja, felfalja a tikszaros, reszelős és vézna syrah-t. Aztán fordult a kocka, az elhízásra hajlamos, sziruposan édes, egyszerre gyomorkeserűt és portóit idéző invazív alfaj elvesztette divatdiktátori szerepét, és ma már éppen annyira snassznak számít, mint a vajas, pattogatott kukoricás chardonnay. A trendforduló látványos jele, hogy Ausztráliában is megjelentek a syrah-k címkén és palackban. De ehhez – sok egyéb tényező mellett – az is kellett, hogy az észak-róniak kiganézzák a baromfiudvart, és a nagy apellációk peremkerületeiből is megbízhatóan jó és megfizethető borokat készítsenek. Continue reading “Kisokos – Syrah d’Ogier 2017” →

A helyi fajták apostolai – Heimann-borok Jancis Robinsonnál

~ Alföldi Merlot

Jancis Robinson oldalán több, mint 20 ezer karakteres megaposztban ismertetik és méltatják a szekszárdi Heimann pince történetét és borait. Minden bizonnyal ez a leghosszabb és legalaposabb írás, ami valaha megjelent Heimannékról. A családon kívül a kékfrankos és a kadarka kap főszerepet, de szó esik Heimann Ágnes organikus kiskertjéről és lecsójáról is. A már jólismert kadarka-klón kísérlet után Heimannék most a kékfrankost – összesen harminc klónt, részben Ausztriából és Németországból – készülnek hasonló nyúzópróbának alávetni. „Az elmúlt 30–50 év a nemzetközi fajtákról szólt, de beláttam, hogy át kell térnünk a helyi fajtákra”, mondja id. Heimann Zoltán. Continue reading “A helyi fajták apostolai – Heimann-borok Jancis Robinsonnál” →

Dugódili – borgőzös kalandok a szomelié-guruk, a trófeavadászok és az eretnek tudósok földjén, avagy hogyan találtam meg az ízekben az élet értelmét

~ Alföldi Merlot
Bianca Bosker (fotó: biancabosker.com)

Megtaláltam a világ legolcsóbb könyvkritikáját, már ami az energiabefektetést illeti. Tamlyn Currin írta a jancisrobinson.com-ra. Ennél kb. kétszer hosszabb, de ez a lényeg: “annyira jó történet, olyan ragyogóan megírva, hogy amikor elmondtam Juliának, hogy fogalmam sincs, hogyan írhatnék méltó recenziót róla, és legszívesebben csak annyit írnék: OLVASSÁK EL!, akkor ő azt javasolta, hogy tegyem pontosan ezt. És megfogadtam a tanácsát. Legyen ez az első könyv, amit 2018-ban megvásárolnak! EZT A KÖNYVET MUSZÁJ ELOLVASNIUK.” Continue reading “Dugódili – borgőzös kalandok a szomelié-guruk, a trófeavadászok és az eretnek tudósok földjén, avagy hogyan találtam meg az ízekben az élet értelmét” →

Ingyen champagne

~ Alföldi Merlot
Taittinger, Reims (fotó: www.visitlachampagne.travel)

A koronavírus durván alávágott a champagne-forgalomnak: a januártól májusig tartó időszakban 32 százalékos a visszaesés tavalyhoz képest, és az év egészére 1,7 milliárd eurós kiesést prognosztizálnak. Az ünnepek és fesztiválok elmaradása, a turizmus megroppanása és a gazdasági válság miatt úgy kalkulálnak, hogy az év végére 100 millió beragadt palack porosodik majd a pincékben. A válság súlyosságát jelzi, hogy egy hónappal a szüret előtt a termelők és a felvásárlók még nem tudtak megegyezni az idei hozam nagyságáról (a termelők 100 q/ha-t szeretnének, a felvásárlók 60-70-et). Continue reading “Ingyen champagne” →

Vöröset? Nyáron?

~ Alföldi Merlot

Van egy-két olyan ízlésrezervátum, amelynek a létezése máig megdöbbent. Vannak, akik csak vörösbort hajlandóak inni, mások szerint a rozé csak színes víz, és vannak, akik a maradékcukortól féltik a férfiasságukat. A legnépesebb gyülekezetet az a dogma tartja össze, hogy „márpedig a bor színe vörös” (némi türelemmel és odafigyeléssel egyébként őket is ki lehet csalogatni a napvilágra). De nem akarok fölényeskedni, laktam én már jó néhány szekértáborban, és máig maradt egy-kettő, ahol ismerősként üdvözölnek. Például szilárd meggyőződésem, hogy nyáron jobban esik a fehér, mint a vörös, és hogy a fehéreket alacsonyabb hőmérsékleten érdemes fogyasztani, mint a vöröseket. Continue reading “Vöröset? Nyáron?” →

Szepsy István: “csoda hogy életben vagyunk”

~ Alföldi Merlot

Szepsy István egy nagyon súlyos időszak után lábadozik, reméljük, hogy minél hamarabb eljut a teljes felgyógyulásig. Tudomásom szerint ez az első interjú, amit azóta adott, hogy átesett egy stroke-on, gyomor- és nyombélfekélyen, végül egy sérvműtéten. A gondolatait mindig érdekesnek találom, ami nem jelenti azt, hogy egyet is értenék velük. Azt például soha nem értettem, hogy miért izgatja ennyire az árazás, és most sem fér a fejembe, hogy a forgalom drámai visszaesése hogyan egyeztethető össze az áremelési rekordkísérletekkel. Olvassák el az egész interjút, van benne jó néhány megfontolandó és meghökkentő megállapítás. Nálam ez a Top 10: Continue reading “Szepsy István: “csoda hogy életben vagyunk”” →

Riesling 2019: jobb, mint 2018?

~ Alföldi Merlot
Ehrenfels, Rüdesheim (fotó: www.leitz-wein.de)

Intenzív, légies és elegáns – állítólag ez a tömör leírása a legjobb 2019-es német rieslingeknek. Újabb forró nyár, újabb meleg évjárat, amiben eltér 2018-tól, az az alacsonyabb hozam, a magasabb extrakt és a valamivel ércesebb savak. Az édesek és a száraz csúcsok a legszebb reményekre jogosítanak, az alapoknál ellenben van némi kockázat: a súlygyarapodás árát nemritkán precizitásban és könnyedségben fizették meg. Continue reading “Riesling 2019: jobb, mint 2018?” →

A szegény ember rieslingje – zöldszilváni

~ Alföldi Merlot

Amióta először kóstoltam Manni Nössing borait, azóta foglalkoztat a zöldszilváni. A mai német boruniverzumban legfeljebb történelmi érdekességnek, jobb esetben a riesling egyik holdjának tűnik. Ám a huszadik század első felében még ez volt Németország legnépszerűbb fajtája, és csak a hetvenes években taszította le a trónról a Müller-Thurgau. Mindkét fajta vastagon érintett a német bor lejáratásában: fő alkotóelemei voltak a hajdani exportslágernek, a Liebfraumilch-nek, ami máig mérgezi a német bor hírét. Continue reading “A szegény ember rieslingje – zöldszilváni” →