Az alapok, 1500 forint környéke. Négy vörösből két felejthető, egy korrekt és egy lenyűgöző – ez még talán jobb is találati aránynak, mint ahogy általában sikerül kifognom. Continue reading “Borok a hiperből – Bodri, Kovács és Lánya, Günzer”
Author: Németi Zoltán
Meggyőzésen innen – kadarka vakteszt
Én már nem merek elvárásokkal nekivágni kadarkák kóstolásának. A kíváncsiság azonban még hajt, kapva kaptam az alkalmon, mikor éttermes barátom a kínálat szondázására invitált. Nem lettem optimistább az est végére – az erőfeszítés itt-ott (például a Heimann Stílusgyakorlat esetében) lassan már gyümölcsöket is hoz, de tartok tőle, hogy a kadarka továbbra sem kecsegtet a nagy hungarikum fajta ígéretével, amiből borászaink magabiztosan és évről-évre hozzák majd a minőséget. Continue reading “Meggyőzésen innen – kadarka vakteszt”
Testes délfrancia vörös a hideg napokra – Domaine de Villemajou
Domaine de Villemajou, Corbieres Boutenac 2016, Languedoc, Franciaország
A barbár. Nevezhetnénk így, akár Heimannék szekszárdiját – meglehet, hogy a franciára jobban is illene a név. Continue reading “Testes délfrancia vörös a hideg napokra – Domaine de Villemajou”
Borok a hiperből – Feind kékfrankos vs. Frittmann cabernet franc
Feind Kék 2017, Balatonmelléki borvidék
Kékfrankos. Az egyik legjobb hazai dizájn, a piros csavarzárral nagyon pofásan mutat a palack. Continue reading “Borok a hiperből – Feind kékfrankos vs. Frittmann cabernet franc”
Moderált hedonizmus – La Poda Corta “el Grano” Carmenere 2017, Curico Valley, Chile
Egy chilei vörös, ami nem esik bele az Újvilág klisészerű csapdáiba. Nem közönséges, nem émelyít. Már persze az előítéletekhez képest – egy burgundi pinot mellett kóstolva valószínűleg így is szörpre emlékeztetne. Continue reading “Moderált hedonizmus – La Poda Corta “el Grano” Carmenere 2017, Curico Valley, Chile”
Rácz Miklós Tamás Villányi Pinot Noir 2017
Villány arca szokatlan megvilágításban. Egy ambiciózus pinot noir, ami nem látott fahordót és még meleg évjáratban is megáll 13%-nyi alkoholnál. Akár Losonci Bálint mátraijának a testvére is lehetne, csak míg az a bisztrós, vidám változat, ez a komolyabb, strukturáltabb. Gyümölcsei hasonlóak (eper és hibiszkusz), ám visszafogottabbak, illata és íze is elsősorban fanyar – talán közelebb áll nebbiolóhoz, mint pinot-hoz. Szellős felépítés ide vagy oda, ez igencsak feszes, tetszetősen kemény, nem az az elomló játékbor. Masszív, de nem durva tannin fokozza az olaszos karaktert, nekem tetszik így. Néhány hónap érlelés még jót tehet neki, kicsit korán sikerült rányitni.
Kősziklás Kékfrankos 2017, Neszmély
Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika
Ha kérdeznék, nálam még mindig tart a dél-afrikai fehérboros szerelem. Az újdonság varázsának fénye bármit képes ideig-óráig megszépíteni, ám amit csak addig találunk szépnek, azt aligha szeretjük igazán (én például a minimálkénes mozgalommal jártam így, a vonzalom tiszavirág életűnek bizonyult, majd heves ellenszenvbe csapott át). Continue reading “Kortárs zászlóshajó – Alheit Cartology 2014, Dél-Afrika”
Montium Barna-dűlő Furmint 2015
Óvatos emlékeztető, mennyire érdemes kordában tartani a lelkesedést új szereplők új borai iránt. Hiába szép, ami csak röpke ideig szép – a bor, ami nem bizonyított még legalább 5-10 évjáraton át, arról semmit nem tudunk. Talán egyszer helyrekerül az értékrendünk. Continue reading “Montium Barna-dűlő Furmint 2015”
Amikor a magyar bor tényleg ünnep
A karácsonyi kóstoló sosem maradhat el. Mind rohanunk ilyenkor, de valahogy minden évben összehozzuk, ez hagyomány. Más ez az alkalom, mint a többi: szűk baráti kör, eszem-iszom, senki nem jegyzetel. És persze érdekes palackok kerülnek elő. Continue reading “Amikor a magyar bor tényleg ünnep”
You must be logged in to post a comment.