Elnézve a primitivo jelenlegi hazai népszerűségét (kész dömping, ami itt folyik, lásd itt, itt, itt és itt is – szegény, szegény Jancis Robinson), nem is értem, hogy a monastrell miért nem robbant még be a piacra. Hasonló a sztori: az EU legdélebbi, legmelegebb bortermő övezetében (a fülbemászó nevű C III b zóna (térkép)) fekvő termőhely találkozása sötét, sűrű, túláradó borokat könnyen adó helyi szőlőfajtával. Continue reading “Matas Altas Monastrell 2021”
Author: Németi Zoltán
A liba nevében
Portugieser vs zweigelt 2:0. Messzemenő következtetést nem vonnék le néhány primőr vörösből, de nem gondoltam volna, hogy éppen az oportókat fogom legjobban kedvelni az idei hazai felhozatalból. A balatonival és a franciával is érdemes egy próbát tenni.
Vylyan Bogyólé 2023
Jó az új Bogyólé? Nem rossz. Mégis… Ezúttal, tudtommal első alkalommal, tisztán zweigelt, kékfrankos nélkül, és ez mintha nem vált volna előnyére (csak nem főbb szerepet kap amaz? éled a villányi kékfrankos? lásd Carte Blanche). Vagy talán az évjárat lesz a ludas? Continue reading “Vylyan Bogyólé 2023”
Figyelemreméltó rozé – Eger Cottage 2022
Mutass ettől jobb kékfrankos rozét! A legelterjedtebb kékszőlő fajtánkból fajtisztán készült rozé nem könnyű műfaj, ha általánosítani próbálok: sötétebb, erőteljesebb társainál, ami akár erény is lehet, ám sarkosabb és gyakran egysíkúbb is. Amikor nem ilyen, hanem igazán jó, azt meg Eger Cottage néven Bukolyi Marcell önti palackba.
Erősödő pirosak – Tüske Panni Siller 2022
Indokolatlan meglepődnöm, hozzáértő ajánlására választottam, mégis. Újabb kiemelkedő piros bor – a harmadik, amiről idén ezt mondhatom, ez saját praxisomban példátlan -, a Tüske Pince Panni 2022. Siller reneszánsz küszöbén állunk?
Continue reading “Erősödő pirosak – Tüske Panni Siller 2022”
A változás szele – három siller 2022-ből
Hagyományosan a nyár beköszöntével szokásom lefutni a kötelező kört a sillerrel (kapcsolódó poszt itt és itt), ami rövid és rendre azzal a konklúzióval zárul, hogy ezek a borok éppen annyira jók, amennyire elterjedtek (nem különösebben). A kirajzolódó minta: halvány illat, jellegtelen íz. Idén azonban fordult a kocka, valami végre történni látszik piros fronton.Kiss Gábor Cabernet Franc 2022
Újabb állomás a villányi franc útkeresésében. Legalábbis ezt a bort kóstolva úgy tűnik, hogy napfényes, déli borvidékünkön is léteznek termelők, akik letértek a régen kitaposott ösvényről (aki még kapásból eszembe jut: Rácz Miklós Tamás, ill. amfórás kísérleteivel a Vylyan), és milyen jól tették. Continue reading “Kiss Gábor Cabernet Franc 2022”
Kortárs blaufrankisch – Prieler és Dorli Muhr
Az elmúlt néhány évben kóstolt, pár tucatra rúgó (nagyrészt saját beszerzés) osztrák kékfrankos felemás érzéseket hagyott bennem. Gyenge borral nem találkoztam, ám érdekessel sem elég gyakran. A többség a nemzetközi stílusként elhíresült irányzat gyermeke volt, mindent – hibát és erényt is – felülíró, (új)hordós köpenybe öltöztetve. Mintha csak a kétezres évek elejét taposnánk. Continue reading “Kortárs blaufrankisch – Prieler és Dorli Muhr”
Szekszárdi zamatbajnok – Németh János Deviant Syrah 2020
Valamelyik Borjouros rendezvény felfedezése. Bisztróboros, vagány címke, és nem téveszt meg: egy igazi örömbort rejt a palack.
Continue reading “Szekszárdi zamatbajnok – Németh János Deviant Syrah 2020”
Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017
Tavaly a Stumpf Pincészetnél Egerben terjedelmes borsort volt szerencsém végigkóstolni kereskedő barátommal, syrah-val, merlot-val és cabernet-vel zárszóként. Nem tagadom, utóbbi (2017) különc mivoltával is megnyert magának (16% az alkoholja, voltaképpen egy desszertbor), de nagy fajták ide, nagy fajták oda, összességében nekem a kékfrankos tetszett a legjobban. Continue reading “Stumpf Pincészet Nagy-Eged “Öregtőkék” Kékfrankos 2017″
You must be logged in to post a comment.