Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
How on earth a vast aircraft carrier, or rather a whole warfleet like Torres is able to execute such delicate maneuvers is beyond me. Perhaps we can get a step closer to unlocking the mystery by reading the proudly presented corporate anthem written by a man of exquisite taste Andrew Jefford. Continue reading “Gentle Giant – Torres Salmos 2015”
Hogy egy akkora anyahajó, vagy inkább komplett hadiflotta, mint a Torres hogyan képes ilyen finom manőverekre, számomra rejtély. Közelebb kerülhetünk a megfejtéshez, ha elolvassuk az amúgy igencsak kényes ízlésű Andrew Jefford büszkén vállalt vállalati himnuszát. Continue reading “Gyengéd óriás – Torres Salmos 2015”
Tökéletes szemléltető eszköz ahhoz, hogy a német rieslingek iránti lelkesedésem miért csappant meg az elmúlt néhány évben. A bimbózó riesling-szerelmek kiteljesedésének útjában nyilvánvalóan a metsző savak jelentik a legfőbb akadályt. Amikor az áramütést maradék cukor enyhíti vagy kellően nagy test szigeteli, akkor jóleső feszültségként dekódoljuk. Amikor azonban szikárabb évek szikárabb rieslingjeiben is ragaszkodnak a csontszárazsághoz, akkor a sav a többpárti demokráciából alkotmányos diktatúrát csinál. Évekkel ezelőtt bimbózó riesling-rajongóként hajlandó voltam feláldozni vagy legalábbis átkalibrálni az egyensúly fogalmamat és megbocsátani a túlkapásokat. Ma már tudom, hogy szerethetem a rieslingeket részrehajlás nélkül is. Continue reading “Ámokfutó – Dönnhoff Riesling 2016 Trocken”
Domaine Le Battosay – Baptiste Cousine Canine Le Raisin Des Chiens 2017
A Loire mentén Martigné-Briand településen tevékenykedő Cousin családban jelenleg Baptiste folytatja az apja, Olivier által lefektetett alapok építését, melyben 1989 óta biodinamikusan művelik a család közel 29 hektárját. Continue reading “A bor nélküli élet hiábavaló, az élet nélküli bor nem”
Philippe Bornard tant-mieux Pétillant Naturel 2016
Augusztusban, mikor a pincénél jártunk, csak álltuk körbe bambán az asztalt mi nyolcan: négy francia hazafi, egy japán, két disszidáns magyar és jómagam. Hümmögtünk magunkban, hogy kerül a poulsard illatába, – vagy ahogy a pupillini gazdák ott Arbois felett a hegyen kikérik maguknak, „az bíz ploussard” – a tyúkszaros udvar? Continue reading “Túl szép, hogy igaz legyen”
Örök kedvencem két kiemelkedő évjáratból. Mindkét bor kiváló, de másként. A konszenzus szerint 2015 forró év vastagabb borokkal, 2016 mérsékeltebb év karcsúbb, elegánsabb borokkal. Az én két palackom sem lett volna összetéveszthető, ám ebben a redukciónak és a palackérettségnek legalább akkora szerep jutott, mint az évjáratoknak. Continue reading “Népi syrah – Syrah d’Ogier 2015 & 2016”
Semmit nem tudok a torrontesről. Mármint információmorzsákat leszámítva – Argentínában terem, spanyol eredetű. Talán még sohasem kóstoltam bele, de hogy a jég megtört, már úgy gondolom, lemaradtam valamiről. Continue reading “Irsai helyett – Tesco Finest Torrontes 2017”
De lássuk, mire mentek a vidéki magyarok a britek szivar-, kéksajt- és karácsonyi puding borával. Nem próbáltunk meg egy seggel két lovon ülni – a szivar eleve kiesett -, ezért a portóit csokoládéval párosítottuk. Mutatóban azért akadt egy csipetnyi kéksajt is. A mezőnyt négy vintage-pótló, egy 10 éves tawny és egy fehér portói alkotta. A hangsúly a vörösborok felől könnyebben értelmezhető ruby-LBV vonalra helyeződött, a tawny-t kontrasztnak, a fehéret érdekességnek szántuk. Continue reading “Édes vörös – Második rész”
Már a cím is féligazság, de a kis kitételek és a mély félhomály világában, ahol a 10 éves nem azt jelenti, hogy tíz éve szüretelték, és még csak nem is azt, hogy ez a házasított tételek átlag kora, stílusidegen túlkapásnak hatna szimpla hazugságnak minősíteni. Mindenesetre, jó pedagógusként, a címben foglalt szókapcsolattal nem sokkoltam a vendégeinket. Valószínűleg tudták, hogy a portóiról illene tudniuk, hogy édes, talán nem is fehér, de leginkább az járhatott a fejükben, hogy miért rángattam őket bele ebbe a drága kalandba. És hogy hogy jön ide a csokoládé. Continue reading “Édes vörös – Első rész”
A harmadik, záró részben Szabó Tamás válogat a kedvenceiből. Középpontban a kékfrankos.
You must be logged in to post a comment.