Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
Magyarország nem a borvilág Egyesült Királysága, Szeged nem Magyarország Londonja, és a Gourmet Bor&Delikát nem Szeged Hedonismje. Így aztán kissé olyan érzés volt az üzletbe betoppanva egy Soalheirot találni a polcon, mintha a nagyi padlásán lomtalanítva egy szignózott Rippl-Rónai csendéletre bukkannék. Dörzsölgettem a szemem, tapogattam a palackot – nem délibáb. És az árcédulától sem kezdett el forogni velem a világ. Continue reading “Minden borukat meg akarom kóstolni – Soalheiro Praia 2020”
Minden olasz névben egy időmértékes vers rejlik bónusz rímekkel. Annál lelombozóbb, amikor olasztudásunk vagy pusztán az olvasottságunk átlépi a kritikus határértéket, és kiderül, hogy a Maserati Quattroporte utóneve „négyajtós”, a Ferrari Testarossáé „vöröshajú”. A Pietrarizzo az Etna egyik grand cru övezete, a jelentésébe viszont beletört a bicskám, én legalábbis meredeknek találom a „göndör sziklát”. De nem ez a lényeg, hanem hogy van itt egy velejéig vulkanikus fehér, ami annyira fogja a trendet, hogy a Wine Enthusiast Top 100-asában a 33. helyig kapaszkodott. Continue reading “Somlói az Etnáról – Tornatore Pietrarizzo Etna Bianco 2019”
Tudja isten, mi okból, de Chablis Burgundiához tartozik, ami földrajzilag éppen olyan abszurd, mintha Légli Géza arra ébredne, hogy villányi borász lett belőle. Chablis közelebb esik Champagne-alsóhoz, mint Burgundia-felsőhöz, ám történelmileg ennél fontosabb, hogy Párizs sincs messze, ráadásul víziúton megközelíthető. Continue reading “Burgundia mostohatestvére – Chablis”
Minél több pezsgőt iszom, annál inkább érdekel a buborék minősége. És tartóssága. A buborékképződés fizikáját távolról sem ugató halandóként csodálattal tölt el, hogy a pezsgők akár dugó nélkül is képesek valamennyit megóvni a pezsgésből. Hűtve, légmentesen zárva pedig meghökkentően sokat. Continue reading “Kanalat a pezsgőbe, pókhálót a vérző sebre”
Ha azt mondom, syrah és grenache, erre a többség elismerően bólogat. Ha azt mondom, roussanne és marsanne, a többség zavartan csóválja a fejét. Pedig ugyanannak az éremnek a másik oldala. Ez ugyan tényszerűen igaz, de távolról sem bontja ki a valóság minden részletét. Continue reading “Hogyan szeresd a róni fehéredet?”
Clemens Busch nagyjából a világ legszebb dűlőiben edzi tériszonyát és bár jómaga az árokparti hippi figurára esküszik, a borai kristálytiszták és acélosak. Ha valaki, akkor ő joggal kampányolhatna a “folyékony pala” szlogennel, meg az “őszinte, kőkemény rockkal”, mert nála tényleg semmi nem csorbítja a savak élét. Continue reading “Paladiéta, gyümölcsnap – Clemens Busch Riesling vom Grauen Schiefer 2020”
Champagne és spórolás, ennek a két szónak egy mondatban, sőt, egy lapon sem lenne szabad szerepelnie. Ahogyan az olcsó burgundi oximoron, és aki kockáztat, üres medencébe ugrik fejest, úgy aranyszabály, hogy olcsó buboréknak híg a leve. A szaksajtó legalábbis ezt sulykolja. Szerintem azért akadnak kivételek. Continue reading “Champagne-t olcsón az Auchanból”
Osztrákéknál nagyot megy a gelber muskateller, nálunk valahogy megye kettő, keleti csoport. Inkább szánalmas, mint vicces századszor is leírni, hogy ittam egyszer egy nagyon jó sárgamuskotályt, az 1995-ös Alana-Tokajt (tudja valaki, mi lett a sorsuk?). És hogy a szánalmasságot tetézzem, számomra máig rejtély, hogy Tokajban miért nem színezik vele a furmintot, hárslevelűt. Continue reading “Réz kivágva – Györgykovács Sárgamuskotály 2019”
A világjárvány talán egyetlen más ország borágazatában sem végzett olyan tarvágást, mint Dél-Afrikáéban. Húsz hétig teljes alkoholstop volt, öt héten át exporttilalom, sőt, rövid időre a szüretet és a pincemunkát is betiltották. Az ágazat kiesett jövedelmét 500 millió dollárra becsülik, tízezrek veszítették el az állásukat, hozzávetőleg 80 borászat és 350 szőlőtermelő került a csőd szélére. A felhalmozódott készletek miatt a 2021-es évjárat befogadására egyszerűen nem volt kapacitás, így az jórészt a csatornákban végezte. Continue reading “Napszámost emberszámba”
Ezt a palackot eredetileg azért vásároltam, mert a hónap végén kaliforniai borokat fogunk kóstolni, és okosban akartam megoldani a Bordeuax-val való szembesítést. Az elmúlt öt évben teletömték a fejemet azzal, hogy Bordeaux az alsó végeken és a széleken ontja az olcsó és jó borokat, a Ch Brehat-ról pedig annyira pozitív képet festettek a Vinatis oldalán, hogy beadtam a derekam. A palackot kézbe véve, azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ezzel nem mehetek vendégségbe: nemcsak olcsó, de annak is látszik. Így besoroztam a magyar bordóias küvék mellé őrmesternek. Continue reading “Bordeaux okosban – Chateau Brehat 2016 Castillon”
You must be logged in to post a comment.