A spontaneitás alulbecsült. Saját háztartásomban mindenképpen. Én tervezek. Az ötleteket ugyan nem söpröm le egyből az asztalról, de mielőtt komolyan venném, alapos nyúzópróbának, 360 fokos szelekciós nyomásnak vetem alá őket. Így amikor a feleségem egy Chateau Lancyre Vieilles Vignes elmajszolása közben fölvetette, hogy menjünk el Pic St-Loupba, akkor bíztatóan mosolyogtam, de semmit nem ígértem. Kivételesen azonban a komparatív matekozásnak happy end lett a vége, elszöktünk ketten egy hétre és boldogan éltünk. Continue reading “Beszöktünk a hátsó udvarba – Pic Saint-Loup”
Alig néhány hete írtam arról, hogy a furmint nem tokaji, még csak 
Amikor 300 ezer palack van a pincédben, 83 tételnyi eltérés kerekítési hibának tűnhet. De amikor a leltárhiány Romanée-Conti kaliberű borokból áll össze, akkor azonnal tárcsázod a rendőrséget. A párizsi La Tour d’Argent étterem 
Az őszinte, kőkemény borkritikáról, ami elválasztja a szart a májtól, régen leszoktam. Ahogy öregebb lettem, a tapasztalat elhomályosította a tisztánlátásomat, és az én nyelvemről soha nem is gördült olyan természetes eleganciával 
Andrew Jefford a januári Decanterben egy egész oldalon át taglalja, hogy Elzászban járva miért vett egy komplett szett hülye poharat és miért használja azóta is. Ez a zöldszárú, tömpe korcs az elzászi hagyomány fosszilis része, ami mai szemmel éppen olyan elavult és szánalmas, mint egy Zaporozsec egy Mazda MX-5 mellett. Jefford mégis rákívánt, kifizette, haza vitte és most meg is magyarázza, hogy miért ebből iszik egy Riedel Superleggiero vagy egy Zalto Denk’Art helyett. 
A sietség rossz tanácsadó. Én mégis hallgattam rá. Megpróbálom megmagyarázni. A szövegek is csintalan gyerekek, cukifalatok és kis einsteinek – mi nemzettük, mi szültük őket, mi mások lehetnének?
You must be logged in to post a comment.