Ha a Gizellánál az összespórolt uzsonnapénz volt az indulótőke és a rakétát a Hold-utazáshoz a szomszéd bérelt garázsában barkácsolták, akkor a Barta Pince űrexpedíciója a NASA tervei alapján, a szövetségi büdzsé támogatásával létrejött mintaprojekt, ahol a körömreszelőt is méretre gyártották. A hasonlat második fele rögtön pontosításra szorul. Ha Elon Musk vagy Jeff Bezos emberi gyengesége nem lenne kínosan nyilvánvaló, akkor egyből SpaceX-et vagy Blue Origint mondtam volna, hiszen Barta Károly mögött nem áll szövetségi büdzsé, és egyik gyerekének sem keresztanyja Ferencz Orsolya Ildikó. Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy a Barta Pince is heroikus vállalkozás, de a koncepció, az induló tőke és az üzleti terv megelőzte az első kapavágást. Continue reading “Magaslat – Barta Öreg Király”
A libához már nem marad – Bujdosó Libás 2022
Versenytárs nélkül a Bogyólé? Ma már bizonyosan nem. A hazai szénsavmacerált vörös újborok még nem árasztják el a hipereket, de a villányi klasszikus mellett már Ruppert Bolond Kalapossal és Bujdosó Libással is olthatjuk bozsolé-szomjunkat. Előbbi még beszerzésre vár, utóbbi már átesett a teszten. Continue reading “A libához már nem marad – Bujdosó Libás 2022”
Cseh olasz – Gala Hermes Ryzlink Vlašský 2018
Van ami most már örökre kimarad. Legalábbis nem rajtam múlik. A csehekkel is így vagyok. A grúzokkal is majdnem így lettem. Nem ellenzem, de aktívan nem keresem. Van bőven, amit szeretek, inkább azt mélyíteném, szélesíteném, ráadásul, ott van még a megkerülhetetlen tény, hogy a többség minden évben évjáratot vált. A kedvencek legkeményebb magjában is el vagyok adósodva. Melyik volt az utolsó Domaine Alary Estevenas, amit kóstoltam? Vagy Marcel Deiss Engelgarten? Hol helyezkedik el ebben a vágysorrendben egy cseh olaszrizling? Continue reading “Cseh olasz – Gala Hermes Ryzlink Vlašský 2018”
Belenyúltunk – megfizethető észak-olaszok
Az olasz fehér régi mániám. Mint a mániák általában, ez is személyre szabott és bajban lennék, ha meg kellene mondanom, hogy ebben mekkora szerepe van a kóstolható tartalomnak és mekkora a mentális csomagolásnak (mintha én fedeztem volna fel, mintha az én kis titkom lenne). A vörös oldal csak azért került képbe, mert a vendégek számára teljesebb fogyasztói élményt akartam nyújtani; ehhez képest kivágták a rezet, meg sem fordult a fejünkben, hogy másodhegedűsök lennének (persze kinek ne futna össze a nyál a szájában, amikor azt hallja, hogy vernács meg lágrejn). Summa summarum: az “észak-olasz” merítés erőn felül teljesített, a miénkhez hasonló falusi olvasóköröknek jó szívvel ajánlom lopásra. Continue reading “Belenyúltunk – megfizethető észak-olaszok”
Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021
Annyit dicsértem már a Priorokat, hogy ezúttal inkább eltekintek a nagy megfejtésektől, meg bigpikcsörbe keretezéstől. Nemes egyszerűséggel endorszálom (copyright by Márton Gulyás, a hajmeresztő anglicizmusok posztmodern nemtője). Akinek ez mond valamit: nem a 2019-es örökségét, hanem a 2020-asét viszi tovább. Continue reading “Elkapták a fonalat – Pannonhalmi Főapátság Prior 2021”
Új utakon – Losonci Kékfrankos 2018
A natúrbor nálam 2012-ben úszott be a képbe. Az akkor még underground mozgalomról tudósítók (Alice Feiring neve ugrik be elsőként) szokatlanul életteli, újszerű borokról áradoztak – a pincebeli manipuláció béklyóitól megszabadított csodába természetesen nekem is bele kellett kóstolnom. Continue reading “Új utakon – Losonci Kékfrankos 2018”
Más és finom – kadarkák
Másfél évtizede minden kadarka-tesztnek az a konklúziója, hogy „nem az igazi”. Mi lenne, ha most egyszerűen szkippelnénk a konklúziót? Mennyivel jobban hangzik, hogy kipróbáltam négy kadarkát, és rögtön találtam két jót? Ráadásul, mézes madzaggal átkötnék oda, hogy árban sem vészesek. Continue reading “Más és finom – kadarkák”
Egy juhfark mindenek felett
Valamikor régen, amikor a tiktokról még a vekker vagy a mentolos bogyó jutott az emberek eszébe, Matt Kramer írt egy cikket arról, hogy egy bor megértéséhez négy palackon át vezet az út. Azért négy, mert ennyi stáción kell végigmennünk: megerősítés, kétely, méltányolás és megértés. Continue reading “Egy juhfark mindenek felett”
Kezdetek – Veszprémi Érsekségi Pincészet
Nem könnyű évjárattal indul a pince. És nem vidám gazdasági helyzetben, de maradjunk 2021-nél: a savak éve volt. Immáron bortermelőként mondhatom, saját szőlőink analitikáiból extrém paraméterek köszöntek vissza, és más borvidékekről is ugyanezt hallottam – mikor a cukortartalom már indokolta volna a szüretet, a savak egyszerűen nem akartak szelídülni. Az általam eddig kóstolt borok alapján nem tűnik elrugaszkodottnak az egész ország területére általánosítani.
Belépő a borgeekek bolygójára – Szent Donát Csopak 2020
Hosszabb kényszerszünet után rapidposztokkal próbálok enyhíteni a lelkiismeret túlterhelésen. Az ősz folyamán legalább 4-5 kiváló magyar borral találkoztam, és legalább ennyi nemzetközivel, szóval megtelt a tárhely, dagad az anyag. Continue reading “Belépő a borgeekek bolygójára – Szent Donát Csopak 2020”
You must be logged in to post a comment.