Magyarország legrégebbi, független borblogja 2005 óta. Ami a szívünkön, az a szánkon.
A minap eszembe jutott, hogy megnézem, Jancis Robinsonnál volt-e mostanában valamilyen magyar bor, amiről lemaradtam. Az első, amibe beleakadtam, a Pajzos “T” Furmint volt, a 2019-es. „Mit csinál a Wine Society beszerzője – még mindig Freddy Bulmer? – a magyar borászokkal…? Ha ez kétszer ennyibe kerülne, akkor sem lennék meglepve.” 17 pont és nagyon jó vétel, állítja JR. Continue reading “Furmint a Barber Shopból – Pajzos T Furmint 2018”
Ez egy kiváló natúrbor. És mint ilyen kiválóan alkalmas arra, hogy tisztázzuk a viszonyunkat. Én szeretem a bort és ez nem igazán az. Az igazi bor háromdimenziós, ez legfeljebb kettő. Nincs kiterjedése, súlya, tere, legjobb esetben egy kör vagy háromszög, mindenesetre síkidom. Continue reading “Búcsú Menteséktől – Bencze Hárslevelű 2019”
A Multivitaplex és a C-vitamin mellé, amit anyám gondosan kikészített minden reggelihez, nekem már kisiskolásként is Cavintont kellett volna szednem. Azóta a helyzet sokat romlott, így az ismétlési lehetőségek ellenére is csak 2011-ig tudok fejben visszalapozni a Barbár vintidzs csártban és az értékelés sem túl árnyalt: 2011 nagy, 2012 nagy, 2013 határeset, 2015 vékony, 2016 rendezetlen, 2017 nagy. Continue reading “Slim fit – Heimann Barbár 2018”
Tudja isten, mi okból, de Chablis Burgundiához tartozik, ami földrajzilag éppen olyan abszurd, mintha Légli Géza arra ébredne, hogy villányi borász lett belőle. Chablis közelebb esik Champagne-alsóhoz, mint Burgundia-felsőhöz, ám történelmileg ennél fontosabb, hogy Párizs sincs messze, ráadásul víziúton megközelíthető. Continue reading “Burgundia mostohatestvére – Chablis”
Minél több pezsgőt iszom, annál inkább érdekel a buborék minősége. És tartóssága. A buborékképződés fizikáját távolról sem ugató halandóként csodálattal tölt el, hogy a pezsgők akár dugó nélkül is képesek valamennyit megóvni a pezsgésből. Hűtve, légmentesen zárva pedig meghökkentően sokat. Continue reading “Kanalat a pezsgőbe, pókhálót a vérző sebre”
Az a jó bloggerkedésben, hogy bármikor hülyét csinálhatunk magunkból, szándékosan vagy véletlenül, mégsem rúgnak ki a munkahelyünkről. Igaz, nincs is munkahelyünk és a hazátlan bitangoknak a kassza sem csenget, így Merengőt akkor isznak, ha Jézuskáéknál jól sült el a brainstorming. Ezzel a zavaros felvezetéssel azt akartam beharangozni, hogy én a 2017-es Merengőt nagyon is szerettem, ezt meg nem nagyon. Akkor most bennem van a hiba vagy bennem van? Continue reading “Elit szesz – St. Andrea Merengő 2018”
A név afféle kényszer szülte szörny: egy kúriában készül, Etyeken, de soproni szőlőből. A logisztikai és adminisztrációs vészmegoldások ellenére ez egy kiváló soproni bor. És nagy szükség van rá, mert Weningeréket elvitte a természetesség, Ráspit az illó képében lesújtó kiszámíthatatlanság, Luka Enikő hű rajongói gyűrűjében elszállt a sztratoszférába, Wetzerék savaihoz pedig teflongyomor kell. Continue reading “Nem az áráért szeretjük – Kúria Sopron Merlot 2018”
Ha azt mondom, syrah és grenache, erre a többség elismerően bólogat. Ha azt mondom, roussanne és marsanne, a többség zavartan csóválja a fejét. Pedig ugyanannak az éremnek a másik oldala. Ez ugyan tényszerűen igaz, de távolról sem bontja ki a valóság minden részletét. Continue reading “Hogyan szeresd a róni fehéredet?”
Clemens Busch nagyjából a világ legszebb dűlőiben edzi tériszonyát és bár jómaga az árokparti hippi figurára esküszik, a borai kristálytiszták és acélosak. Ha valaki, akkor ő joggal kampányolhatna a “folyékony pala” szlogennel, meg az “őszinte, kőkemény rockkal”, mert nála tényleg semmi nem csorbítja a savak élét. Continue reading “Paladiéta, gyümölcsnap – Clemens Busch Riesling vom Grauen Schiefer 2020”
Michel Chapoutier egy lelőhetetlen dumagép, egy kisvárosi polihisztor, egyúttal vaskezű birodalomépítő és üzleti zseni, a biodinamika úttörője és faltörő kosa Észak-Róniában. Ránézésre meg nem mondanánk, de a szemüveges, joviális fizimiska vérszomjas ragadozót rejt: karrierjét azzal kezdte, hogy 25 évesen megpuccsolta a faterját, a cégtulajdonos nagyapa egy generációt átugorva neki adta át a családi vállalkozás irányítását. Könyörtelenségére jellemző, hogy amikor először kapott 100 pontot Robert Parkertől, és hirtelen reflektorfénybe került, másnap körbeírt a kereskedőknek, hogy az apja által készített borokat semmisítsék meg, ad helyettük másikat. Az idő őt igazolta, az M. Chapoutier ma világmárka, és alig akad olyan kontinens, ahol ne lenne minimum egy közös borászata valakivel. Continue reading “Chapoutier Magyarországon”
You must be logged in to post a comment.