Savanyú/cukorka – Szabó és Cseri rajnai rizlingek

Amikor néhány éve arról írtam, hogy kirajzolódni látszik egy magyar rajnai stílus, akkor nem számoltam azzal, hogy mennyire szűk és sérülékeny ez a populáció. A Pannonhalmi Apátsági Pincészet különböző időjárási anomáliák miatt évek óta nem készített Priort (rajnait is alig), Bencze István pedig teljesen ráállt a natúrboros vonalra (és ez a beszerzési árral, meg a szállítási költségekkel párosulva nekem már túl nagy rizikó). Így a a körkép kerekítése két jóval kevésbé ismert névre maradt. Continue reading “Savanyú/cukorka – Szabó és Cseri rajnai rizlingek”

A pontozás marhaság – posztmentés

Robert Joseph (fotó: www.fenavin.com)

2013 nyarán leporoltak egy akkor már ötéves kutatást, amelynek az volt a konklúziója, hogy a borértés nem tudomány, az ún. szakértők össze-vissza pontoznak, és orruknál fogva vezetik azokat, akik hisznek bennük. Akik mindig is sejtették, hogy a borbírálat úri huncutság, kézről-kézre adták a „megcáfolhatatlan cáfolatot” közlő cikket, és indiántáncot jártak a borsznob lángoló szalmabábuja körül. Continue reading “A pontozás marhaság – posztmentés”

Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018

Ebben a posztban a kóstolási jegyzet a jéghegy csúcsa. Aki nem akarja az idejét vesztegetni, annak már most elárulom, hogy sem a Szarka Juharos, sem a Szarka Furmint nem egy nagy fles. A bökkenő az, hogy a borkritika még mozgásképes dinoszauruszainak egyike, Jancis Robinson a Juharost a londoni Furmint February legjobbjának választotta és 17⁺ ponttal nemzetközi szinten is klasszis bornak minősítette. Én maximum átlagosnak találtam. Nyaktól lefelé a jéghegy a bizonyítványom magyarázása.

Continue reading “Slow tasting – Szarka Juharos Furmint 2018”

Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018

Az utóbbi tíz évben nem kóstoltam szebb száraz tokajit. Ennek a bornak már volt egy nagy bravúrja, de akkor én még szkeptikus maradtam. Mondhatnám, hogy az élesebb szeműek jóval korábban észre vették a nagyságát. Valójában inkább afelé hajlok, hogy az áttörést a hordós érlelés és a sav/cukor egyensúly finomhangolása hozta meg. Csupa élet ez a bor, de nem szertelen, körvonalaiban éppen annyira szép, mint részleteiben.  Continue reading “Rám hárslevelű még nem volt ilyen hatással – Gizella Barát Hárslevelű 2018”

Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018

Másfél évtizeddel ezelőtt a név és a címke is telitalálatnak tűnt. A címkét időközben kilúgozták, elveszítette színét, báját anélkül, hogy bármit nyert volna. És az én fülemnek már a Kikelet név sem cseng olyan szépen, miután éveken át csak savban éreztem a boraikat kiemelkedőnek (mennyiségben, nem minőségben). Continue reading “Hárs és seprő – Kikelet Tokaji Hárslevelű Lónyai-dűlő 2018”

Helyszíni szemle ősbemutatóval: Heimann Családi Birtok, Szekszárd

Sauvignon pet nat 2019-ből! Nagyon tetszett, idén debütál.

Egyhétvégés túránk szekszárdi napját a Heimann család pincénél zártuk. Bodriék érlelési kísérletes kóstolója után itt is izgalmas program várt ránk: az elsők között ismerhettünk meg egy teljesen új megközelítéssel készült borcsaládot Heimann Zoltán jóvoltából.

Continue reading “Helyszíni szemle ősbemutatóval: Heimann Családi Birtok, Szekszárd”